A piszkos szépség

33.

A kis öleb érdekes egy teremtés volt olyan volt, mint egy hiperaktív bogyó és, ha elfáradt szétterült a padlón akár egy szőnyeg annyi különbséggel, hogy mozgolódott is emiatt nem lehetett konkrét bútordarabnak titulálni. Na de egyébként egy imádnivaló korcs volt, reggel korán már húzta le a takarómat vagyis csak próbálta. Ahogy rájött, hogy felkeltett vad ugrándozásokkal várt a konyhában és kitartóan piszkált addig amíg a kaja a táljába nem vándorolt és ezt követően visszamentem aludni, na de szép álmok voltak azok is mivel Max nem óhajtotta, hogy aludjak úgyhogy a hogyan keltsük fel hatékonyan gazdánkat című mutatvány korántsem ért véget, mint ahogy én azt hittem. Következett a kis csomag a szoba közepére amitől seperc alatt á, az egész szoba úszott a virágillattól. Vicceltem...köze se volt a virágillathoz. Max elégedett képe már csak dobni tudott a helyzeten esküszöm mintha örült volna annak, hogy felhúzhatott. Miután eltakarítottam a taposóaknát a fedélzetről kifáradtam a kanapéra és a dögöt felengedtem magamhoz egy finom kis szidás kíséretében mire csak fülét és farkát tudta behúzni. Leültünk híreket nézni és az érdeklődését nem keltette fel különösebben ami őszintén egyátalán nem aggasztott, mert még nekem is dögunalmas volt nézni mi folyik a világban szóval én készítettem magamnak kevés sikerrel reggelit és Maxet pedig magára hagytam a kanapén. Nagy hiba volt. Amint visszaültem mellé odabújt hozzám egy párna társaságában. Az ember azt hinné a reggeli után nem tudják jobban megszivatni a francokat nem. Max rágnivaló játéknak használta a párnát aminek a "bele" szépen kiterült a kanapén. Még a falat is megakadt egy másodpercre a torkomon és csak annyi merült fel bennem, hogyha ezt Roxi megtudja nekünk végünk szó szerint. Elkezdtem takarítani mire a kutya követte minden mozdulatomat és ahogy végeztünk lihegve trónolt a kis helyén. Az elkövetkezendő 5 percben megtanulta, hogy soha többet az életbe nem fog megrágni olyan dogot amit nem engedtem meg neki, mert az ülepét szét fogom rúgni. Ezután a helyén gubbasztott, mint egy leszidott gyerek én meg végre elvégezhettem a teendőimet. Mihelyst azokkal kész lettem onnantól Max foglalt le. Ugyanis csomó mindent kezdtem el neki tanítani köztük azt is, hogy, ha valami nyitva van lökje be hát igen ez rohadt nehezen ment de nagyjából könnyen vette az akadályokat és pillanatok alatt, ha nem is pontosan de megcsinálta persze ehhez kellett az is, hogy egy nagy haspók legyen a fiatalember. 

Az idő hamar elment és az ebéden túljutva sétáltunk egy nagyot. Hazaérve filmeztünk és amint megérkezett a kaja egymás társaságában fogyasztottuk el vagyis ő kunyerált, nekem meg megesett rajta a szívem. Nem vette zokon, hogy ölelgettem a film közben de volt mikor már elmászott és én csak néztem rá mire ő is rámnézett aztán flegmán leheveredett és hagyta, hogy cirógassam. Pofátlan egy dög tudott lenni néha de hát így is nagyon szerethető volt. A film végekor zuhanyoztam és befeküdtem az ágyba mire vendégem érkezett. Nem tudott még felugrani viszont a türelmetlenkedéshez nagyon értett. Felkaptam és az ágy végében elhelyezkedett. Egy ideig szemeztünk kíváncsi voltam vajon csak akkor alszik el, ha én is vagy magasról tesz rám. Éberen figyelgetett és én éreztem némi megnyugvást belül. Egy halk jó éjtet elnyomtam hátha kapok rá egy vakkantást de csak farokcsóválás jött az meg nem kellett úgyhogy álomra hajtottam a buksimat.

Mielőtt lehunytam volna a szememet megfordult a fejemben az a gondolat, hogy még pár napja Roxinak mormoltam el a jó éjtjeimet most a kutyámnak. Fura volt és szánalmas is egyben. Roxi mostanában korán kelt és későn ért haza a munka miatt. Az elején könnyűnek állítottam be mivel, hogy legalább nem leszek egyedül. Pillanatok alatt szerte tudott foszlani ez a dolog amiben dédelgettem magamat. Hiányzott még akkor is, ha itt lakott, aludt és idejárt haza. Bár nem voltam egyedül de mégis minden percben éreztem, hogy magányos vagyok nélküle. Hiányoltam a látványát, az érintését egyszerűen fogalmazva magát a lényét. Mikor este bemászott mellém és éreztem ahogy szorosan magához ölel, ahogy a mellkasa érintette a hátamat minden levegővételnél, ahogy szuszogott mellettem csendesen az...az egy olyan elmondhatatlan érzés volt. Biztonságba éreztem magamat és tudtam, ha rémálmok is gyötörnek ő ott lesz és akár egész éjszaka fent lesz velem. 

Megesett, hogy éjjelente gubbasztottam Max társaságában és vártam, hogy megérkezzen, hogy csak egy picit is láthassam vagy talán hozzáérjek. Legtöbbször hajnali 1 tájékában lépett be halkan az ajtón és amint levette a cipőjét a nyitott háló felé nézett. Ekkor kapott frászt mivel elmondása szerint én és a kutya egy ijesztő páros tudtunk lenni a sötétben csendben kuporogva. Ilyenkor Max farkat csóválva bukfencezett le az ágyról és rohant üdvözölni Roxit. Mihelyst végeztek egymás örülésének én voltam soron aki gyerekes rajongással fogadta Roxit. Fáradtan estem a karjaiba és 2 perc múlva már szundítottam is azokban. Ott volt a legjobb aludni puha volt és éreztem a szívverését ami adott egy olyasfajta kellemes érzetet amitől pillanatok alatt kidőltem.

Egy apró könnycsepp csorgott le az arcomon és elaludtam...