5 perccel később nagy levegőt véve kopogtam. Ahogy elhangzott az igen beléptem a fagyos irodába. A falak fehérek, az asztalon papírok és egy elégedett nő a maga kis székében. A látványa cseppet sem tetszett.
- Foglalj helyet!
Jobbnak láttam ha nem ellenkezek, leültem vele szembe és egy ideig méregettük egymást mikor is felállt és elkezdett sétálni. Az egyetlen nesz a tűsarkú kopogása volt a kihalt szobában.
- Miért járkálsz?
- Azért, hogy ne üsselek meg.
Milyen nagylelkű. Hirtelen nem értettem, hogy miről is beszél. Egy halk nevetés kibukott belőlem a helyzet irónikussága folytán. Erre a válasz egyszerűen csak annyi volt, hogy abbamaradt a fel és alá való sétálgatás. A nevetésem lassan pihegésbe fordult és egy apró mosollyal néztem a mélybarna szemekbe.
- Mi olyan vicces?
- Csak a helyzet.
- Pontosabban?
- Miért ütnél meg? Itt ülök 6 perce és nem történik semmi.
Felhúzta a szemöldökét és elém sétált. Az ütő is megállt bennem ahogy végighúzta a körmeit az arcomon. A gondolat már kezdett bennem tudatosulni, hogy lehet nem csak dobálózik a szavakkal.
- Emlékszel még arra, amit bent mondtál nekem?
- Tisztán.
- Nos azért például felpofozhatnálak. Megaláztál az alkalmazottaim előtt. Az a legkisebb dolog, hogy kirúglak.
- Azért akarsz kirúgni, mert dolgozni szerettem volna? Normális vagy?
- Nem ezért...
- Akkor? Dolgozni akartam de te flörtölgettél, mert ráérsz. Ki fogja helyetted megcsinálni a papírmunkát?
- Majd találok mást.
Felálltam és már nem az az ártatlan lány meredt rá aki bármit megtett volna érte. Azt a lányt megölte...Felemésztett a gyűlölet és nem akartam titkolni...hsdd lássa mit okozott.
- Tudod Roxi, ha azt hiszed különb vagy bárkinél nagyon tévedsz. Kihasználsz, bántasz és hazudsz. Haza ne gyere és a közelembe se soha többet...
Kiléptem azon az ajtón ahol abban a pillanatban más ember lettem. Üresnek tűntem de a szívem legmélyén tudtam, hogy dühös vagyok csak még nem vagyok képes felfogni. Sokkolt amit mondtam Roxinak de visszaszívni nem szándékoztam...A kabátomat felkaptam és a táskám már a vállamon volt mikor a hátam mögé pillantottam. Az asztalom, a munkatársaim, a főnököm és a szerelmem. Mindet elvesztettem egy másodperc alatt. Ahogy sétáltam ki az épületből a sétából futás lett. Szakadt az eső és fogalmam se volt hova visznek a lábaim de abban a percem csak erre volt szükségem, hogy az eső mossa az arcomat...
VOUS LISEZ
A piszkos szépség
AléatoireAz élet egy ördögi kör. Katie hasonló felfogással látogatja minden nap az utca végében található bárt. Napról-napra teszi tönkre magát addig még a titokzatos Ms Secret kisasszony be nem téved az épületbe és nem vált pár szót a masszív alkoholistáva...
