𝐃𝐚𝐞𝐜𝐡𝐰𝐢𝐭𝐚-[𝐒𝐮𝐠𝐚 𝒇𝒇]✔️

Ég Veled

•Málna•

A csodálatos éjszaka után nehezemre esett felébredni és kinyitni szemeimet, azonban amint a mellettem békésen alvó Yoongira néztem, boldog mosolyra húztam számat.

Az éjszaka során lecsúszott kissé rólunk a takaró, amit megpróbáltam halkan  és nem sok mozdulattal visszahúzni, de szerencsétlenségemre megütöttem Yoon karját, így az ijedten ébredt fel.
-Ne haragudj..-öleltem át a dunyha alatt és puha arcát kezdtem ujjammal cirógatni. Halkan morgott egy sort, majd mellkasomba nyomva arcát tért vissza az álmok tengerére.

Nekem se kellett volna sok, hogy visszaaludjak, de egy rossz érzés nem engedte, hogy lehunyjam szemeimet. Ébren maradtam és vigyáztam Rá, Min Yoongira aki a világ összes kincsénél is fontosabb számomra. Néztem, ahogy egyenletesen veszi a levegőt, ahogy az arcára halvány mosoly, vagy egyéb mimika ül ki az álmai miatt és néztem a gyönyörű arcát és egész lényét, amely megérintette szívemet, ami nem engedte volna el Őt, talán soha sem.

Egy órácska telhetett el, amikor légzése megváltozott,s pillái remegése jelezte, hogy felébredt.
-Jó reggelt-simítottam végig gerince mentén és egy apró puszit nyomtam arcára.
-Melletted mindig jó a reggel-szólalt meg mély, rekedtes hangon és kaján vigyorral csókolt melleim közé.
Arcomra pír szökött eme perverz tette miatt, amit észre is vett, s halkan nevetni kezdett.
-Nem vicces..te perverz disznó-bújtam hozzá, jó szorosan.

Percekig egymás karjában élveztük a meleget, ami a takaró alatt volt. Mindkettőnk simogatta a másikat, apró puszikat adtunk egymásnak és csak voltunk.
-Jó lenne örökre így maradni..-csókoltam nyakába.
-Örökre ruha nélkül feküdni melletted és érezni, ahogy a melleid nekem nyomódnak? Fogdosnám a nagy feneked és tapiználak, majd annyiszor szeretkeznék veled, ahányszor csak akarok? Tényleg jó lenne..-vigyorgott perverzen, s hirtelen teljes testével rám feküdt.

Nevetve fogtam két kezem közé arcát és úgy vontam bele egy csókba, azonban Suga kezei sem lustálkodtak. Testem minden apróbb és rejtettebb szegletét is simították azok a hosszú ujjak és az a nagy tenyér, pont mint éjjel.

Mindkettőnk teste vágyott már megismételni, csupán a pár órája történteket. Az fejemben, az agyam helyett most a rózsaszín köd foglalt helyet, látásom homályosodott a jóleső érintésektől.

Egyikőnk se volt már magánál, viszont egy hirtelen dörrenés felrázott minket. Ajkaink eltávolodtak egymástól és csak bámultunk egymásra, szótlanul, hiszen ez nem csak egy egyszerű égzörgés, vagy bármi normális dolog volt. Ezt a zajt egy pisztoly okozta, nem is olyan messze.

Az emberek kiabáltak és volt, aki sikított. Mindez az épületben.
-Mi folyik itt..?-suttogtam, s férjemmel egyszerre keltünk fel és kaptuk magunkra ruháinkat.
-Azt én is szeretném tudni, hogy ki zavarja meg a szexünket-morgott orra alatt királyom. Halkan kuncogtam, s karját megsimítva indultam meg az ablak felé, ahonnan rálátásunk van a palota egy részére.
-Ne aggódj, fogsz még belőlem kapni..-halkultam el, amikor megláttam, hogy a bal szárny lángokban áll, de az emberek már oltják a bajt-tűz van-ragadtam meg hófehér kezét.

Miután ruháinkat magunkra vettük ,kézen fogva rohantunk ki a hálónkból, de a központnál tovább nem jutottunk, ugyanis Yoongi mostohabátyja állt előttünk, felénk tartott fegyverrel.
Ez az egész tűz, csak figyelemelterelés volt..

-Nocsak, nocsak. Drága öcsém, ugye nem gondoltad volna, hogy hagyom te urald ezt a várost?-nevetett GeumJae.
-Mindig is gonosz voltál..sosem tartottalak a testvéremnek-felelte Suga és szorosabban fogta kezemet.

A nyakamban lévő medál kéken kezdett ragyogni, akár csak az ideérkezésem napján. Megragadtam a kicsiny kardot, mely kezem érintésére nőtt nagyra.

Mindhárman szótlanul bámultunk egymásra. Meglepettség, csodálkozás és düh színe és szaga uralta a négy fal közötti területet.
-Öcsém, nem is tudtam, hogy a nőd egy boszorkány-vigyorgott gonoszan az idősebb férfi, mostohaöccsére célozva a golyóval teli fegyvert.
-Ha bántani mered Őt garantálom, hogy itt halsz meg nyomban-fenyegettem meg Jae-t.
-Milyen bátor kis cafka vagy te-húzta fel szemöldökét és rám fogta a pisztolyt.

Yoongi remegő kezét éreztem derekamon. Lassan felnéztem rá és akkor láttam csak meg ijedt arcát.
-Ne aggódj, nem esik bajod. Itt vagyok-pusziltam meg arcát.
-Undorítóak vagyok ti ketten. Király és királynő? Ugyan hagyjuk. Aludjatok szépen-nevetett, s kilőtt egy golyót.

Sugát arrébb lökve indultam meg GeumJae felé, aki egymás után lőtte ki a halálos lövedékeket, amik azonban egyszer se találtak el. A kard, ami kezemben volt védőburkot képzett körülöttem.
-Tiszteltelek, mert azt hittem normális férfi vagy, akár csak az az ember aki most az életem legféltettebb kincse. Utálom, ha egy gyermek apa nélkül nő fel, de most kedves bátyóka.. a te fiad is nélküled fog felnőni-egy suhintás és az ember ordítva eszmél fel, hogy bal karja már nincs helyén.

Rémülten néztem, ahogy a sok vér egyre tőbb lesz a halott kéz körül, lent a padlón. Hátra léptem Yoongihoz, aki ugyan csak zavaros tekintettel bámul arra, amire én. Felé fordultam, hogy ne lássam. Testem remegett, miközben kezemből kicsúszott saját fegyverem.

Újabb dörrenés töltötte be a helyet,mely jelezte a pisztoly elsülését. Mindenki tudta már, hogy itt nagy a baj.
-Ne haragudj..-suttogtam, miközben szerelmem rémülten kap összecsukló testem után.

Már két ember vére fekszik tócsában a padlón. Az egyik GeumJae kezéből töltekezik, míg másik alattam a mellkasomból. Fura, mert nem éreztem fájdalmat, pedig elvileg a lövések okozta sebek is fájnak.

Lassabban kezdtem levegőt venni és a látásom is szürkült, majd sötétedett és romlott hallásommal együtt. Fülem egyre tompábban fogadta be a hangokat, amelyekből nem volt kevés a jelenlegi helyzetben.

Még magamnál voltam, amikor a Szedzsong időben élő Bangtan tagjai és az uralkodóház szolgái oda rohantak hozzánk, a támadót pedig az őrök lefogták.

-Ne menj el. Hallod? Itt ne merj hagyni!-sírt, magához ölelve az én Min Yoongim.
-Ég Veled...-suttogtam, mielőtt a sötét magával nem szippantott volna.