𝐃𝐚𝐞𝐜𝐡𝐰𝐢𝐭𝐚-[𝐒𝐮𝐠𝐚 𝒇𝒇]✔️

Jungkook

•Jungkook szemszöge•

Nem lett volna szabad, de nem bírtam ki, hogy ne hallgatózzak. A fiú egészen megfogott engem. Ellopta a szívemet, így hát követtem Őt és bátyját az erdőig..

-De Hyung..én nem a nyulat céloztam, és mégis meghalt miattam-sírta el magát már sokadjára a szépfiú. Ha lenne annyi bátorságom, most odamennék és szorosan karjaimba vonnám, magamhoz szorítanám és vigasztalnám. Ezek a szemek nem érdemlik meg a szomorú könnyeket, melyek azon a gyönyörű arcon lefolynak és a földre pottyanva válnak semmivé.
-Aish, Taehyung-shi! Te tényleg lelőtted a nyulat és ezért sírsz?-hitetlenkedett az idősebbik, majd zajt hallottam egy másik irányból.
-Nem..ez..vagyis...-és felbukkant egy lány két srác kíséretében és gyönyörűmmel, valamint annak testvérével kezdtek beszélni.

-Szóval egy másik világból jöttél, ahol mi egy zenész banda vagyunk és emberek millióit tesszük boldoggá? Azta..-bólintott Namjoon.
-Az elején én is nehezen hittem el, de amiket mesélt, az nem lehet valótlan. No meg, tudja mindannyiunk nevét úgy, hogy be sem mutatkoztunk..
-Ha csak nem egy kém..-vetette fel az elméletét Taehyung is.
-És mit akarnék veletek kezdeni? Huh?-nevetett fel a lány, majd mindegyikük vele nevetett.
-Megfőzni a levesbe, miután megleszünk mind a heten?
-Ahj, Hoseok..Csak téged foglak megfőzni, ígérem, mert..-kaptak mindannyian felém, az irányomba, hiszen a bokroktól és a nagy kőtől nem láthattak. Basszus, ma még nem ettem semmit..

"Kérlek, ne korogj többet..hamarosan eszek"-mondtam magamban a gyomromnak, ami válaszul csak még egy hangosabbat korgott, mint az előbb.
Összekuporodtam búvóhelyemen, amikor meghallottam a halk lépteket felém. Az ágdarabok reccsenése és a fű zörgése jelezte, hogy valaki rám talál hamarosan, csak percek kérdése.

-Lehet egy őz az. Nem? Ki olyan buta, hogy az erdőben mászkál?-kérdezte Hoseok.
-Hát..mi?-kuncogott Málna, a lány aki másik világból jött.

-Te meg mégis ki a fene vagy és ami a legjobban érdekel; mit csinálsz itt?-kocogtatta meg vállamat a legidősebb fiú, melynek jobb szeménél éktelenkedik egy vágott sebhely. Félve néztem rá fel,s jobban összehúztam magam. Látszik rajta, hogy erős jellem. Bár én is olyan lehetnék mint ő, akkor nem félnék a szerelemtől.
-Ki az, Yoongi?-szaladt mellé Namjoon is-oh. Egy gyerek.
-Kérdeztem valamit, fiú-morgott az idősebb.
-JeongGuk...és..én-dadogtam zavaromban.
-Hogy mi? Jungkook! Úr isten, egy nap három legyet leütni!-mosolygott a két srác mellett az egy szem lány.
-Legyet? Nem értem..-rázta a fejét Yoongi-Ő a legfiatalabb, akiről meséltél?
-Igen!-vágta rá Málna.
-És gondolom mindent hallottál..Igaz?-vont kérdőre a sebhelyes.

Válaszul csak aprót bólintottam és szemeztem a körbevett emberekkel.

Egy kicsit ciki..