Igen, Apuci! • JIKOOK

||1.rész||

— Sziasztok! Figyelmeztetni szeretnélek titeket, hogy ha nem szeretitek az erőszakot és az 'olyan' témát, akkor ne olvassátok el a történetet.

Aki viszont itt maradt, annak jó olvasást kívánok. Megígérem, hogy izgalmas lesz a történet, mert a fejemben egy nagyon jó sztori állt össze :x  —

_______________________________________

*JIMIN*

Sötét van már. Mikor tehetem, másnap hajnalban megyek haza. Nem szeretek otthon lenni. A szüleim nem fogadják el azt, aki vagyok. Mikor megtudták, hogy a saját nememhez vonzódom, közölték velem, hogy költözzek el. Úgy mennék, de pénzem alig van, nem elég arra, hogy egy szobát béreljek, a szüleim viszont nem adnak kölcsön, pedig visszafizetném nekik. Így megengedték, hogy ameddig nem találok valamilyen lakást magamnak, otthon lakhassak, náluk. A zene az egyetlen dolog, ami ilyenkor helyre tud rázni és menedéket, biztonságot nyújt számomra.

Nagyon álmos voltam és gyenge. Gondoltam leülök valahova, de valami mindig azt súgta, ne tegyem. Már csak pár utca volt hátra a lakásig, hamar meglesz.

*JUNGKOOK*

Az utcában alig van világítás, mégis elég ahhoz, hogy észre vegyem, nem egyedül vagyok itt. Egy fiatal fiú sétál a járdán lehajtott fejjel, nem messze tőlem. A padon ülve figyeltem minden lépését. Az egyik sarokhoz ért, ahol arcát jobban megvilágította a lámpa. Az ajkai... olyan.. dúsak és formásak.
- Oh, basszameg. - mormogtam mikor megláttam mit művelt velem. Ezt most muszáj lesz helyrehoznia.

Lassan, felálltam a padról, majd megvártam, hogy elhaladjon előttem. Észrevétlenül lépkedtem utána. A füle be van dugva. Megkönnyíti a dolgomat.

Elővettem a zsebemből a rongyot, amit mindig magamnál tartok ilyen esetek miatt. Leöntöttem az altató hatással elátott folyadékkal, majd közelebb mentem. Hátulról bal kezemmel lefogtam mellkasánál, így megakadályozva a kapálózást, amit oly hevesen csinált. Térdeim az ő térdhajlatához csattantak, mire a földre rogyott.
- Hamarosan ugyan ebben a pozícióban leszel édesem. - mosolyodtam el. Kurvára kiéheztem rá. Szájára és orrára szorítottam az anyagot. Éreztem, ahogy tehetetlenné válik, megremeg, majd elernyed a földön. Felkaptam és elindultam a lakásomhoz.

Az áldozatom az ágyon fekszik, kikötözve. Még ruhában. Bár fel tudna készülni a kicsi lelke arra, ami nemsokára fog történni vele. Leültem az ágy bal sarkával szemben elhelyezkedő székre, onnan figyeltem tovább őt.

Éreztem, ahogy nadrágom kezd feszülni rajtam.
- Jól van édesem, te akartad. - mondtam, mintha hallaná amiket motyogok. Közelebb mentem, majd lekötöztem az ágy támlájától. Hátamat neki döntöttem a falnak, azután egy párnát helyeztem a tarkóm mögé. A fiú, tehetetlenül feküdt mellettem. Még alszik, de már nem bírom tovább. Kiverhetném magamnak, de ha itt van, miért ne használjam őt? Lejjebb toltam a nadrágomat, hajába markoltam, és egész hosszamat a szájába nyomtam.

Nem annyira bulis, hisz most nem tud fuldokolni és nyögdécselni, de a látványa akkor is felizgat. Buksija fel le mozog férfiasságomon.
- Ah édesem.. - tört ki belőlem.

Pár perc múlva elélveztem benne. A fehér nedv a szájából folyt ki, annyira felizgatott ezzel. Megnyaltam ajkait, majd kisétáltam a szobából egyenesen a fürdőbe.