Nincs szőke herceg fehér lovon

Elvesztett szabadság

Nehezen emeltem fel pilláimat.Azonnal eszembe jutott mi is történt velem,és fel ugortam.Ismertem a szobát ahol keltem.

-Én itthon vagyok?-motyogtam magam elé,miközben szemem végi járt minden egyes zúgott.

-Nocsak,csak nem fel keltél?-halódtam meg az ajtó felől egy túl ismerős hangot.

-Édes...apám?-fordultam felé.Teljes testem remeget,és kezem elkezdte az ágytakarót össze gyűrni.

-Hogy gondoltad,hogy elszöksz?-kérdezte.Hangja fagyosan szelte át a csendes szobát.Könnyeimet nyeltem le,és próbáltam válaszolni,de egyszerűen nem jött ki belőlem hang.

-Saj...nálom.-motyogtam.

-Teteidnek súlyos következményei lesznek Mahália!-mondta ki azt a nevet.Szemebe a könnyek lassan útnak indultak.Apám egy rideg pillantással,nézet rá,majd el hagyta a szobát.

...

Lassan egy hét telt el amióta haza hurcoltak.minden nap legalább negyven ostor ütést kapok a hátamra,amit a sebhelyek teljesen el leptek már.Apám arról is gondoskodott,hogy meg ne próbáljak még egyszer megszökni, és személyi testörömnek tete meg Artúrt,és édesapját,akik a nap minden órájába háromszor tekintenek rám.

-Hercegnő.-jött be Artúr a szobába.-Az édes apja hívatja.-mondta.Fel keltem a fotelból amiben ültem,és lassú léptekkel hagytam el a szobámmat.Artúr mögöttem jött közvetlen szótlanul.

-Mahália hercegnő!-jelenték be az érkezésem.A hatalmas ajtókat ki nyitoták,és be léptem a trón terembe ahol apám a trónba ült.

-Megtanultad a leckét Mahália?-kérdezte rám nézve.

-Igen édesapám.-válaszoltam le hajtott fejjel.

-Nem fogsz többé elszökni?

-Soha többé! Ez az ország az othonom,és engedélyed nélkül sose hagyom el.-mondtam egyszerű monoton hangon azt amit hallani akart.Pedig szívem mélyén kiabáltam,hogy látni akarom őt.A platina szőke haját,a kék szemeit,a nevetését.Hiányzik,és látni akarom.Látni akarlak Kai.

-Két nap múlva eljösz velem Gerixdibe ahol más országok királyai,hercegnői vesznek részt!-mondta.Mire fel kaptam a fejemet.-Viszont senkivel,nem beszélhetsz,és arcodon akárhova is mennél egy fátyolnak kell lenie,és nélkülem vagy Sir Artúr kívül senkivel nem mehetsz sehova.-mondta apám.Magamba folytotam örömömet,és semlgese arccal válaszoltma.

-Értetem édes apám.

-El mehetsz.-mondta,majd Artúrral együtt hagytuk el a termet.Arcomról nem is lehet le vakarni a mosolyt.Láthatom!Láthatlak Kai!

-Hercegnő,az apja nem tud arról,hogy Gerixdi királyságába rejtőzködött.-szólalt meg Artúr nagyon komoly arccal.-Egyébként meg!-kezdet a fülembe suttogni.- Egy ideje azon gondolkodok ki az a Kai akit akkor szólítottál.El meséled mi történt veled amíg nem voltál itt?-suttudta,hogy csak mi ketten haljuk.

-Ezer örömmel el mesélem neked Artúr,de ne mond el senkinek.-suttogtam neki. Lassan be léptünk a szobám ajtaján ahol egy hosszas történetett kezdek el mesélni.

...

-Szóval bele szeretél egy fiúba? - kérdezte Artúr, a témáját szürcsölve.

-Igen. - mondtam.

-Még akkor is, ha apád engedélyezné lehet, hogy Gerixdi királya nem biztos, hogy meg engedné. - sóhajtott. - Ilyenkor örülök, hogy annyi rokoni kapcsolatban állunk, hogy az elhunyt öreg királyné édesapám nővére. De mi legalább nem tartozunk királyi családba.

Zaratros lovagnak négy nővére volt, mindegyik ő nála idősebb. A legidősebb volt az egyik Az egyik ok amiért lovag lett, hogy meg védje nagymamát. De se nagymamám se anyám sose értett egyet azzal, hogy el kergetette Artúr anyát. Ezért azt a szeretett amit egy anyának kellet volna meg adnia nekik a királynétől kapták meg. Ezzel nekik is egy okot adott arra, hogy lovagként védjenek meg minket, a kincseit.

-Hiányolnád a lovag létét akkor is. - mondtam.

-Igen. Ez egy olyan dolog, amit sose adnék fel. - mondta.

-Artúr, szerinted Kai fel fog ismerni? - kérdeztem.

-Nem tudom. - sóhajtott. - Te nem beszélhetsz vele mert meg tiltották. Én az erkölcs miat, meg apám miat. Ha meg látná, hogy segítek neked végem lenne. - mondta.

-Ha nem is jönne rá, nem lenne baj. Legalább láthatóm őt. Nekem az már bőven elég. - mondtam.

-Nagyon hiányzik? - kérdezte Artúr.

-Olyan nagyon mintha ki tépték volna belőlem egy darabot. - mondtam.

-Ígérem találunk módot arra, hogy beszélhes vele. - fogta meg a vállam nyugtatóan.

-Remmélem így lesz. - sóhajtotam, majd ki néztem az ablakon. - Kai, vajon mi lehet veled?

Új remény csillant szemébe
Az újra kalitkába zárt madárnak
Szárnyait ki tárva
Várja, hogy párjához vissza száljon
Várja, hogy újra szabad legyen