Kai herceg búskomoran ült, és nézet maga elé. Régóta várja szolgáit, hogy vissza térjenek, és hírekkel szolgáljanak Naómiról.
-Kai herceg minden rendben? - képet Nathan az ifjú trónörököshőz.
-Nem éppen. - szólalt meg Kai, ahogy a lassan bíborodó eget leste. Nathan herceg, szíve kisé össze szorult, ahogy látta Kai herceg szenvedését,ami azóta van, mióta Naómi el tünt.
-Naómi kisasszony miat, ha jól sejtem? - szólalt meg egy pár perc csend után.
-Nem tudtam neki el mondani, hogy mennyire fontos ő számomra. - mondta. Nathan herceg csendben ált egy ideig Kai herceg mellet, majd helyett foglalt mellete.
-Aznap amikor eltünt volt egy beszélgetés közöttünk itt a kertbe. - szólalt meg. Kai meglepődve nézet a mellete ülőre.
-Miről? - kérdezte kíváncsian. - Kérem Nathan herceg árulja el! - mondta.
-Nem az én feladatom el mondani, az egészet, de azt elmondhatom, hogy érzései Naómi felé, nem tünek egy oldalúnak. - mondta Nathan herceg. Kai már épp szólásra nyitotta volna száját amikor Dante kiabált, és szaladt felé.
-Egy lovag páncélban közelít a palotához!-kiáltota el magát. Kai egy perc várakozás nélkül pattant fel, ésa kapuhoz szaladt, hát ha Naómiról lesz szó.
A kapuba észre vette húgát, és Berdix királyság két hercegnőjét. Úgy tünt épp csak arra jártak, de a fényes páncélú lovag, fel keltette érdeklőséküt és nézték megérkezését. Kai herceg, nyomában Dantéval állt meg melletük, és nézték végig, ahogy a lovag megérkezvén, le patan lováról.
-Mi szél hozta erre? - kérdezte Dante amikor észre vette, hogy nem országuk címere díszítete a lovag kardjának markolatát.
A lovag le vette nehéz sisakját. Össze kötött vörös tincsei néhol izadt bőréhez tapadott.
-Eli? - lepödött meg Delila hercegnő.
-Fenséggek! - hajolt meg amennyire tudott uralkodói vérrek előtt.
-Eli kisasszony! - örvendezett nagy hanggal a kis szőke hercegnő. A lovaghoz szaladva megfogva kezét akarta táncra hívni, de nehéz páncélzat miat lassan mozgott,így nem sikerült.
-Ne csináld ezt húgocskám. Eli nem tud a nehéz páncélba könnyen mozogni. - szólt rá Delila húgára, ki intő szavak hallatán,már vissza is szaladt nővére és Gerixdi királyság hercegnője mellé.
-Delila hercegnő ki volna a kis asszony? - kérdezte Dante.
-Országunk első női lovagja. Benedik von Elizabeth. - mondta Delila hercegnő.
-Fenséggek, azért érkeztem eme késői órába, hogy királyunk, üzenetét át adjam. Mi szerint két napon belül, meg érkezik, középső lányával egyetemben. - mondta Elizabeth.
-Mahália húgocskám is itt lesz? - döbbent le őszintén Delila. Így most már értette, hogy miért tűnt el,hirtelen Naómi.
-Igen Fenség. - mondta Elizabeth gyermekkori barátnőjének.
-Nem értem nővéjkém. Mahália nővéjkém ide jön? - kérdezte Diana nővére szoknyáját meg húzva.
-Úgy tűnik,igen.-mondta húgának.
-Mahália hercegnő azonban nem tud beszélni, pihentetni kell a hangját,mert nem rég gyógyúlt fel egy betegségből. - mondta Elizabeth.
-Értetük Elizabeth lovag. - szólalt meg valaki a társaság mögül - Mindent elő készítünk, öregbarátom és középső lánya érkezésére. - mondta. Egy szőke vállig érő, negyvenes éveiben járó férfi volt az.
-Édesapám? - lepödött meg Kai, apjára tekintve.
-Fiam! - fogta meg Kai vállát a király. - Hamarosan fontos dolgod lesz. - mosolyodott fiára, aki nem igazán értette mi történik. Majd a lovaglányra nézett. - Benedik von Elizabeth. Benedik von Zaratros lánya vagy ha jól sejtem. - nézett a lovagra.
-Fenség! - mondta, meg hajolva Elizabeth. - Édesapám is királyom egyik kísérője lesz, de már előre üdvözletét küldi önnek.
-Még valami? - kérdezte kíváncsian a király
-... M-majd szeretné le rendezni a kard viadalt amit tizenhat éve nem tudtak be fejezni. - mondta Elizabeth, zavartan.
-Köszönöm! - mondta a király. - Diana és Delila hercegnőhöz be viszünk egy ágyat, így ön majd védelmez heti hercegnőit ott.
-Köszönöm Fenség. - mondta Elizabeth.
-Akkor én most távozok. Fiam pihenj le egy kicsit fáradtnak tünsz- nézet Alexander király és meg veregette a fia vállát.
-Igenis édesapám.-mondt Kai. Apja pedig el ment.
...
Két nap telt el Elizabeth érkezés óta. Késő délután felé járt már az idő amikor a palotában élők a kapuba várakoztak, hogy üdvözelhesék Berdix királyi fogatott.
-Álmos vagyok! - ásított Mustafa.
-Viselkedj már! - rivalt öccsére Elif hercegnő.
-Delila hercegnő mondja idősebb húga milyen ember? - kérdezte Wei Ming.
-Húgom gyermekkorában sokat betegeskedett, de mára szerencsére nem annyira. Sokat kellet pihenie ezért kevés emberrel ápol igaz kapcsolatott. Egy kedves és jó szívű ember. - mondta Delila hercegnő.
-Csinos? - kérdezte Mustafa.
-Hogy jön ez ide? - kérdezte Delila.
-Felejtse el Delila hercegnő! - mondta Elif hercegnő. - Ő egy méteres barom.
-Engem inkább Zaratros úr érdekel. - szólalt meg Bedver. - Azt halodtam édesapám ál van egy le rendezetlen ügye.
-Fenség arról inkább nem kell hallania. - sóhajtott Elizabeth Delila mellett.
-Túl sokszor halodtunk azt a történetett. - sóhajtott Delila is.
-Tessék? - kérdezte értetlenül a fiatalabb herceg.
-Meg kérhetlek titekett, hogy maradjatok csendben. Öreg barátaim hamarosan itt lesznek. - sétált melléjük Alexander király. Az ifjak azon nyomban el hallgattak. Csendben várták amíg a két hintó szép lassan be gurul a hatalmas udvarba,és megálnak. A legelsőből egy szőke hajú férfi lépett ki, kinek kék szemei ugyan úgy csillogtak mint gyermekeié.
-Édesapám! - szaladt az ifjú Diana az apjához. Apja le hajolt és fel véve magához ölelte meg legkisebb gyermekét.
-Jó gyerek voltál Diana? - kérdezte lányát ki csak mosolygott.
-Rég találkoztunk Calles. - lépett Alexander király öreg barátjához.
-Xander, tényleg rég volt. - nézet öreg barátjára.
-Édesapám. - pukedlizet egy kicsit Delila apja tiszteletére.
-Fenséges királyom. - térdelt le Elizabeth. Calles intett egyet, hogy nyugodtan fel kelhet.
-Mahália húgocskám a másik kocsiba utazott. Szeretném látni őt. - mondta Delila.
-Mahália nővéjkém itt van? Hol? - kérdezte a kis lány.
-Való igaz, a másik kocsiba utazott. - mondta a király. - Artúr!-intett egyet az ifjú lovon ülő lovagnak. Le szállva lováról, ment a kocsihoz. Egész palotában tartózkodó embereknek szeme a másik hintóra tapadt.
-Mahália hercegnő! - nyújtotta oda kezét a hercegnőnek,aki el fogadta segítséget és ki lépet a kocsiból.
Arcát egy hatalmas fátyol terítete ami haját is takarta. Egyedül kék szemei ládszotak ki a fátyol alól. Egy rózsaszín ruha volt rajta minek kezein anyaga könnyed átlátszó anyag volt.
A hercegnők és hercegek szavai el áltak amikor meg pillantoták. Még Delila és Diana sem hitt a szemének. Nem tudták el képzelni, hogy drága testvérükket ilyen ruhába kényszerítik.
-Nővéjkém? - kérdezte Diana.
BINABASA MO ANG
Nincs szőke herceg fehér lovon
Romancell. Berdix von Naómi Mahália. Berixdi királyság második hercegnője. Szomorúságtól, és bánatal szívében szökött el, Gerixdi királyságában. Új életett kezd el. De egy nap találkozik valkivel. Gerixdi von Kai Nimród. Így élete kalandosabb lesz. -Helyes...