Nincs szőke herceg fehér lovon

Régi barátok talákozása

Kai herceg búskomoran ült, és nézet maga elé. Régóta várja szolgáit, hogy vissza térjenek, és hírekkel szolgáljanak Naómiról.

-Kai herceg minden rendben? - képet Nathan az ifjú trónörököshőz.

-Nem éppen. - szólalt meg Kai, ahogy a lassan bíborodó eget leste. Nathan herceg, szíve kisé össze szorult, ahogy látta Kai herceg szenvedését,ami azóta van, mióta Naómi el tünt.

-Naómi kisasszony miat, ha jól sejtem? - szólalt meg egy pár perc csend után.

-Nem tudtam neki el mondani, hogy mennyire fontos ő számomra. - mondta. Nathan herceg csendben ált egy ideig Kai herceg mellet, majd helyett foglalt mellete.

-Aznap amikor eltünt volt egy beszélgetés közöttünk itt a kertbe. - szólalt meg. Kai meglepődve nézet a mellete ülőre.

-Miről? - kérdezte kíváncsian. - Kérem Nathan herceg árulja el! - mondta.

-Nem az én feladatom el mondani, az egészet, de azt elmondhatom, hogy érzései Naómi felé, nem tünek egy oldalúnak. - mondta Nathan herceg. Kai már épp szólásra nyitotta volna száját amikor Dante kiabált, és szaladt felé.

-Egy lovag páncélban közelít a palotához!-kiáltota el magát. Kai egy perc várakozás nélkül pattant fel, ésa kapuhoz szaladt, hát ha Naómiról lesz szó.

A kapuba észre vette húgát, és Berdix királyság két hercegnőjét. Úgy tünt épp csak arra jártak, de a fényes páncélú lovag, fel keltette érdeklőséküt és nézték megérkezését. Kai herceg, nyomában Dantéval állt meg melletük, és nézték végig, ahogy a lovag megérkezvén, le patan lováról.

-Mi szél hozta erre? - kérdezte Dante amikor észre vette, hogy nem országuk címere díszítete a lovag kardjának markolatát.

A lovag le vette nehéz sisakját. Össze kötött vörös tincsei néhol izadt bőréhez tapadott.

-Eli? - lepödött meg Delila hercegnő.

-Fenséggek! - hajolt meg amennyire tudott uralkodói vérrek előtt.

-Eli kisasszony! - örvendezett nagy hanggal a kis szőke hercegnő. A lovaghoz szaladva megfogva kezét akarta táncra hívni, de nehéz páncélzat miat lassan mozgott,így nem sikerült.

-Ne csináld ezt húgocskám. Eli nem tud a nehéz páncélba könnyen mozogni. - szólt rá Delila húgára, ki intő szavak hallatán,már vissza is szaladt nővére és Gerixdi királyság hercegnője mellé.

-Delila hercegnő ki volna a kis asszony? - kérdezte Dante.

-Országunk első női lovagja. Benedik von Elizabeth. - mondta Delila hercegnő.

-Fenséggek, azért érkeztem eme késői órába, hogy királyunk, üzenetét át adjam. Mi szerint két napon belül, meg érkezik, középső lányával egyetemben. - mondta Elizabeth.

-Mahália húgocskám is itt lesz? - döbbent le őszintén Delila. Így most már értette, hogy miért tűnt el,hirtelen Naómi.

-Igen Fenség. - mondta Elizabeth gyermekkori barátnőjének.

-Nem értem nővéjkém. Mahália nővéjkém ide jön? - kérdezte Diana nővére szoknyáját meg húzva.

-Úgy tűnik,igen.-mondta húgának.

-Mahália hercegnő azonban nem tud beszélni, pihentetni kell a hangját,mert nem rég gyógyúlt fel egy betegségből. - mondta Elizabeth.

-Értetük Elizabeth lovag. - szólalt meg valaki a társaság mögül - Mindent elő készítünk, öregbarátom és középső lánya érkezésére. - mondta. Egy szőke vállig érő, negyvenes éveiben járó férfi volt az.

-Édesapám? - lepödött meg Kai, apjára tekintve.

-Fiam! - fogta meg Kai vállát a király. - Hamarosan fontos dolgod lesz. - mosolyodott fiára, aki nem igazán értette mi történik. Majd a lovaglányra nézett. - Benedik von Elizabeth. Benedik von Zaratros lánya vagy ha jól sejtem. - nézett a lovagra.

-Fenség! - mondta, meg hajolva Elizabeth. - Édesapám is királyom egyik kísérője lesz, de már előre üdvözletét küldi önnek.

-Még valami? - kérdezte kíváncsian a király

-... M-majd szeretné le rendezni a kard viadalt amit tizenhat éve nem tudtak be fejezni. - mondta Elizabeth, zavartan.

-Köszönöm! - mondta a király. - Diana és Delila hercegnőhöz be viszünk egy ágyat, így ön majd védelmez heti hercegnőit ott.

-Köszönöm Fenség. - mondta Elizabeth.

-Akkor én most távozok. Fiam pihenj le egy kicsit fáradtnak tünsz- nézet Alexander király és meg veregette a fia vállát.

-Igenis édesapám.-mondt Kai. Apja pedig el ment.

...

Két nap telt el Elizabeth érkezés óta. Késő délután felé járt már az idő amikor a palotában élők a kapuba várakoztak, hogy üdvözelhesék Berdix királyi fogatott.

-Álmos vagyok! - ásított Mustafa.

-Viselkedj már! - rivalt öccsére Elif hercegnő.

-Delila hercegnő mondja idősebb húga milyen ember? - kérdezte Wei Ming.

-Húgom gyermekkorában sokat betegeskedett, de mára szerencsére nem annyira. Sokat kellet pihenie ezért kevés emberrel ápol igaz kapcsolatott. Egy kedves és jó szívű ember. - mondta Delila hercegnő.

-Csinos? - kérdezte Mustafa.

-Hogy jön ez ide? - kérdezte Delila.

-Felejtse el Delila hercegnő! - mondta Elif hercegnő. - Ő egy méteres barom.

-Engem inkább Zaratros úr érdekel. - szólalt meg Bedver. - Azt halodtam édesapám ál van egy le rendezetlen ügye.

-Fenség arról inkább nem kell hallania. - sóhajtott Elizabeth Delila mellett.

-Túl sokszor halodtunk azt a történetett. - sóhajtott Delila is.

-Tessék? - kérdezte értetlenül a fiatalabb herceg.

-Meg kérhetlek titekett, hogy maradjatok csendben. Öreg barátaim hamarosan itt lesznek. - sétált melléjük Alexander király. Az ifjak azon nyomban el hallgattak. Csendben várták amíg a két hintó szép lassan be gurul a hatalmas udvarba,és megálnak. A legelsőből egy szőke hajú férfi lépett ki, kinek kék szemei ugyan úgy csillogtak mint gyermekeié.

-Édesapám! - szaladt az ifjú Diana az apjához. Apja le hajolt és fel véve magához ölelte meg legkisebb gyermekét.

-Jó gyerek voltál Diana? - kérdezte lányát ki csak mosolygott.

-Rég találkoztunk Calles. - lépett Alexander király öreg barátjához.

-Xander, tényleg rég volt. - nézet öreg barátjára.

-Édesapám. - pukedlizet egy kicsit Delila apja tiszteletére.

-Fenséges királyom. - térdelt le Elizabeth. Calles intett egyet, hogy nyugodtan fel kelhet.

-Mahália húgocskám a másik kocsiba utazott. Szeretném látni őt. - mondta Delila.

-Mahália nővéjkém itt van? Hol? - kérdezte a kis lány.

-Való igaz, a másik kocsiba utazott. - mondta a király. - Artúr!-intett egyet az ifjú lovon ülő lovagnak. Le szállva lováról, ment a kocsihoz. Egész palotában tartózkodó embereknek szeme a másik hintóra tapadt.

-Mahália hercegnő! - nyújtotta oda kezét a hercegnőnek,aki el fogadta segítséget és ki lépet a kocsiból.

Arcát egy hatalmas fátyol terítete ami haját is takarta. Egyedül kék szemei ládszotak ki a fátyol alól. Egy rózsaszín ruha volt rajta minek kezein anyaga könnyed átlátszó anyag volt.

A hercegnők és hercegek szavai el áltak amikor meg pillantoták. Még Delila és Diana sem hitt a szemének. Nem tudták el képzelni, hogy drága testvérükket ilyen ruhába kényszerítik.

-Nővéjkém? - kérdezte Diana.