Nincs szőke herceg fehér lovon

Kalitkába zárt madár

Berdix királysága. Egy kis tenger menti ország. Ennek a kis országnak három hercegnője van. Az első szülött hercegnő Berdix von Delila Clarine. Delila hercegnő híres a gyönyörű kinézetéről, és kedvességéről. A harmadik hercegnő Berdix von Diana Agatha. A kis 4 éves kis lány, hiperaktivitásáról, és aranyosságáról híres. Delila hercegnő, és Diana hercegnő édes apjuk szőke haját és ragyogó kék szemét örökölték. De hol van a második hercegnő? Hogy néz ki? Milyen a személyisége? Legalábbis pletyka szinten ezeket a kérdéseket halottam az udvarban élőktől.

Nővérem és húgommal ellentettben nem vagyok szőke, és nem az apámra hasonlítok. Én meg boldogult édes anyámra hasonlítok. Ugyan olyan barna hajam van mint neki, apámtól egyedül kék szemeimet örököltem. Személyiségem is azt mondják olyan mint édes anyámé.

Az édesapám, a király sose szeretett engem. Mindig is a nővérem és a húgom volt számára fontosabb.

Kis koromban beteges voltam, így nem mehettem el,olyankor a nővérem és édesanyám volt velem, édesapám sose jött el. Egy idő után már a nővérem se jött csak anyám. Anya elszomorodott amikor meglátta menyire is vágyódom arra, hogy én is kint játsszak akár csak a testvérem. Így ahányszor meg látogatott mindig hozott nekem egy könyvet. Főleg a botanika érdekelt, és olyan szinte érdeklődtem felé, hogy titkon már recepteket írogattam, külön fajta gyógyszerekre. Anyám büszke volt rám. Teltek az évek, a betegeskedésemet lassacskán ki nőttem. 13 éves voltam amikor, öröm hírt kaptam anyámtól, miszerint lesz egy kis testvérem. Boldog voltam akkor és vártam, hogy megszülethessen. Aztán eljött az a nap amikor meg kaptam a jó hírt, és a rosszat. Anyám, egy teljesen egészséges lányt hozott világra,de ő nem sokkal a szülés után meg halt.

Anyám halála után, jött el apám előszór hozzám. Megtiltotta, hogy bármikor el hagyjam a kastélyt. Egy kalitkába zárt kanárit csinált belőlem. Egészen a mai napig. Mert ma a 17.születés napomon az lesz a kívánságom apámtól, hogy elhagyj hasam a kastélyt egy napra.

...

A nagy díszes ajtónál megálltam. Nagy levegőt vetem,majd kifújtam. Az ajtó lassan nyílt ki,majd mikor teljesen nyitva volt, be léptem rajta és apámhoz sétáltam aki a trónban ült. Mellette pedig a húgom aki a nővérem kezét fogta. A húgom meg látva engem nagyot mosolyogva nézet rám, míg nővérem arcán semmi fajta érzelem nem mutatkozott akkor amikor meglátott. Amikor elértem a trónhoz meg álltam tisztes távolságba, majd pukedliztem egyet.

-Boldog tizenhetedik születés napot lányom. Mint mindig most is teljesítem egy kívánságodat. Mit szeretnél? - nézet rám apám, pont mint máskor arcáról érzelmeket le olvasni nem lehetett.

-Tisztelt édesapám. Nekem egy kérésem van. Szeretném elhagyni a kastélyt egy napra. - néztem apám szemei be.

-Szó sem lehet róla. - emelte meg a hangját.

-De édesapám...-próbáltam újból megszólalni

-A nem, az nem. Távoz a szobádba. - parancsolt rám. Szememből a könnyek ki csordultak, és sírva rohantam vissza a szobámba.

Mindig ez van. Megkérem rá, hogy egy napra hadd menjek el mire, el zavar engem a szobámba. Ahol egy ideig sírok, majd jön a húgom, hogy meg vigasztaljon. Most sincs más kép, amikor itt zokog a takarómra és meghallom ahogy a szobám ajtaja ki nyílik. Az ajtó felé fordultam. Szőke haj kék szem, de nem a húgom. Hanem a nővérem ált ott nem messze az ágytól.

-Mahália húgocskám,már annyiszor próbáltad édes apánktól azt a kegyelmet elkérni, hogy el hagyhassad a palotát. Miért próbálod ennyire elhagyni? - nézet rám.

-Delila nővérem, neked meg adatott a játékos és boldog gyermekkor, nekem nem. Nekem csak a könyvek voltak ami a külvilágról szólt. Évről, évre nagyobb volt a vágy arra, hogy el hagyjam a palotát. A népünk kételkedik a létezésembe, mert egy kalitkába zárt madár vagyok. El akarom hagyni ezt a kalitkát. Szeretném látni a világot, nem csak olvasni róla. Szeretném ha szabad lenék. - mondtam a nővéremnek végig a szemébe nézve.

-Komolyan beszélsz? - nézet rám.

-Teljesen komolyan.-mondtam. Nővérem nagyot sóhajtva mosolyodott rám.

-Mah--próbált újra megszólítani de közbe szóltam.

-Nővérem ne hívj ezen neven amit édes apánk adott nekem, mert sose szeretem. Kérlek úgy hívj ahogy anyánk nevezet el. - néztem rá.

-Rendben, Naómi. Jól figyelj rám, segítek neked abba, hogy lásd a kinti világot. De lehet többé nem tudsz haza jönni. Még így is látni akarod? - kérdezte. Határozottan bólintottam egyet. - Akkor jól figyelj rám. Este amikor már mindenki alszik szökj ki a szobádból. Menj az istállóba, fogd Nárciszt és szökj meg. Nárcisz mellet lesz egy táska amibe elég élelem és pénz lesz,meg egy papír. Menj el Gerixdi királyság fő városába,és keres ott egy boltot. A bolt neve Magician Healing. A tulajt keresd akinek a neve Leonie. A papírt ami a táskába van ad oda neki. Ő majd gondoskodik rólad.

-Köszönöm nővérem, hogy segítesz nekem. - néztem rá.

-Ez csak természetes, hisz szeretném ha a húgocskám ott élne és boldogan ahol csak akar. - mosolygott rám. Lassan ki ment az ajtón én pedig le ültem az író asztalhoz. Írta egy búcsú levelet a testvéreimnek, és édes apámnak. Majd vártam, hogy be esteledjen.

...

A palota egész népe csendben aludt. A búcsú leveleket az író asztalon hagytam, hogy biztos meg találják. Minden lassan úgy történt ahogy a nővérem mondta. A lovas felszerelésembe érkeztem meg az istállóba ahol meg láttam a gyönyörű barna színű paripámat fel nyergelve. Meg fogva a táskát, és a ló kantárát indultam el. Könnyebb volt ki jutnom mint hitem, mert az őrök elaludtak így nagyon gyorsan tudtam elmenni.

Amint ki értem a kapun fel pattantam Nárcisz hátára és elindultam. Ha gyalog ménék négy napi járás lenne Gerixdi fő városa viszont ló háton akár reggelre is oda érhetek.

Kalitkába zárt madár,
Szárnyát sose tárta ki.
Féltve őrzőt kincset,
Kit sose láttak még.
Kalitkájától most búcsút mond,
Szárnyait ki tárja,
És elsuhan, nem nézve hátra.