Nincs szőke herceg fehér lovon

Szerelem?!

-A koronaherceg-lepődtem meg.

-Igen, én volnék az. De kérlek hívj Kai-nak, és én is Naómi-nak hívlak majd. - mondta Kai.

-Rendben, de ez olyan tiszteletlen a herceggel szembe. - mondtam neki.

-Kérlek hívj csak simán Kai-nak. - mondta kis kutya szemekkel.

-De, ön a herceg és... - próbáltam mondani, de túl aranyosan nézet. Sóhajtottam egy kicsit. - Ha mások is vannak akkor nem, csak ha mi ketten vagyunk. Rendben, Kai? - néztem rá.

-Rendben. - mosolygott rám.

-És vissza tértem... - jött be az ajtón Dante úr. - Mi folyik itt? - nézet csodálkozva.

-Épp, Kai herceggel beszélgetünk. - válaszoltam mosolyogva Kai-ra nézve, majd kacsintottam egyet, mire elmosolyodott. - De most nekem mennem kell. - mondtam.

-Várj mi lesz a teával? - kérdezte Dante úr.

-Sajnálom,de segítenem kell a nénikémnek. Viszlát Dante úr. Viszlát Kai herceg. - köszöntem el.

-Várj, Naómi!-kiáltott utánam Kai. - Találkozhatnánk holnap ismét? - kérdezte.

-Rendben. Tizenegykor Magician Healing előtt. - mondtam, majd rohantam is haza.
...
-Leoni néni kérdezhetek valamit. - néztem este vacsora közben Leoni nénire.

-Persze kincsem mi lenne az? - nézet kíváncsian.

-Holnap tizenegy tájt, szeretnék elmenni. - mondtam.

-Rendben, akkor úgy sincsenek sokan. De hova akarsz menni? - kérdezte.

-Csak egy ismerőssel mennénk valahova.-válaszoltam

-Randi?-nézet rám.

-Nem. Nem az. Csak egy barát. - mondtam. - És egyébként is, ő is olyan sorsban él mint én régebben. Kellenek neki a barátok. - mondtam.

-Rendben. Ne felejtsd el megetetni Nárciszt. - nézet rám. - Jó éjt Naómi.

-Jó éjt nénikém. - köszöntem el. Majd ki mentem az udvara. Be zártam a haszon állatokat, és megetetem őket. Majd be mentem az istállóba Nárciszhoz.-Szia, Nárcisz. - léptem hozzá. - Milyen napod volt? - kérdeztem őt mire egy kicsit prüszkölt. - Szóval jó. Nekem is jó volt. Lett egy barátom. - mondtam neki. - Minek untatlak ezzel. Inkább hozom a kajád.-mondtam majd el mentem és hoztam neki szalmát, és egy vödör tiszta vizet. - Jó éjt Nárcisz.-köszöntem el tőle. Majd elmentem a szobámba aludni.
...
Az idő lassan tizenegy felé közeledett. Az utcán és a környéken egy lélek se volt.

-Nénikém,lassan idő van szóval én most ki megyek. - mondtam Leoni néninek.

-Rendben Naómi vigyáz magadra. - köszönt el tőlem Leoni néni mire ki mentem. És vártam. De nem sokáig mert a herceg hamarosan oda ért egy fehér ló hátán. Pff. Még, hogy nincs szőke herceg fehér lovon.

-Szervusz Naómi. - köszöntött a herceg.

-Szia. - mosolyogtam. Senki nincs a környéken, így nyugodtan beszélhetek közvetlenül vele.-Mit tervezel? - kérdeztem.

-Hát... - kezdte kicsit pirosas arccal. - Van nem mesze innen egy hely amit meg akarok mutatni, és arra gondoltam, hogy el mehetnénk ló háton. - mondta kicsit zavartan. Egy kicsit kuncogtam.

-De nem férünk el mind ketten ezen a szegény lovon. - mondtam. - Mindjárt hozom a sajátom. Rendben? - néztem rá, mire egy kicsit félve bólintott. Gyors be szaladtam Nárciszhoz, majd előkészítettem,mindent és fel pattantattam a hátár úgy mentem a herceghez.

-Nem hitem volna, hogy van lovatok. - mondta.

-Pedig ő itt az én hűséges lovam Nárcisz. - mosolyogtam. -Mindig velem van. - mondtam. - De, Kai ha nem szállsz fel gyorsan a lovadra akkor még itt hagylak. - mosolyogtam rá. Kai egy pillanat alatt elfoglalta a helyét a lovon majd el vágtatott én pedig mögötte. Már a várost is elhagytuk,amikor be értünk egy erdőbe,ahol Kai gyorsított.Ha verseny legyen verseny.ÉS én is gyorsítottam.Amikor be értem őt akkor megállt.Mire nem sokkal később távolabb tőle én is megálltam,majd néztem ahogy szép lassan le szál a lóról.

-Megérkeztünk.-mondta és rám mosolyogva.Körül néztem.Egy gyönyörű virágos kert féleségbe lehetünk.Minden fajta virággal.Kai közelebb jött hozzám mire én le néztem rá.Kezeit felém nyújtotta.Én kibújva a nyereg egyik feléből át helyezve a másikat akartam megfogni Kai kezét amikor az megfogta a derekam és fel emelve engem a magasba nézet rám.Nézet rám azokkal a gyönyörű kék szemekkel.Éreztem,hogy az arcom lassan vörös lesz.Majd Kai lassan le rak a földre.Nem néztem a szemébe inkább csak a földet bámultam.Nagyon zavarban vagyok most.

-Tudod,ez a kedvenc helyem.-mondta az eget bámulva-A virágok itt a legszebbek az állatok is gyakran járnak ide akik egyáltalán nem félnek tőlem.Mert ők nem értik a pletykákat.-mondta

-Kai,én sem hiszek a pletykákban.-mondtam,rá nézve.-A pletykák sose igazak ha csak nem bizonyosodsz meg róla.-mondtam.Nagyot sóhajtottam.Én is ilyen voltam régen.Csak nekem nem volt senkim akinek ezt elmondhattam volna.Viszont Kai-nak itt vagyok én,és szeretném ha tudná,hogy rám számíthat.

-Tudod,Naómi te egy rendkívüli ember vagy.-nézet rám.

-M-miért is?-kérdeztem vörösen Kai-tól.

-Te nem hiszel a pletykában. A szívedre hallgatsz. Gyönyörű szépséged ellenére kedves vagy velem. - mosolyodott el majd az én vörös arcomra tekintve meg döbbent. - Mi a baj Naómi?

-Semmi csak ez az első alkalom, hogy valaki ilyeneket mond nekem. - motyogtam, miközben fejemet elfordítottam.

-Ez nagyon aranyos. - mondta, majd felém hajolva meg puszilta az arcom.Vörös fejemmel rá pillantottam

-E-e-ez mi v-volt most?-kérdeztem rá nézve a szemébe.Kai egy ideig csak halványan mosolygott,majd mintha rá jött volna mit tett váltott át arc ki fejezése zavarodottá.

-Én nagyon sajnálom.-mondta

-S-s-semmi baj.L-lehet hamarosan vissza kéne indulnunk-mondtam gyors fel kelve.

-Naómi.-szólt utánam,mire egy picit vissza néztem rá.-Hol-holnap is eljössz velem ide?-kérdezte mire egy picit bólintottam.Valami furcsa érzés van bennem,kicsit olyan émelygős,de mégis kellemes érzés.

Kai-val gyors fel pattantunk a lovainkra majd elindultunk a boltokhoz.Amikor oda értünk gyors el köszöntünk én bevittem Nárciszt az istállóba,majd be mentem a boltba ahol Leoni nénikém volt.

Üdv itthon Naómi- mondta a nénikém miközben valamit össze kevert.-Valami baj van?Az arcod nagyon vörös?-kérdezte.

-Nénikém, én olyan furán érzem magam amikor Kai-val vagyok.

-Mi a baj?

-A gyomrom émelyeg, néha dadogok,a szívem nagyon gyorsan szokott verni,és nagyon furán érzem magam-válaszoltam-Beteg volnék?-néztem rá

-Naómi szerintem te szerelmes vagy a koronahercegbe.-nézett rám Leoni nénikém.

-Szerelmes volnék...Kai-ba?-néztem magam elé,amikor fel merült bennem a felismerés.-Uram istenem segíts meg-motyogtam miközben a földre csúsztam.A Leoni nénikém meg oda szaladt hozzám.Rá néztem aggódva -Leoni nénikém mit csináljak? Nagyon úgy tűnik,hogy bele szeretem a koronahercegbe.

Kalitkába zárt madár
Szerelem hamar rá talál
Társát látja maga élőt szállni,
És Ő halad tovább.
Halad tovább,hogy utol érje,
Hogy együtt szállhassák át a kék eget

Bocsi a csúszásért, tegnap fárasztó napom volt, amiben sok minden történt,így elfeledkeztem publikálni a részt. De most itt van.