Nincs szőke herceg fehér lovon

Újra látjuk egymást

A napok és hetek teltek. Kai-val minden nap találkoztunk a titkos rejtek helyünkön. Egyre jobban kezdtem rá jönni, hogy amit Kai iránt érzek bizony szerelem. Ezeket viszont nem érezhetem. Múltamat és rangomat rég eldobtam. Most egy átlagos lány vagyok, nem pedig II. Berdix von Naómi Mahália, Berdix királyság második hercegnője. Kai a koronaherceg, ami azt jelenti, egy hercegnőt kell elvennie nem pedig egy olyan lányt aki én vagyok. Egy rangtalan senkit.

-Kai valami baj van? - néztem a fiúra aki ma már századjára el bambult.

-Nincs sem..

-Ne hazudj nekem. Bennem mindig bízhatsz. Szóval mi a baj Kai? - kérdeztem

-Az országunkba pár héten belül ide jönnek a szomszéd királyságok királyai,két nappal ezelőtt ide érkeztek a gyermekeik a hercegek,és a hercegnők.Próbáltam úgy viselkedni velük ahogy veled szoktam,de mindent félre értelmeztek-mondta.Hangja szomorkás volt.

-Emiatt ne aggódj Kai.A legfontosabb emberek tudják milyen vagy és előbb utóbb a nép is megtudja.-mosolyogtam.

-Naómi mindig tudja mit kell mondani,hogy megnyugodjak.-hajtotta a fejét a vállamra.Éreztem ahogy arcom szép lassan pirosas színt vesz fel,és tekintetemet el fordítotam.

-M-melyik országok vesznek részt?-tereltem el gyorsan a témát.

-Nachi,Kytör,Znafr, és Berdix.-mondta.A palotába sokat halódtam róluk régen,min nagy és jó országok rengeteg adottsággal.Mégis gondolataim egyre gyorsabban csak Berdix-en jártak.Nővérem,és a húgom itt vannak?

-....mi.....ómi....Naómi.-szolingatotót Kai.

-Bocsi elkalandoztam-mondtam-És az országok kik küldtek?-kérdeztem.

-Nachi-ból a trónörökös XIV. Long Wei Ming herceg.Kytör-ből a király harmadik fia és második lánya V.Mustafa Hafiz herceg,és III.Elif Hafiz hercegnő.Znafr-ból szintén a trónörökös jött el XII.Znafr von Nathan Evan Martin Luka Morgen herceg.Berdix királyságból a trónörökös és a legfiatalabb hercegnő,III. Berdix von Delila Clarine hercegnő,és I. Berdix von Diana Agatha hercegnő.-mondta. Szóval itt vannak. Itt vannak az én drága testvéreim.

-Biztos nagyon kedves emberek. - mondtam, kivételesen hazug mosollyal arcomon. - Vissza kéne indulunk mielőtt téged elkezdenének mindenütt keresni. - mondtam.Kai le vette a fejét válláról, így én gyors fel kelletem és Nárciszhoz mentem. -Később találkozunk Kai. - mosolyogtam. Fel pattantam a lovamra.

-Ne kísérjelek haza? - kérdezte.

-Nem kell. Menj nyugodtan vissza a palotába. Később majd én is elmegyek a palotába,elviszem Dante rendelését. - mondtam.

-Rendben. Akkor szia. - köszönt el. Gyors intéztem egyet és gyors vágtába indultam vissza az üzletbe, miközben gondolataim a csak a nővérem és a húgom járt.

-Jaaaaajj nekem a hátam. - kiáltott fel Leoni amikor be értem az üzletbe. - Naómi jó, hogy jössz. - mondta. - A hátam be csípődött. Elvinnéd Zakarias úrnak a gyógyfüveket. Addig el ápolgatnám magam. - mondta. Leoni a hátát fájlalva.

-Rendben elviszem. - mondtam. Így lesz alkalmam látni őket is. Fél kapva a növényeket, és a szereket indultam el a palotába, ahol gyors elintéztem a dolgokat a kapu őrséggel és be léptem a palotába. Mostanában gyakran jártam ide így valószínűleg Dante és Kai most hátul a palota kertjébe vannak, így az utamat odavettem.

Igazam volt és tényleg ott voltak. Legnagyobb meglepetésemre nem egyedül. Kai mellet négy számomra eddig ismeretlen ált ott. Az egyik magas, arcvonásai kemények, haja és szeme féket, a bőre pedig napbarnított. Mellette egy vele egy magas ezüstös szőke hajú, teljesen hó fehér bőrű ált.Az utolsó már kicsit azért ismerős volt, hisz ő Kai öccse I. Gerixdi von Bedver Awarnach herceg volt akinek szürkés szőkés barnás rakoncátlan tincseivel a szellő játszott. Dante pedig még egy férfivel harcol. Innen úgy tűnik velem egy magas lehet, akinek haja és szeme szén fekete, bőre fehér hibátlan volt,és harc technikája számomra ismeretlen. Dante-val harcoltak,de már csak pár pillanatig egészen pontosan addig amíg Dante ki ne forgatta a kardot a másik férfi kezéből.

-Én győztem! - vigyorgott diadal ittasan Dante.

-Annyira azért, ha lehetséges ne szálljon el magadtól Zakarias úr. - mondtam neki mire a szemek felém pillantottam.

-Oh, szia Naómi. A gyógyszereket hoztad? - kérdezte. - És azt hitem ezt már meg beszéltük, hívj Dante-nak. - mondta.

-Rendben Dante. - mondtam. - Egyébként igen elhoztam a gyógyszereket. - mosolyogtam rá.-És Leoni néni rakott ide még illatosított, és egy kis mézet. - mosolyogtam.

-Köszönöm. - mondta Dante. Ekkor Dante-t arrább lökve jött elém a napbarnított férfiú.

-Úgy látom nem mutatnak be, így had mutassam be magam. - mondta a férfi. Meghajolva nyomot csókot kéz fejemre. - Mustafa Haviz herceg, az ötödik.

-Én, meg csak szimplán Naómi. - mondtam ki húzva a kezeim.

-Ügyes lány. - mondta az ezüst hajú. - Mustafa ne zaklasd a kisasszonyt. - mondta.

-Fogd be Nathan. - mondta.

-Üdvözlöm kisasszony. XII.Znafr von Nathan Evan Martin Luka Morgen vagyok, de kérem Nathan-nek hívjon. - hajolt meg.

-Nagyon örvendek Fenségek. - pukedliztem.

-Naómi itt tarthatunk egy teára? - kérdezte Dante.

-Sajnálom ma nem jó. Leoni nénikém meghúzta a hátát és most pihen. Vissza kell menem a bolt...

-Úgyse kapsz el!-kiáltott valaki mögülem majd el rohant mellettem, egyenesen Kai mögé.

-Ajiella hercegnő ez nyem ér. - kiáltotta szintén mögülem valaki majd nekem szaladt. Hátra nézve láttam meg azt a számomra nagyon ismerős szőke haj koronát aki épp a földön csücsül. Nagy kék szemei amik pont olyanok voltak mint az enyéim nézet rám. Fel pattanva a földről pótolta le a kis rózsaszín szoknyáját, majd el kezdet fel felé nyújtózgatni.

-Vegyéj fel. - mondta. Sose tudtam ellenállni neki, így azonnal fel vetem őt. - Most egy titykot fogok mondani neked. - mondta majd a fülemhez hajolva kezdet el suttogni. - Seninyek sem mondtyuk el, hogy Mahália nővéjem eltyünt és itt van.

-Tényleg? - néztem rá. Mire aprót bólintott.

-Mit mondott neked? - kérdezte Dante.

-Ez a kis angyal, elmondta, hogy hogy hívják őt. - mondtam. - Nagyon szép neved van Diana hercegnő. - mondtam. Csilingelő nevetésével kezdet el nevetni, ami mindig is olyan nyugtató volt számunkra.

-Diana húgocskám! - halódtam meg a nővérem hangját. - Nagyon sajnálom kis asszony, ha a húgom gondot okozott. - mondta. Le raktam a húgomat aki a nővérünkhöz ment.

-Nem okozott gondot. - mondtam. - Nekem most mennem kell. De holnap be ugrok arra a teára Dante úr. - mosolyogtam rá. - Akkor legyen további szép napjuk Fenségek.-pukedliztem. Szemem sarkából testvéreim re néztem akiknek arcuk enyhe szomorúságtól tükröztek. Lassan hagytam el a palota területét. Jó volt újra látni őket.

Kalitkába zárt madár,
Ágódalom járta át
Ismerős szárny csapások
Közeledtek feléje
Kik után ő is szárnyal az égen
Távol a kételyektől, és aggodalmaktól