ESKÜSZÖM, SENKIT SE AKAROK SOSEM MEGRÍKATNI, ÉS EZUTÁN JÖN EGY JÓ ADAG CUKISÁG/KORHATÁROS/VICCES/AKÁRMI, AMIT SZERETNÉTEK! :D
Namjoon:
Először teljesen leblokkol, amikor egy esti átöltözéskor meglátja a combjaidon a mély, még frissnek mondható vágásokat. A kapcsolatotok friss, és még nem mertél beszélni vele erről. Azonnal magad elé kapsz egy párnát, hogy eltakart, de nem hagyja. Elgondolkodva simít végig a vöröslő hegeken.
- Beszélj róla! – pillant fel rád. – Mindegy milyen jelentéktelennek is tűnik, mondd el. Ezek csak pillanatnyi könnyebbséget adnak – nyom egy lágy csókot a homlokodra. – Mindig van miért élni, T/N – néz mélyen a szemeidbe. – Sokszor még csak keresni sem kell, az orrunk előtt van – húz magához, és addig duruzsol a füledbe, amíg szép lassan el nem mesélsz neki mindent, ami az önbántalmazáshoz vezetett.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Jin:
Egyszer magadról elfeledkezve dobod le a karkötőidet, amik a már ezüstté halványodott hegeidet takarják a mindennapokban a kíváncsi szemek és tolakodó kérdések elől. Jin azonban észreveszi a vágásokat, és csak kiismerhetetlen tekintettel vizsgálja, mintha ki akarná olvasni belőlük, hogy mi is történt.
- Rég történt – mondod neki halkan, mikor már percek óta nem szólal meg.
- De megtörtént! – emeli rád szomorú szemeit. – Soha semmi nem ér annyit mint az élet, T/N – kulcsolja össze az ujjaitokat. – Van, amikor nehéz, van, amikor fáj, és mindig küzdelmes, de csak egy van belőle, és mindig tartogat valami olyat, amiért megéri kitartani.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Yoongi:
Te magad mutatod meg neki a mára már elhalványult, de örökké emlékeztető hegeket, és avatod meg a történetbe, hogy miért is és hogyan jutottál el arra a pontra, hogy elég volt. Az éveken át tartó piszkálódást, bántást, és meg nem értettséget. Az azokból fakadó kételyeket és bizonytalanságot.
