Always Lou (magyar l.s. ff) Befejezett

5.

Louis
Egy hete kerül engem Harry. Amióta Elevatorral vagyok nem láttam őt. Minden rossz volt nélküle, de az új év volt a legrosszabb. Eddig mindig eggyütt töltöttük az új évet, most pedig azzal a hisztis pi*ával voltam. Ráadásul azt hittem megfulladok amikor éjfélkor ledugta a nyelvét a torkomon - már majdnem kezdtem azt hinni, hogy megszomtam ezt a szörnyű érzést, de az új évemet azzal kezdtem, hogy elmentem hányni egyet. Ezt nyilván a piára fogtam, pedig annyit nem is ittam, éppcsak annyit, hogy ne legyek teljesen depis. Annyira hiányzott már nekem az, hogy megöleljem őt, ha csak néhány másodpercig is. Látni szerettem volna Harryt, ezért eldöntöttem, hogy elmegyek hozzájuk és elmondom neki mit érzek, akármi is legyen a válasza. Mielőtt elindultam szakítottam Eleanorral, mire benyögte hogy már 2 nap után megcsalt. Erre elmondtam neki, hogy nem is vártam mást, majd elindultam a göndörhöz, aki már annyira hiányzott.
Amikor befordultam az utcájukba megláttam Őt. Éppen futni készült így gyorsan odarohantam hozzá, mielőtt még elindul.
-Harry! Végre, már egy hete nem láttalak. Beszélhetnénk?
-Bocsi most éppen indulok, de majd talán később-mondta mire kiakadtam.
-Najó, elmondanád mi a franc bajod van? Miért kerülsz engem?! -zavart hogy lerázott. Én tényleg beszélni akartam.
-Mi bajom van? Ó tényleg tudni akarod? -kérdezte, már ő is kiakadva, mire ingerülten bólintottam- Az a kibaszott barátnőcskéd! Az, hogy ÉN akarlak megcsókolni és ÉN akarok veled együtt aludni! Reggelit akarok neked készíteni és megfogni a kezedet... -mondta könnyes szemmel egyre halkuló hangon- az, hogy veled akarok lenni. És az, hogy kibaszottul belédszerettem. -mondta az utolsó mondatot már majdnem suttogva, a  szemeiből pedig patakokban folytak a könnyek. Sírt, de én lefagytam. Meg akartam szólalni, felnéztem a fiúra, hogy válaszoljak, de amint a szemébenéztem, megremegett az álla és elfutott.

Utána akartam menni, de fölösleges lett volna, sokkal gyorsabb nálam, ezért inkább elindultam a bejáratuk felé, ahol kopogtam, mire Gemma nyitott ajtót.
-Szia, megvárom itt Harry-t ha nem baj-mondtam színtelen hangon magam elé bámulva és leültem az ajtóval szemben a lépcsőre.
-Persze, gyere be -mondta Gemma szemforgatva majd elindult fölfelé a lépcsőn, de néhány lépcsőfok után megáll. Visszasétált mellém, makd ő is leült a lépcsőre.
-a szerelem bonyolult dolog, de remélem tisztázzátok a dolgokat Harryvel. -mondta, mire ránéztem, honnan tudta, hogy szerelmes vagyok az öccsébe?
-honnan-
-egyértelmű volt. Abból ahogyan egymásra néztek, és abból ahogyan arra a csókra reagáltatok. Teljesen beléd van esve. Ha eddig nem vetted volna észre, úgy néz rád mintha nem létezne számára más. Hamarosan biztos hazaér, próbáld meg elmondani neki mit érzel. -mondta majd inkább a nappaliba megy.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de amikor nyílt az ajtó és egy izzadt, fáradt Harry lépett be rajta, kisírt szemekkel és piros arccal, nem bírtam magammal. Odarohantam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam őt.

Harry

Miután elmondtam Louisnak mi a bajom,elsírtam magamat és elfutottam, elég sokáig csak futottam és teljesen el is fáradtam. Nagyon sok adrenalin volt bennem és muszály volt valahogy levezetnem a stresszt. Mikor már teljesen elfáradtam, félve mentem haza, mert tudtam, hogy most valószínűleg elveszítem a legjobb barátomat. Beléptem a házba, még csak az ajtót becsukni is alig volt időm, mert arra eszméltem fel, hogy Louis megcsókol. Amint észbe kaptam azonnal visszacsókoltam. Amikor elváltunk egy komolyabb arcot vett fel.
-Mondtam hogy beszélnünk kéne. -mosolygott- Gyere -Elkezdett húzni a nappaliba, majd leültünk a kanapéra- Oké...szóval..-sóhajtott egyet-Emlékszel régen több barátnőm is volt? -jó kezdés...bólintottam bólintottam egyet- mind miattad voltak.
-Miattam?-kérdeztem, mire elmosolyodott. Nem értettem hogy lehetett miattam barátnője.
-Igen. Tudod, amikor elkezdtem többet érezni irántad, úgy gondoltam ezzel elnyomhatom azt az érzést. Ez addig valamennyire sikerült is, ameddig a felelsz vagy merszben át nem éltem életem legjobb csókjában veled. Emlékszel amikor náltatok aludtunk a fiúkkal, és mi egy ágyban aludtunk? -kerdezte, mire mindketten egymásravigyorogtunk erre az emlékre. Vagy amikor te vigasztaltál meg, mikor azt hittem nincs tovább. Te mindig is itt voltál és vagy nekem. Az ilyenek után volt az az érzésem hogy te többet jelentesz számomra mint egy sima barát, és ettől megilyedtem, ezért rá 1/2 napra összejöttem valakivel. Viszont attól, hogy elnyomtam az érzést, nem változott semmi. Azután a csók után is így volt. Ezért jöttem össze Elevatorral, mert féltem. Tudtam, hogy mit érzek, de féltem hogy te sosem tudnád viszonozni, hiszen én csak egy kócos törpe vagyok-mondta, a végén pedig lesütötte a szemeit.
-Azt remélem tudod, hogy én imádom a kócos hajadat és azt hogy ilyen pici vagy! Ezeket nem sértésnek szántam. Sajnálom-mondtam szomorúan, mire rámnézett és lágyan megcsókolt.
-semmi baj, szeretlek Hazzy.
-Én is szeretlek téged Boo.
-Ez esetben, Harry, lennén a barátom? -kérdezte mire bekönnyeztem és ha lehet csak mégboldogabb lettem.
-Ez minden vágyam -mondtam, ő pedig beleült az ölembe velem szemben és átölel. Az állát a vállamra rakta és fejét az enyémnek döntötte. Így ültünk a kanapén ölelkezve, abban a pillanatban minden tökéletes volt. És minden az is lesz, hisz a legjobb barátom és szerelmem viszont szeret.