Always Lou (magyar l.s. ff) Befejezett

6.

Az esetleges íráshibákért előre is elnézést kérek

Harry

-Hazzaaaa! -ordít nekem Niall.
-mondjaad! -ordítom vissza, miközben elindulok a konyhába, hisz nyilván ott van.
-Csak annyi, hogy készen álssz e az esküvőre vagy van még vala amiben esetleg segíthetek.
-hát, az nagy segítség lenne ha nem ennéd meg az összes kaját -nevettem- de amúgy tudtommal minden készen, a vendégek is hamarosan megérkeznek.
-ne izgulj ennyire, minden rendben lesz -mondta a kezemre nézve, ugyan is remegtem. Kicsit megráztam magamat, mintha vizes lennék majd, elindultam a szobába, ahol átöltözök.

Egy világoskék, hosszú, gyönyörű ruhában leszek. Először szmokingokat néztünk Niallel -aki egyébként végig mindenben támogatott és mellettem volt, ezért ő az egyik legjobbbarátom- de aztán amikor Ni észrevette, hogy a koszorúslány ruhákat néztem az öltönyök helyett, mondta, hogy ha szeretném, vegyem fel azt. Igaza volt, ez a mi esküvőnk és eleve csak olyanokat hívtunk akik elfogadnak minket, akkor azhogy ruhát vegyek fel csak nem fogja őket annyira zavarni. Persze szerettem volna erről Lout is megkérdezni ezért még a boltban felhívtam őt, hogy elmondjam neki az ötletet. Azt mondta, hogy még sosem látott ruhában ezelőtt, de 100 százalékosan támogatja az ötletet. Sok ruhát fel is próbáltam, de amikor megláttam egyet, ami hosszú és szép, de nem túl csicsás, tudtam hogy az kell. És nyilván ennek semmi köze sem volt ahhoz, hogy a ruha színe majdnem ugyan olyan színű mint Boo szeme...

-Harry... ez a ruha gyönyörű, miért nem láttam én ezt még rajtad -lépett be a szobába Gemma könnyes szemekkel. -el sem hiszem, hogy az öcsikém férjhez megy -mondta és megölelt.
-kérlek ne sírj! Ha most elkezdesz bőgni én is bőgni fogok tudod jól. Nem sokszor sminkelek, de most van rajtam szemhéj festék és nem szeretném elkenni. -mondtam a síráshoz közeledve, de nevetve.
-tudom, tudom, bocsánat. Mutasd inkább meg a körmeidet, azt mondtad kifested őket. -megfogta a kezemet és felemelte. Semmi extra nem volt, csak matt fehér körömlakk egy kéken csillógóval a tetején, hogy menjen a ruhához. -annyira jól nézel ki -nézett rám büszkén mosolyogva. -tudod, az előbb bementem a vőlegényedhez, borzasztóan jól néz ki. -most én mosolygok büszkén, mert akiről a nővérem beszél, hamarosan a férjem lesz.
-hogy van?
-izgul, de boldog. Hogy is ne lenne. Viszont, mikor jöttem még ránéztem a többiekre is. A vendégek már mind itt vannak, a helyüket is elfoglalták, amikor Lou-nál voltam, ő akkor mondta, hogy hamarosan kezdődhet a ceremónia. A pap már ott áll a jövendö beli férjed mellett. Mindjárt te jössz. -mondja mosolyogva, és kimegy az ajtón. Nem is sokkal később a nevelőapám nyit be, és szól, hogy menjek. Belekapaszkodok a karjába, mire szép lassan elindulunk a kertben lévő helyszínik. A zene megszólal ahogy  kilépünk a kertbe, én pedig meglátom életem szerelmét. Talpig feketében van, a haja egész hosszú, ami most hátra van fésülve, a mosolya pedig fényesebb mint a nap. A szemeim megtelnek könnyekkel, gyorsan pislogok néhányat, majd megállunk. Apám átadja a kezem Louisnak, majd leül a helyére.
-tisztelt jelenlévők, azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük ennek a két férfinak egybekelését. Kezdjük tehát a fogadalmakkal. -mondja és int a kékszeműnek, hogy kezdje el.
-Harry, tudod, még emlékszem arra az érzésre, milyen boldog voltam akkor, amikor megláttalak téged aznap karácsonykor, már majdnem 14 éve. Nehéz elhinni, hogy így repül az idő, de hihetetlenül boldog vagyok, hogy ebből az időből amennyit csak lehetett együtt töltöttünk. Amikor rájöttem mit érzek, és összejöttem azzal a csajjal mert féltem az érzéseimtől, egy hétig nem beszéltünk. Először is, ez rosszabb volt mindennél, nem tudtam nélküled létezni, már akkor sem. Másodszor pedig, emlékszem, hogy miután tisztáztuk a dolgokat, tartottunk egy pót új évet, ugyanis nem tudtuk elkwzdeni az évet e nélkül a hagyomány nélkül. Itt és most megígérem neked, hogy ezentúl bármi is történyjen, én jóban rosszban veled leszek, és minden évet a te karjaid között kezdek. -fejezi be a beszédet, és felhúzza az ujjamra a gyűrűt. Kis kék gyémántok vannak rajta, az övén pedig smaragd színűek. Ez az ő ötlete volt, hogyha nem is vagyunk együtt, akkor se felejtsük el, hogy mindig ott leszünk egymásnak. Muszály felnéznem és úgy pislognom hogy ne sírjam el magam.

Louis

Amikor felhúztam a gyűrűt Hazzy ujjára, láttam rajtay hogy mindjárt elsírja magát. Én is elég közel állok hozza, de csak pislogok néhányat, majd Harry rámnéz és elkezdi az ő esküjét.
-Boo, emlékszem az estére ami mindent megváltoztatott, az a csók, majd az együtt alvás a kanapén, azt hiszem ez volt az amikor rájöttem, ha elvesztenélek nem maradna semmim, mert te vagy a mindenem. Emlékszem arra, amikor újévkor letérdeltél elém, és megkérted a kezem, ezzel boldogabbá téve engem, mint amilyen valaha is voltam, vagy lennék nélküled. Emlékszem az időkre, amikor ott voltál, hogy a válladon sírja, vagy amikor megvédtél engem néhány bunkótól. Velem voltál mindig, még akkor is, amikor biztosan nem lehettem jó társaság, te kitartottál mellettem, ezért most megígérem neked, hogy meletted leszek jóban, rosszban, megvédelek téged és vigyázok rád. Te vagy a mindenem, köszön neked hogy itt vagy és kitartasz mellettem. Szeretlek. -fejezte be. Elsuttagtom egy "én is téged"et, de többre nem telt tőlem, mert ezt már nem bírtam ki sírás nélkül. Felhúzta az ujjamra a smaragd színű kis gyémántokkal kirakott gyűrűt.  Mindkettem sírva és mosolyogva néztünk hát a papra.
-kérem is mételjék utánam, Louis William Tomlinson, férjéül fogadja e az itt megjelent Harry Edward Stylest?
-igen!
-Harry Edward Styles, férjéül fogadja e az itt megjelent Louis William Tomlinsont?
-i..igen! -mondta elcsukló hangon, mert közben sírt és mosolygott egyszerre.
-ezennel házastársakká nyílvánítom önöket, megcsókolhatják egymást. -mondta ki, mire lágyan megcsókoltuk egymást. Ezután kézen fogva, kisírt szemmel és őrülten vigyorogva tettük meg az első lépéseket házastársakként. Nem tudom,mit tartogat nekünk a jövő, de amíg életem szerelmével együtt lehetek, minden rosszat átvészelünk és minden jót együtt élünk meg.

Vége

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta, remélem hogy tetszett.