~Vér Alkimista~ ;-;

3.

Másnap felkeltem és fel öltöztem. A ruhám egy fekete ujjatlan poló, egy arra rá húzott fehér ing, fekete nadrág, a bakancsom és a kabátomból állt. Már indultam volna mire a kedves nénike rám szólt kicsit fel háborodottan, hogy tessék enni valamit én pedig hiába mentegetőztem. Végül siketült el indulnom Centrálba egy szendviccsel a kezemben.   egy ideig csak nézelődtem és jegyzeteimet olvastam mert még nem kezdődött a vizsga. Mikor odaértem nem igazán tudtam merre kéne mennem, ezért a legjobb ötletem az volt, hogy én a kis 147-cmmel oda sétálok egy állami alkimistához és meg kérdezem, hogy merre kéne mennem. Nade egy darab sem volt hirtelen körülöttem. De aztán rám mosolygott a csrencse-legalábbis és azt hittem-el is indultam felé de aztán rá kellet jönnöm, hogy még pedig ez a valaki biztos több mint 2 méter. Nah már nincs mit tenni...

-Elnézést?-Néztem fel a hegyre elöttem majd meg fordult-Meg tudná mondani, hogy merre találom a vizsga termet?-Kérdeztem bátran hangzott de belül vagy három mi atyánkat mondtam el-

-Persze kövessen kis  hölgy.-majd el indult az egyik irányba én pedig gyorsan mentem utána mit ne mondjak érdekesek lehetünk. Kb egész úton arról mesélt, hogy milyen jó alkimistának lenni, meg azt bontogatta milyen pici és törékeny vagyok, meg majd nagyon vigyázzak ám magamra. Vagyis nekem ez jött le a kis előadásából amit az idő alatt tartott mi alatt oda értünk a teremhez-

-Köszönöm szépen.-Mondtam majd el indultam be de még pont hallottam a szavait-

-Vigyáz magadra!-Mondta majd miután be csukódott az ajtó hallottam lépteit távolodni.-

Le ültem egy szabad helyre és meglepetten diagnosztizáltam, én vagyok az egyetlen lány. ;-; De várnom sem kellet a kommenteket a többiektől...de igyekeztem józan maradni és nem ki irtani őket szép lassan. Mire le nyugodtak  és én is egyszer csak mellém ült egy fiú.

-Szia-kezdte-

-Szia-Vissza köszöntem me mé ne?-

-Hogy hogy itt vagy szerintem el tévedtél.-Mondta egy hülye mosllyal a fején-Amilyen....-Nem tudta végig mondani és soha nem is fogom meg tudni a többi részét jobbik esetben.

-Nem nagyon érdekel.-Mondtam egy semleges hangnemben. A fiúnak Szökés barna hajavolt ami a szemébe tudott volna lógni ha teljesen le lapítja, szürkés kék szemei voltak és egy tök átlagos ruhát viselt.- 

-Ha?-Kaptam egy értetlen vissza jelzést amit nem igazán tudtam és nem is akartam hova tenni. Végre be jött két három lány is de a fiúk így is jóval többen voltak.-

Mire elkezdett volna újra hozzám beszélni be jött a vizsgáztatónk aki a jól ismert jó ezredes barátom volt. Egy gonosz mosoly ült le az arcomra majd a mellettem ülő fiú értetlenül nézet rám-

-Te ismered?-Kérdezte halkan én csak bólintottam. Az ezredes végig nézett az embereken majd szerintem ki szúrt engem és ő is el fintorodott mire Riza is meg látott engem és a fekete hajú reakcióját rosszalóan csóválni kezdte a fejét.-

-A nevem Roy Mustang ezredes-Kezdte és le törölte arcáról a fintort- Ő itt melettem Riza Hawkeye. Mi leszünk a vizsgáztatóitok.-Ült le majd elkezdett issza számolni és a végén a "Kezdhetitek" szó hangzott el. persze mindenki neki állt velem együtt.-

~*~

A végére eléggé el fáradt a kezem de ki vittem én is ahogy a többiek is de meg akadt a szúrós tekintetünk és egy öntelt mosoly rohant az arcára én meg csak kissé zavarban de el mentem onnan. Félre értés ne essék de hihetetlenül zavart amikor rajtam mosolyognak vagy valami ilyesmi történik. Mivel vége volt hál' istennek el indultam Centrálba mert ahoz volt kedvem. Ki gondolta volna, hogy ez is olyan lesz mint a többi sétám...

Ahogy jártam az utcákat meg pillantottam egy vöröses narancssárgás hajú fiút eléggé érdekes látványt nyújtott mit ne mondjak full fekete ruhában mászkált és egy kis sipka volt a fején. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet és bár ne tettem volna. Hirtelen egy vonalat vettem észre a földön, nem krétával volt hanem valami sötétebb színű földel vagy mivel de aztán be ugrott hogy már láttam ezt néhány utcával arrébb gyorsan elkezdtem rugdosni, hogy ne legyen össze kötve és felmentem egy háztetejére mit ne mondjak egy alkimista kört véltem felfedezni. Na basszus ezzel most mi a francot fogok kezdeni mert nem hiszem, hogy ez direkt van így itt.

Egyszer csak kedvenc vörinket pillantottam meg. De valami nagyon zavarta és a földett nézte ahol a körszéle volt majd le esett... Hirtelen el indultam oda ahol meg tettem a szabotázst és ott vártam. Nem telt el sok idő itt is volt és meg látott engem háttal nekidölve a  házfalának. Egy két másod percig gondolkodott aztán közelebb jött hozzám.

-Milyen egy szemtelen kisgyerek-Kisgyerek??Testvér nem lehetsz nálam sokkal idősebb! Gondoltam majd rá emeltem zöld szemeimet és nyúltam az alkimiához szükséges folyadékért de- A helyedben nem tenném-mondta hidegen a szemei a kezemet fürkészték-Nem lenne jó dolog ha több ártatlan sérülne meg.-mondta egy mosoly keretén belül. Erre én nem tudtam it reagálni  csak el emeltem a kezem.-Jó.-Mondta már egy önelégült mosollyal. Mit ne mondjak nem kellet volna sok ahoz, hogy le keverjek neki egyet.De hirtelen eszembe jutott, hogy nemcsak a folyadékkal tudok harcolni elég össze érintenem a kezem és egy fallal el távolítani a civileket a közelből. Így is tettem. Az ellenfelem meg lepődött majd kérdően nézet rám de a mosoly még mindig ott incselgett az arcán.-Nahát te ilyet is tudsz kölyök?-Na itt elpattant valami-

-Egy:Nem vagyok olyan nagyon fiatal Kettő:Te nem nézel ki nálam sokkal idősebnek Három: Most megmutatom, hogy még mit tudok-mosolyodtam el gonoszul, de ezt ő is viszonozta 

De aztán szintén történt bennem valami mert nincsenek emlékeim a harcról az utolsó emlékem, hogy ő nagyon vérzik a mellkasánál és, hogy nem érzek semmit pedig mindenhol véres voltam. Majd melegséget éreztem mögöttem és egy ismerős kesztyűt látok magam elött ahogy csettintésre  készen állva fogja kezeit az ellenséges fiúra...