~Vér Alkimista~ ;-;

5.

Másnap reggel mikor felkeltem el kezdtem fel öltözni. Mikor elkészültem össze raktam maradék cuccomat és elindultam kifelé az épületből. Kiérve vettem egy mély levegőt ami igazán felfrissített. El indultam a kis szállásom felé de már-már éreztem, hogy soha sem tudok majd nyugodtan sétálni Centrálban, mert mindig valami szerencse csomag meg talál. Először éreztem, valakik követnek meg persze a sugdolózás és a hangos "Hülye vagy?"-ozás sem segített. Tovább mentem mit sem törődve a hangokkal de egyszer csak éreztem, hogy az én kis kabátomat valaki óvatosan meg rángatja pont csak annyira, hogy fel figyeljek és oda nézzek felé.  Az ember felé fordultam aki végre hajtotta a gyenge rángatást és meg lepetésemre egy kölyök állt elöttem. Kérdőn néztem rá és mire ki nyitottam a számat, hogy meg kérdezzem "Valamiben segíthetek?" a kis fiú előbb szólalt.

-Segíts-A kölyök hangja el csuklott kicsit. Nem értettem miért de látszott a félelem rajta, sóhajtottam majd a legkedvesebb hangomon meg kérdeztem-

-Mi a baj?-Rá erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, de a gyerek zavartságából ítélve nem igazán tudta, hogy mit is akar tőlem ezért hozzá tettem-Nagyon szívesen segítek!-erre a kölyöknek kicsit fel csillant a szeme-

-Gyere.-Majd el is indult volna de gondolom észre vette az én zavart fejemet is és ő is hozzá tette egy perc múlva-A barátaim is ott lesznek-mutatott egy sikátor felé. Még 2-3 darab gyerek nézet minket és mire én oda néztem és látták, hogy észre vettem őket vissza fordultak a fal mögé. A fiú elé léptem de nem jött-

-Akkor indulhatunk?-Kérdeztem egy kis mosollyal arcomon-

-H..Huh?...o..oh...Igen. J..Jövök!-Mondta majd mellém ért és elindultunk a szürke árnyalatban pompázó egyírányú szűkös kis utcába. Mikor kicsit beljebb értünk nem láttam senki és a fú sem.- E..Elő jöhettek.-Nem kaptunk választ-A..Azt mondta segít nekünk!-erre a szóra a kölyökkel szemben baloldalon elhelyezkedő ládák mögül ki lépet még négy darab gyerek. A ruháik régiek, piszkosak, szakadtak voltak. Az egyik hátán aki (valószínűleg lány volt) ott pihent egy kis fiú aki nagyjából 2-3 éves lehetett. A lány mellet állt egy másik gyerek aki a valószínüleg a nála idősebb lány pólóját markolta jobb kezével, annak a gyereknek rövid hajvolt de nem tudtam biztosra, hogy lány-e vagy fiú-e. Végül leghátul egy vöröses tüsi hajú fiú aki szúrósan nézet rám. Szerintem hozzá tartozott a "Nem!" meg a "Hülye!" felkiáltások korábbról.-  

-Ch...Mondtam, hogy nem kell ide hívnunk egy lányt aki valószínűleg nem tud segíteni-mondta a vörös tüsi hajú szemrehányóan.-

-Ch...Mondja ezt egy kölyök aki úgy néz ki, hogy szintén nem tud segíteni a társain.-Mondtam olyan hangnemben amilyenbe ő, de a lényeget el találtam mert a fiú szeme el sötétült.-Na...akkor mondjátok miben lehetek segítségetekre?-Kérdeztem erre egy kézfogást, majd egy húzást kaptam válaszul. Be mentünk egy romos házba amiben nem volt semmi csak dobozok a gyerekek nagy része leült de a fiú aki oda jött hozzám állva maradt és zavarosan el kezdett hozzám beszélni a problémájukról. A hangján hallatszott, hogy nem igazán szokott idősebbekkel beszélni mert eléggé zavarban volt.-  

-H..Hát tudod árvák vagyunk-Nah innen sem szabadulok hamar-és van egy nő aki be fogadott minket de...-itt egy kis szünetet tartott és a többieknek is éreztem a feszültségét a levegőben.-de van egy férfi is aki elvette őt tőlünk. É..-éppen, hogy csak egy hang jött ki a száján de én bele kérdeztem- 

-Hogy érted, hogy el vette?

-H..Hát egy nap csak úgy mint mindig a birtokon játszottunk ő pedig egy fa alatt ült és olvasott a férfi sétált oda hozzá majd el kezdtek beszélgetni látszott rajta, hogy nincs a beszélgetést kezdeményező férfival beszélni. Ezek a látogatások egyre gyakoribbak lettek és egyszer mikor nem figyeltünk ki lettünk rakva. A nőt sosem láttuk miután a férfi kirakott minket. De érzem, hogy valami nincs rendben!-ezt már hangosabban mondta-Kérlek segítened kell...