~Vér Alkimista~ ;-;

4.

Egy szobában keltem fel egy infúziós zsákkal a jobb oldalamon. A szoba egy tipikus kórházi szoba volt 3-4 ággyal. Kis gondolkodás és értetlenkedés után eszembe jutott miért is kerülhettem ide de egy valami nem stimmelt, a harc hiányzott emlékeim közül. Majd el néztem balra és annyit láttam, hogy az autómélem hiányzott. Na szuper most majd kereshetekk valakit aki meg csinálja ugyan olyanra ami kb képtelenség ezért utazhatok vissza.

Fejemet fogva ezek mentek le a fejemben majd szenvedő arccal fel akartam kelni. Dehát ott az akarni szó tehát mire én elhatároztam magam az ajtó kopogás nélkül ki nyílt és egy nővér jött be rajta aki azonnal oda jött.

-Jaj ne, még ne tessék felállni.-mondta majd jó beteg módjára vissza takartam magam de ezsem ágában sem volt vissza feküdni, a nővér ezt látván újra beszélni kezdett.-Ha meg engedi be hívom a látogatóját.-Én csak bólintottam engedélyt adóan és azzal ki is sétált az ajtón.

Nem telt el 5 perc már nyílt is az ajtó és Riza sétált be, le ült egy székre és megkérdezte, hogy vagyok. Egy ideig csak az állapotomról beszéltünk majd fel hozta a harcot.

-És mi történt a harc alatt?

-Nem emlékszek semmire...Az utolsó emlékem, hogy már biztonságban vagyok és a katonák intézkednek.-Erre ő csak lemondóan bólintott. Még egy ideig beszéltünk az emberöl és mi lehetett a célja de nem jöttünk rá. -

-Nekem most már mennem kell-Mondta indulásra készen-

-Várj mi lesz a karommal?-Kérdeztem erre ő elgondolkozott és azt mondta ismer valakit aki megtudja csinálni de elöbb el hozza, hogy jó e az ember. Azzal távozott.-

Egész este fájdalmaim voltak és sajnos gyenge volt a gyógyszer amit adott az orvos ezért eléglé szarul aludtam. Másnap felkeltem és rendbe szedtem magam már amennyire az lehetséges volt és vártam. Egy idő után unatkoztam és kértem lapokat és tollat mert ceruza nem volt, rajzolni kezdtem. Mikor harmadik rajzom közepe fele járhattam ki nyitották az ajtót. Egy szőke fiú lépet be rajta kicsit ingerülten majd utána egy páncélos_Gondolom valami páncélba öltözött ember_aki éppen olyasmit mondogatott, hogy ezt nem kéne, ne ronts be így meg ehez hasonlókat. A hajam kontyba volt hátra kötve úgy, hogy a vége pont előre lógott, a ruháim általában fiú ruhák voltak  így aki nem lát jól vagy csak futó pillantást vet rám simán fiúnak néz. A szöszi kicsit ingerülten nézet a páncélosra aki párszor "bátyónak" hívta_szóval testvérek_.

-Nem! Nem elég, hogy az a tűről pattant sok francos papír munkát adott, nem még egy sérült kölyöknek is segítenünk kell.-Erre már az círogatta a szöszi az inger küszöbödet.-

-Ch nem nézel ki nálam sokkal idősebnek-Erre a mondatra már teljesen rád nézett és mikor szemügyre vett kicsit kigúbadtak s szemei és realizálta hát ez nem egy fiú. Gondolom az öccse is meglepődött mert ő is csak csendben figyelt-

-Bátyó ne sértegesd!-Mondta kicsit idegesen-Szia én Alphonse Elric vagyok ő pedig a bátyám Edward. Bocsánat az elöbiért.-Nyújtotta kezét-

-Semmi baj. Én Rachel Wilson vagyok.-Fogtam vele kezet. Edward csak nézet ki a fejéből. Majd helyet foglalt a széken- Na és miért jöttetek? Nekem állami alkimistának tüntökk.

-Az automéled kapcsolatán jöttünk.-Kezdte az idősebbik-

-Oh, értem

-És mit keresel Centrálban, vagy is mi dolog van?-Kérdezte a fiatalabb erre a szöszi meg fordult és elkezdte monda ni, hogy ne érdeklődjön ennyire-

-Nem bizto-Mondta volna de én közbe vágtam-

-Állami alkimista akarok lenni-Mondtam hidegen és határozottan. Erre mind a ketten rám néztek. Utána beszélgettünk néhány sort majd feljött a kérdés-

-Mi történt a karoddal?-Kezdte az öcs erre a bátyja is érdeklődően nézet rám_basszus meg szegtem a Tabut szerinted?_erre én csak röviden-

-Balesetem volt.-Mondtam a leg igazinak tűnő  hangomon-És veled?-Erre ő

-Nekem is.-Mondta ugyanolyan hangnemben. Na ez fura vagy jól utánzom az igazi beszédet vagy ő is hazudik. -Na minekünk lassan menünk kell de még találkozunk-oda adott egy cetlit-itt találsz minket meg és körülbelül Csütörtökre gyere át és meg csinálják a karodat.-Bolintottam majd ki sétáltak. Nem telt el két óra de már nyitották is ki az ajtót-

-Látom jobb bőrben vagy-Ez a hang ismerős és halottam benne egy kis mosolyt is ami meg tette a hatását-

-Kopogni luxus?-Kérdeztem játékosan kis vigyorral az arcomon.-

-Hallottam nem emlékszel a harcra-mondta már komolyan. Én csak lemondóan ráztam a fejem-

-Lehet tudni, hogy ki volt az a fiú vagy, mi volt a szándéka?-Kérdeztem mire ő is csak le mondóan rázta a fejét, közbe le ültünk én az ágyra ő pedig arra a székre.-

-Nem miután azt hittük el kaptuk el menekült. Viszont a kört teljesen meg szüntettük. Viszont lenne egy kérésem.-Mondta erre a kérdően néztem rá teljes figyelmemet rá szentelve.-Mi után fel épültél segítenél e meg oldani ezt az ügyet.-Én először azt hittem viccel de rájöttem, a hangja komoly volt.-

-Szívesen csak még nem vagyok állami alki-Akartam mondani mire félbe szekított-

-A Fhürer már oda adta az órádat-erre én csak kérőn, lesokkolva ültem az ágyon. Mi történt? A harc miatt? Látták a harcot vagy mi? Kérdő nézésemből meg állapított, hogy nem értem.-Te tényleg nem emlékszel semmire.-Én csak közben el haraptam egy"Na ne mond"-ot de őt ez nem zavarta és folytatta-Harcoltál amíg azzal a fura akímiájával fel nem robbantott valami robbanó anyagot. Ott voltak az embereim mert felhívtak minket, hogy "baj van" de az embereim nem tudtak hozzátok közelebb menni a harcotok miatt.-Én csak érdeklődve hallgattam-Mire én is ki értem addigra már mind a ketten teljesen leharcolt állapotban voltatok. Majd fel robbant valami közvetlenül mögötted.-Ezt nem tudom hová rakni,lehet, hogy a robbanás miatt nem emlékszek?-Szóval hajlandó vagy segíteni?-Itt már egy győzelem ittas mosoly ült az arcén és nyújtotta felém az órát amit egy elégedett mosollyal vettem el-

-Ha ilyen szépen kéred.

-A Fhürer a vér alkimista nevet adta neked-Fordult immár állva az ajtó felé-

Mikor egyedül maradtam rá néztem az órára és egy nagy győzelem ittas mosoly ülepedett arcomra_Ezt neked Gyökér_gondoltam majd rá néztem rajzaimra.                                                                A nővér hozott nekem ételt nap közben meg minden meg fel hívtam a nénit, hogy ne aggódjon jól vagyok. Este meg kérdeztem mikor mehetek el azt mondták, ha nem zavar a bal kezem hiánya akkor már holnap. Természetesen a válaszom az volt, dehogy zavar. Este lefeküdtem és gondolkozni kezdtem minden félén és persze a mai napon, hogy milyen kedvesek volt Alphonse meg Edwardon is gondolkodtam és persze a kedven fekete hajúmon is. Az tán újra ott tartott drága gondolat menetem vajon az Elrikc fivérek hazudtak-e. Majd megint ott tartok, még, hogy nem lehet belőlem állami alkimista ezt neked vén Gyökér. Szép lassan elnyomott az álom.