Egy ágyban ébredtél és mikor észrevetted a hiányosságokat meg ijedtél mivel nem húsvér végtagod volt a bal kezed és a jobb lábad helyén, automail. Körülnéztél a szobában, egy kis szoba volt az ajtó mellet volt az ágy szembe szekrénysor és a jobb oldali falon egy íróasztal. Nem tudtál teljesen megvizsgálni mindent mert nyílt az ajtó. A számodra leginkább nem kívánt személy állt ott. Mostoha apád csak állt és nézet rád majd megszólalt.
-Látom nem sikerült-Tökéletesen tudta, hogy mire készülsz és még bíztatott is hogy meg csináld a humántranszmutációt.- Így soha nem lesz belőled olyan alkimista amilyet szeretett volna anyád.-Ez a mondatott kicsit hangosabban mondta a szokásosnál és a következő mondatott már kisebb ordibálásba mondta de ez téged nem igen érdekelt.
~¤~
Egyik este össze pakoltad jegyzeteidet, kötelező dolgaidat és egy sötétszürke rád nagy kissé súlyos kabátban, táskával oldaladon és sapkával fejeden meg indultál. A vonathoz érve fel is száltál és elkezdtél gondolkodni-Az apukád állami alkimista volt és elég korán elhunyt mind össze 6 éves voltál az anyukád hamar össze költözött egy másik ferfival akit nem nagyon kedveltél. A mostoha apád nem hagyott szó nélkül semmit már hétévesen kaptad az ívet mivel azt akarták, hogy állami alkimista leszel elkezdett elég durván kiképezni, mit is ne mondjak a lel kinyomás eléggé nagy volt rajtad ezért szorongtál gyakran 9 éves lehettél amikor végrehajtottad a humántranszutációt. Azóta is azt hallgatod, hogy nem lesz belőled semmi vagyis hallgattad. Most a vonaton ülsz és a legnagyobb alkimistává tervezel váni.-
CZYTASZ
~Vér Alkimista~ ;-;
FanfictionEgy eléggé rossz ötlettel kezdődött ez az egész életnek nevezett dolog. Az Apukádat próbáltad vissza hozni Humántranszmutációs körrel. Mit ne mondjak? Nem jött be. Elveszetetted bal karod és az oldalad egy részét. Egy lyukat hagyva a hasadon át a j...
