Wooyoung nagy nehezen kinyitotta szemeit. Pislogott párat. Egy sötétkék falú szobában találta magát. Az ágy kétszemélyes volt, így rengeteg hely volt rajta. Egy kis időbe telt, míg Wooyoung realizálta, hogy feje nem az ágyon pihen. Egy személy feküdt alatta, akinek pólója nem mellesleg kicsit felhúzódott. Wooyoung elsősorból pillanthatta meg a személy izmos felsőtestét. Csak a mellkasa nem látszott, mivel Wooyoung éppen azon feküdt. A szőke srác pánikolva ült fel. Álla a földön koppant, amikor Sant pillantotta meg. A vér felszökött arcába, ez nem is volt kérdés. San szinte túl tökéletes volt. ~Csinálj egy képet, az tovább tart.-szólalt fel San hirtelen, ezzel a frászt hozva a másikra. Ezután az idősebb is felült. ~Mi történt? Hol vagyunk?-kérdezte Wooyoung. Hallatszódott rajta, hogy zavarodott. ~A szobámban. Mit gondolsz, az emberek hol máshol fekszenek le valakivel? Nem egy hálóban?-San arcára egy perverz vigyor került, amíg Wooyoung szemei kitágultak. ~Tessék?!-kiáltott egyet a fiatalabb. Teljes pánikba esett. San csak nevetett rajta, közben a fejét rázta. ~Nyugi! Csak vicceltem. Nem bántottam a kis szűz lelkedet.-mentegetőzött San, még mindig boldogan kacagott. Wooyoung csak kifújta levegőjét. ~Ne nevess! Még sosem volt lehetőségem kipróbálni!-hisztizett Wooyoung, ezzel elhallgattatta Sant. ~Ne haragudj! Tudom, hogy az apukád sok dolgot megtilt.-kért bocsánatot San. Igaz volt. Yunho sokat mesélt Wooyoungról és az apjáról, ezért tudott San ennyi mindenről. ~De.. randizhatsz?-jött a kérdés San felől, amin még ő maga is meglepődött, hogy megtörtént. ~Nem tudom. Szerintem igen.-rántott vállat Wooyoung. Tényleg fogalma sem volt, hogy apja hogyan áll a randizáshoz. ~Szabad vagy holnap délután?-San mélyen Wooyoung szemeibe meredt, miközben beszélt. Emiatt Wooyoungot a hideg rázta. ~A-Azt hiszem igen..-Wooyoung elkezdte a takarót babrálni. Próbálta elvenni figyelmét a helyzetről. ~Akkor lefoglaltalak.-kuncogott San. Hangja rendkívül mély volt, Wooyoung már csak ennyitől elgyengült. ~Most randira hívtál?-Wooyoung végre képes volt a másik szemeibe nézni, közben felvonta bal szemöldökét. San mégegyszer kuncogott egyet. Rettenetesen aranyosnak találta Wooyoungot. ~Igen, Wooyoung.-bólogatott San lelkesen. Wooyoung ajkai elnyíltak. Élete első randija.. ~Csukd be a szád, vagy betömöm. De annak nem hiszem, hogy örülnél.-mutatta ismét perverz mosolyát San. Wooyoung zavarában egy párnát vágott Sanhoz, aki csak nevetett a fiú reakcióján. A nevetésbe később Wooyoung is becsatlakozott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Wooyoung boldogan lépett be otthonába. Egyáltalán nem számított arra, ami ott fogadta. Nem mást, mint az apukáját pillantotta meg egy ismeretlen nővel. A kanapén ültek, arcuk pár centiméter távolságra egymástól. Wooyoung egy mosoly kíséretében keresztbe tette kezeit, majd megköszörülte torkát. Mindkét felnőtt a fiú felé fordult. ~Wooyoung! Máris itthon vagy?-állt fel apukája. Látni lehetett rajta, hogy ideges. ~Gondoltam sietek. De úgy látom nem vagy magányos.-mutatott a nőre Wooyoung. A hölgy mosolyogni kezdett. ~Az apukád sokat mesélt rólad, Wooyoung. Nagyon örülök!-lépett közbe a nő is. ~A nevem Moonhee.-mutatkozott be. ~Wooyoung vagyok, de ezt ezek szerint már tudod.-nevetett egy kisebbet a fiú. Máris kedvelte apja szíve választotját. ~De várjunk! Ha te randizhatsz, az azt jelenti, hogy én is!-utalt apjára Wooyoung. A férfi egyből kapcsolt. ~Ezt mégis ki mondta neked, kisfiam?-vonta kérdőre a fiút. ~Apa! Tizenhét vagyok! Szeretnék végre randikra járni! Légyszi!-kezdett el Wooyoung könyörögni. Moonhee bólintott egyet, jelezve párjának, hogy engedjen. Az apuka sóhajtott egyet. ~Legyen!-szemeit forgatta közben. ~Király! Ez esetben holnap később jövök haza!-jelentette ki Wooyoung izgatottan, majd elindult szobája felé. ~Hogy?! Ezt hogy érted?! Jung Wooyoung most azonnal gyere vissza!-kiáltozott apukája. Wooyoung nevetve ment tovább, miközben Moonhee ideges párját nyugtatta.
