Egy béna hős

Nem várt támadás

A némaajkúvadász nyelvre mondhatjuk azt, hogy szép, mondhatjuk azt, hogy érdekes, de azt, hogy könnyű lenne, semmiképp. Ha egy szóval kéne jellemeznem, talán a „szívás" lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés. Mert nekem természetesen meg kell tanulnom...

Fontos, hogy olyan nyelven tudjak kommunikálni, amelyet nem ért meg az ellen. És hogy az ellen ne tudja megtanulni e titkos nyelvet, úgy lett megalkotva, hogy a vadászok is csak baromi nagy erőfeszítések árán tudják elsajátítani. Képzeld el a kínai nyelvet, majd a nehézségét szorozd meg százzal, ezután az eredményt emeld a négyzetére. Na, a vadász nyelv kábé ennyire pokoli. Veszettül nehéz. Van benne vagy tizenötféle személyes névmás, ötféle névelő, és egy rakat igeidő. Pontosabban harminc darab! Nem értem az ősök miért bonyolították ennyire túl a dolgokat. Annyi energiával, amennyit ebbe a nyelvbe belefektettem, már profin beszélhetnék németül, franciául vagy koreaiul.

Beszéljünk egy kicsit a személyes névmásokról. Például a németben az „ő" esetében háromféle formula van, és az is tökfelesleges. Nos, nálunk hatféle létezik, attól függően, hogy férfiről, nőről, növényről, állatról, tárgyról, vagy híres emberről van-e szó.

Mondanom sem kell, a nővérem kiválóan beszél némaajkúvadászul. Van is belőle egy mester meg egy habilfokozatú nyelvvizsgája, és ami még durvább, el is tudott vele helyezkedni Floridában. És hogy én hogyan állok a nyelvvel? Nagyjából makogás szinten. Sokszor szoktam mosolyt (najó, inkább hangos nevetést) csalni a családtagjaim arcára, mikor elrontok egy-egy mondatot, és tök mást mondok, mint amit egyébként szerettem volna.

- Winny! Figyelsz te rám egyáltalán? Te mondtad, hogy segítsek sütni, erre meg csak bámulsz magad elé – szólalt meg egyszer csak anya, megróvó hangja rögtön kimozdított a gondolataimból.

- Ja, bocs, csak azon gondolkoztam, milyen nehéz is a némaajkúvadászok nyelve. Te mennyi idő alatt tanultad meg?

- Még most is tanulom – vallotta meg . –  Egy élet is kevés ennek az elsajátítására, mégha nekünk több év is adatott meg, mint az embereknek. – Ledöbbentem az őszinteségén. Nem értem miért nem a némaajkúaknak van ilyen bonyolult anyanyelvük: ők halhatatlanok...

- A nővérem keni-vágja a nyelvet és Pierr is - így én. - Nekik hogyhogy megy?

- Tudod, Winny, vannak olyan emberek, akik profinak születnek valamiből. Ilyenek például azok,  akik egyszerre nyolc nyelven beszélnek, vagy éppen a géniusz zongoristák. És vannak olyan emberek is, akik mindenből profinak születnek. Ilyen például a nővéred. Nekünk, átlagos embereknek nem kell foglalkoznunk az ilyen evolúciós csodákkal. Te másban vagy jó Winny.

- Például?- kérdeztem rá rögvest. Gondoltam jó lenne, ha valaki felvilágosítana, miben is vagyok jó voltaképpen, mert én eddig erre nem jöttem rá. Lehet, hogy azért, mert rejtett tehetség vagyok. Extra patent vagyok valamiben, de tehetségem még önmagam számára is rejtve van. Talán majd később fogok kibontakozni.

- Hogy miben vagy jó? Hát... - anyám szerintem vagy tíz évet öregedett a brainstormingban. - Te például... senki sem tud olyan jó csokitortát készíteni, mint te. - Azért csak kinyögött valamit. Hát szép! Főleg, hogy még életemben nem sütöttem csokitortát.

Anyám kijelentésére hirtelen elsötétült a világ, én meg a sötétben ki voltam világítva reflektorfénnyel, mint egy darab szar. Igen: ez vagyok én. Semmihez nem értek. Még ahhoz is kevés vagyok, hogy egy fodrászatban felsöpörjek. Persze anyám azt nem tudhatja, hogy igazából én milyen keményen dolgozok, amikor senki sem lát. A szobám mélyén. Az első fejezet óta, amikor az esőben jöttem haza, folyamatosan edzek, mert akkor azt mondtam, hogy én leszek a legkúlabb némaajkúvadász, és ehhez azóta is tartom magam.