Egy béna hős

Végzetes fejlemények

Azt a kínos pillanatot, amikor az ellenség fut feléd, mint az állat, és le akar gyilkolászni, te meg csak állsz ott védtelenül és végtelen szerencsétlenül és tenned kéne valamit, de már nincs időd kigondolni mit, így csak simán hal fejed van és várod a csodát, azt nem kívánom senkinek, csak az ellenségeimnek. Ja, és pluszban meg köllene védened egy náladnál sokkal erősebbet. Hogy mit érzel ilyenkor? Szívdobogás beindul, adrenalin teszi a dolgát, ennek ellenére az egész világ körülötted be van lassulva. Utolsó mentsvárként utat engedve az ösztönös életben maradási reflexednek, kiragadod a zsebedből a pisztolyt, de már túl késő, hogy lövedéket eressz az agyvelejébe. A következő pillanatban már a földön vagy, s Frenklin szedi le rólad az ellent. Életképek Winny életéből.

- Gyorsabban kéne ám cselekedni, tündérke, - hallottam Frenklin hangját, majd a következő pillanatban, amit észleltem, az ellenség már szánalmas pondróul az életéért fohászkodott. - ha életben akarsz maradni. - fejezte be a mondatot. - Kölcsönadnád egy percre a stukkert?- kérdezte tőlem, mire örömmel visszadobtam neki.

- Eszt még megkeszerülöd. - mondta a némaajkú pöszén, mivel pár perce Frenklin jóvoltából hevesen beleharapott a padkába, és ez nem tett jót a fogsorának. Érezte már a halálát, és megelőlegezte magának, hogy társai meg fogják őt bosszulni, amit én kétlek, mert nem tűnt a csávóka nagy karakternek, aki után bosszúhadjáratot kéne indítani.

- Majd meglátjuk. - mondta Frenklin, és beleküldött egy golyót az agyába, majd felém nézett. Az arca a szétfröccsenő vértől volt szeplős. - Ezért mondom, hogy mindig legyen nálad fegyver. - Olyan természetességgel közölte, mintha csak ezt mondta volna: „Ezért mondom, hogy mindig moss fogat étkezés után!" Vagy „Ezért mondom, hogy mindig használj óvszert, ha nem akarsz kölyköt." Besokkolódtam, és a sok vértől hátrálni kezdtem, de Frenklin ezt természetesen nem nézte jó szemmel, rám is szólt.

- Itt maradsz- förmedt rám, én pedig hirtelen megálltam, mintha lepauzáltak volna. Jobb, ha azt teszem, amit mond.

 Eléggé szégyelltem magam. Tuti, hogy egy életre elástam magam Frenklinnél a bénázásaim miatt. De azt azért látnia kellett, hogy én igazán megpróbáltam.

- Brávó - tapsolt a másik némaajkú, miután „legyőztük" a nagyszájú, nagydarab kopaszt. El is felejtettem, hogy ő is ott van. Ránéztem. Kisebb volt a társánál, mégis őt saccoltam erősebbnek. - Végignéztem a harcot, és be kell, hogy valljam, alábecsültelek titeket. Azaz csak téged Frenklin - javította ki magát a némaajkú - A lány az totál zéró - tette hozzá, mire elpirultam. - Egyébként sokat hallottam már rólad Frenklin, de élőben is látni akartam, tényleg olyan nagy vagy-e, mint ahogy mondják. A híres Frenklin. - Gúnyos ízzel formálta a szavakat. - Az imba Frenklin. Frenklin, aki olyan laza, hogy majd szétesik. - Oldalra köpött. Még sosem láttam ilyen gusztustalan némaajkút. Ki kell, hogy ábránduljak és igazat kell adnom Pierrnek: a némaajkúak nem mind szekszi, jól szituált, ultra vagány és misztikus szépfiúk,  akik gonosznak mutatják magukat, de alapjáraton nagyon is érzékenyek, szerethetőek és illedelmesek.

- Örülök, hogy nem okoztam csalódást - így Frenklin. - De sajna a jó híremet már nem tudod elvinni, mert a te történeted ma befejeződik.

- Engem nem tudsz ám olyan könnyen elpusztítani, mint az idióta társamat, én olyan... - beszélt a némaajkú, de belerondítottam a mondatába.

- Mi ez itt, sztraccsparti? - idegeskedtem a földről. Fájt a bordám. A pisztoly keményen beleállt a testembe, amikor a némaajkú a földre terített. Megnyugtatott a gondolat, hogy eleve egy kórházban vagyok, így már nem kell az új sérüléseim miatt újra bejönnöm. - Az előbb megölték a társadat, te meg itt menőzöl meg diskurálsz. Gyászról meg fájdalomról nem hallottál még öcsém?