Azúr Boszorkány

Eighteenth

Viszont megérkezve az úti célomhoz, konstatáltam, hogy nem vagyok egyedül.

~Tony Stark szemszöge~

Sikerült! Feltörtem a hülye polipok rendszerét! Lementettem a legtöbb anyagot, amihez csak hozzáfértem, köztük Maya aktáját is. Gyorsan megnyitottam és szememmel átfutottam. Amit benne találtam, igazolta a feltevéseket. Újra és újra, egyre részletesebben kutakodtam a sorok között, esetleges rejtett utalások után. Amin ez a lány végig ment az szörnyű, és még csak nem is emlékszik rá. Mikor már úgy éreztem, hogy kifolynak a szemeim a betűk láttán, nyújtózkodva felálltam a székemből és körbenéztem a laborban. A képernyő gyér fényén kívül semmi sem világította be a teret. A hatalmas sötét ablakon kitekintve kellett rájönnöm, hogy nem öt perce gubbasztottam egy helyben. Erősen megdörzsöltem a szemeim és a konyhába indultam. Kell valami erős...

~°~°~°~°~

A pultnak támaszkodva ünnepeltem magam egy pohár whiskey kíséretében, mikor csoszogást hallottam meg. Maya edzőruhában tántorgott a konyha felé. Mikor észre vett egy picit megtorpant.

- Neked nem kéne aludnod? -törtem meg a csendet. Lopva rátekintettem a karórámra és vissza a lányra- Hajnali fél kettő van.

- Te is ébren vagy. -vont vállat és elővett egy bögrét. Tekintetemmel végigkövettem ahogyan egy fiókból kivesz egy kiskanalat és a kávéfőző felé fordul.

- Meg ne próbáld! -szóltam higgadtan, mikor rájöttem mit akar.

- De hisz csak egy kávét szeretnék inni. -fordult felém széttárt karokkal. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek akinek a szülei nem vesznek fagyit. Tekintetében a szomorúság és düh kavargott.

- Hajnali fél kettő van. -ismételtem önmagam- Nem hagyom, hogy koffeinhez juss. -biccentettem kissé oldalra a fejem és úgy néztem le rá.

- Akkor mit csináljak? -tette fel a máskor teljesen jogos kérdést, de így, hajnalban egy sötét konyhában állva kicsit szürreálisan hatott.

- Aludj? -kérdeztem tőle, de válaszul csak egy horkantást kaptam- Na jó -raktam le a poharam a pultra és közelebb léptem hozzá- Mi miatt nem alszol?

Telibe trafáltam. A lány elbizonytalanodva merült a gondolataiba. Látszott rajta, hogy belül vívódik rajta, hogy elmondja-e. Én csak türelmesen vártam. Végül tömören lezárta a témát.

- Rémálom. -vonta meg a vállát, de nem nézett a szemembe. Kerülte a tekintetem. Lefelé nézett az ujjait tördelve.- Nem akarok visszaesni, így gondoltam edzek egyet.

- Ezt meg ne halljam még egyszer! -mosolyodtam el- Na jó, gyere mutatok valamit. Ha már eddig sem tudtál aludni, ez után biztos nem fogsz...

~Maya szemszöge~

Követve Tonyt, a laborjában kötöttünk ki. Belépve csomó hightech kütyübe botlottam. A helyiségben finoman szólva sem volt rend. Üres bögrék, poharak, tányérok, néhol egy kilöttyent, de már megszáradt kávéfolt... A zseni valószínűleg ez elmúlt pár napban beköltözött ide. Feltéve, hogy ez miattam történhetett, inkább nem tettem szóvá a kuplerájt.

Tony megállt egy világító képernyő előtt és csak rámutatott. Kíváncsian odafordultam és beleolvastam. A szöveg tetején hatalmas betűkkel ott virított a nevem. A tekintetem le sem véve a képernyőről magam alá húztam egy széket és leülve tovább olvastam.

Maya Collins (4-es alany)

2004.