Azúr Boszorkány

Twenty

Elragadott magával a sötétség és végre tudtam pihenni.

~Külső szemszög~

Reggel hétkor már az étkezőben lehetett találni a Bosszúállók csapatát. Sok mindent lehetett rájuk mondani, de azt, hogy lusták, azt nem!

Mindenki csendesen fogyasztotta a reggelijét. Pietro félkómásan lapátolta szájába a tányérján lévő rántottát és néha-néha kortyolt egyet a kakaójából. Közmegállapodás alapján a fiút elzárták mindenféle koffeintől. Ha Higanyszál kávéhoz jut, aznap csak elsuhanó, kék sávokat lehet látni belőle.

Natasha körül pillantott a szobán és akárhogy forgolódott két személyt sehogy sem talált. Buckyt és Mayat. A faliórára pillantott és megállapította, hogy fél óra múlva edzése lenne a lánnyal. Kénytelen volt véget vetni a csupán evőeszközök koccanása által keltett alapzajnak.

- Nem tudjátok hol lehet Maya? -kérdése nem talált választ- És James? -az említett nevére a vörös ügynökre kapta a fejét Steve. Végig gondolta, mikor látta utoljára a barátját, de végül csak megcsóválta a fejét.

A Kapitány visszamélyedve a kávés bögréjébe, visszagondolt a legutóbbi beszélgetésére Buckkal. A szája széles vigyorra húzódott már csak az emlékre is. Barátja bevallotta, hogy Maya felkeltette a figyelmét. Őszintén örült neki. Bucky körülbelül hetven évvel ezelőtt számolt be hasonló esetről.

Tony csoszogott be a konyhába. Egy melegítő nadrág és egy elnyűtt Metallica-s pólót viselt pizsama gyanánt. Egy morgással viszonozta a reggeli köszöntéseket és a szekrénye felé vette az irányt.

Az este folyamán bár végre sikerült kiderítenie a Hydra kísérletét, máris a következő nyomon kezdett tovább kutatni. Reggel Péntek ébresztésére riadt, kényelmetlen pózban kicsavarodva az asztalára görnyedve.

Terve szerint egy kis rummal felturbózott kávéval kezdte volna a napját, de minden álmosság kiment a szeméből ahogyan megpillantotta a résnyire nyílt ajtót.

Közelebb lépett és teljesen kitárta. Rögtön feltűnt neki az egyik üres vodkás üvege és még mintha hiányzott volna valami.

Kissé dühösen fordult az asztaltársasághoz kezében a bizonyítékkal.

- Ki itta meg az én kicsikémet? -idegesen pásztázta végig barátait, árulkodó jelek után kutatva- Hányszor mondtam, hogy ihattok a piáimból, DE -itt fenyegetően felemelte a mutatóujját- csak, ha én is iszok veletek!

Mindenki csak a fejét rázta és Stark felszólítására beszámoltak egyesével a tegnap estéjükről. Mivel az összes alibi hihetőnek tűnt, a milliárdos csak szomorúan leült az egyik bárszékre, kezében még mindig az üres üveget szorongatta.

Felnézett és gyanúsan méregetve a helyiséget neki is feltűnt a hiányos létszám. Azt tudta, hogy Thor, T'Challa és Peter nem tartózkodik a toronyban, de még így is kevésnek tűnt.

- Ki nincs itt? -körbepillantott még egyszer és a tekintete Steven állt meg.

- Mayaról és Buckyól semmit sem tudunk. -vonta meg a vállát a szőke és beleivott a kávéjába.

- Ez lesz az! -kiáltott Tony, mint mikor hajnalban feltörte a rendszert- Biztos a félkarú Jézus volt!

- Biztos, hogy nem. -felelt higgadtan a Kapitány- Buck nem iszik alkoholt. Kerüli azokat a szituációkat ahol nincs a tudatánál. -hangja szomorúnak hatott, még mindig magát hibáztatta azért mert legjobb barátja a Hydrahoz került.

Tony igazat adott Stevenek és egy csalódott morgással zuhant vissza a székére. Már csak Mayaról nem tudott semmit, de valahogy nem tudta elképzelni, ahogy a bezárkózott, csöndes lány benyakal egy egész üveg vodkát.

~°~°~°~°~°~°~

Lassan mindenki befejezte a reggelit és szállingózni kezdtek az étkezőből. Natasha tanácstalanul ült az asztalnál. Végül megelégelte a várakozást és határozottan megindult Maya szobája felé. Elhatározta, hogy akármilyen mélyen is alszik, ő bizony lerántja róla a takarót.

Belépve a szobába viszont egy érintetlen, bevetett ággyal találta szemben magát. A fürdőszoba ajtaja is tárva nyitva volt.

- Péntek, küldj ide valakit! Nem találom Mayat.

A hangja idegességről árulkodott, de mégis mintha higgadt lett volna. A kémnő a hatalmas ablakot takaró függönyhöz lépett és elhúzta azt. A látványtól egy kicsit hátraugrott, de felismerve a kis asztalon elterülő lányt, az idegessége átváltott értetlenségbe.

Még mindig az üvegen át bámult kifelé mikor teljes felszerelésben megjelent Amerika Kapitány.

- Nat! Hogy értetted, hogy nem talá... -mondatát nem sikerült befejeznie mert a vörös nő felé sem fordulva vágott közbe.

- Már megvan. -dünnyögte miközben az ablak felé mutatott.

- Mit csinál? -Steve a kint görnyedő lányra tekintett majd vissza Natashara.

- Szerintem nincs ébren. -fordult a szöszi felé- Kérlek behoznád? Remélem nem aludt kint... annyira már nincs meleg... -tekintetében anyai aggódás suhant át. Kétség kívül örült, hogy a csapat bővülhet egy női taggal, de ahhoz az kéne, hogy a lány életben is maradjon.

Steve egy szó nélkül kilépett a teraszra és felkarolta a lányt. Már fordult volna befelé, de egy újabb, nem éppen kis méretű tequila-s üveg került elő a lány öléből. Rögtön megértette Maya állapotát, azt viszont nem, hogy miért ütötte ki magát.

Bevitte a lányt és lefektette az ágyára. Natasha rögtön oda ugrott és megérintette a karját. Elszörnyedve rakta tenyerét Maya homlokára.

- Jég hideg, és szerintem láza is van. -csóválta a fejét- Vajon mi a francot gondolt?

- Szerintem nem éppen gondolkozott. -emelte fel Steve a kezében lévő üveget- Ő nyithatta fel Tony szekrényét.

- El kell vinnünk Brucehoz, több lehet benne az alkohol, mint a vér. -sóhajtott egyet Natasha.

Steve a karjában cipelve vitte a lányt a labor felé. Fogalma sem volt róla, hogy miért ihatta le magát. Igaz még közel sem ismerte jól, de ezt nem nézte volna ki belőle. Abban viszont biztos volt, hogy köze van a legjobb barátjához.

~Steve szemszöge~

Kilépve a gyengélkedőről rögtön Buck szobája felé vettem az irányt. Mayanak semmi baja nincs csak egy kicsit meghűlt és kiütötte a tequila. Bruce szerint rendbe jön, a mutáns sejtjei miatt még hamarabb is az átlagnál. Natasha mára inkább hanyagolta a közelharcot (könnyű is lenne egy kómással edzeni...) és bent maradt Mayanál, hátha felébred. Starknak inkább még nem szóltunk. Még túl feldúlt az alkoholjai miatt. Majd ha lenyugszik beavatjuk.

Megállva a kilences ajtó előtt, bekopogtam és válaszra sem várva nyitottam be. A szoba üres volt. Az ágyon gyűrött takaró árulkodott arról, hogy nem rég még itt volt. Viszont sem a fürdőben, sem a teraszon nem találtam.

Elővettem a telefonomat és gyorsan tárcsáztam a számát. Kisípolt. Ez nem stimmel. Valami biztosan történt. Mayat lerészegedve, kómában találjuk meg a teraszon, Bucky pedig csak úgy eltűnik.

Lerohantam a lépcsőkön a mélygarázsig is körbenéztem. Buck motorja sehol sincs. Sejtettem...

Még mindig teljes felszerelésben, a pajzsommal a hátamon, felpattantam a szeretett Harley-mra és elindultam megkeresni. Nem mehetett olyan messzire.

Végül is New York nem olyan hatalmas...

●○●○●○●○●○●
Sziasztok!
Tudom csak holnapra,
de mindenkinek jó sulikezdést!
És kitartás! :)

Vajon hova és miért ment Bucky?