Just look at the clouds /szünetel/

3.

Kedd reggel!
Valamivel jobb, mint a hétfő...
Sebaj! 
Elég kialvatlanul sétáltam a ruhásszekrényemhez, hogy kiválasszam aznapra a ruhát, amiben majdnem egy teljes napot kell túlélnem, közben figyelve arra is, hogy mások is el tudjanak majd abban fogadni.

-Jó reggelt! -köszöntöttem családom. Elég rosszul nézhettem ki, mert elég furcsa arckifejezéseket kaptam  vissza.

-Neked is Sage! Ahogy látom, nem aludtál sokat.-jelentette ki a nyilvánvalót anya- Csak nem amiatt a fiú miatt aki tegnap hazakísért?- kérdezte egy amolyan *mindent tudok ám* nézéssel.
Zavaromban félre kellett néznem...
zavar? Mi? Neeeem! Dehogy! Csak segített, és ennyi... amúgy is mennyi esély van arra, hogy látom még? Nem is magyar volt.
Azért egy kicsit remélem még látom őt...

Nagynehezen bicegve eljutottam a suliba. Szerencsére már mindjárt vége az iskolának. Már csak a holnap és mehetek is el innen, de mostmár végleg. Hiszen pár nap és ballagás... el sem hiszem...
Az elmélkedésből a suli csengő zökkentett ki.
Nah... kezdődik.

      ✨Iskola után✨

Rezgett egyet a telefonom. Gyorsan ránéztem ki írt. Mosolyogva oldottam fel a képernyőzárat, mikor megláttam Millie nevét.

Millayy💜👾:
                   Szia Sage! Képzeld holnap megyünk Magyarországra nyaralni! Ott leszünk a közelben. Jön még Finn és Noah is, meg pár haverjuk, bár ha jól tudom már a fiúk tegnap reggel meg is érkeztek! Na mindegy, a lényeg az, hogy végre újra láthatlaaak!❤️😏

Me:
          Hali Milliiee! Te jó ég! Ez nagyon jó hír! Írj majd ha megérkeztetek! Szólok még Szonjának is és majd tarthatnánk nálunk egy nagy kerti-partit!

𝚃𝚞𝚍𝚘𝚘𝚘𝚖, 𝚝𝚞𝚍𝚘𝚘𝚘𝚘𝚖! 𝙴𝚕𝚎́𝚐 𝚛𝚘̈𝚟𝚒𝚍, 𝚍𝚎 𝚑𝚊𝚖𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚝𝚎𝚖 𝚟𝚘𝚕𝚗𝚊 𝚑𝚘𝚣𝚗𝚒 𝚊 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚝. 𝚂𝚣𝚘́𝚟𝚊𝚕 𝚔𝚘̈𝚜𝚣𝚘̈𝚗𝚘̈𝚖 𝚊 𝚟𝚘𝚝𝚎 -𝚘𝚔𝚊𝚝 (𝚖𝚎́𝚐 𝚖𝚒𝚗𝚍𝚒𝚐 𝚗𝚎𝚖 𝚝𝚞𝚍𝚘𝚖 𝚖𝚒 𝚒𝚜 𝚎𝚣, 𝚔𝚎́𝚛𝚕𝚎𝚔 𝚗𝚎́𝚣𝚍 𝚎𝚕) 𝚎́𝚜 𝚊 𝚔𝚘̈𝚟𝚒 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚒𝚐 ( 𝚖𝚎𝚐 𝚞𝚝𝚊́𝚗𝚊 𝚒𝚜) 𝚜𝚣𝚎́𝚙 𝚗𝚊𝚙𝚘𝚝!