A Hyugák gyöngyszeme (-az első Homokrejteki Byakugan)

5.fejezet

- Biztos, hogy jobban vagy már?- kérdezte Gaara a barlang falának dőlt Nejitől aznap már vagy huszadjára. Már nagyjából egy hete lehetett annak, hogy elhagyták azt az idős özvegyet.
- Persze. Mondtam már. Addig amíg te napokig, vagy hetekig aludtál a nyugdíjba ment, gyógyító jutsukat használó ninja házában én teljesen felépültem, köszönhetően annak a kiöregedett ninjának.- mondta végig Neji majdnem ugyanazt, mint legutóbb. Shukaku már mindent elmondott neki. Gaara nem tudja, hogy kellene szerelmet vallania valakinek, sőt, még magával az érzelem mivoltával sem nagyon van tisztában. Pedig Neji már egy ideje rájött valamire. Még az idős ninja házában. Akkor, mikor percekig csak az alvó Gaara arcát figyelte, miközben Shukaku beszélt hozzá állandóan. Gaaranak megvolt a maga vonzereje. Az a hidegség amivel mindenkihez hozzááll, azzal az érzelmi vaksággal, ha lehet ennek mondani, amit Narutonak köszönhetett. Gaara így olyan.... esetlennek tűnt... persze csak szóban. Valóságban talpraesett és logikus volt. Tudta, mikor mit kell tennie és megvolt az ereje, hogy tegyen is valamit. A szeretteit pedig védte, mindenáron. Igen, Nejinek csak egy ehhez hasonló gondolatmenet közepette esett le, hogy beleszeretett a Kazekage fiába. Ehhez nem kellett volna Shukaku kis terve sem. Ő magától szeretett bele az aggodalmaskodó Gaaraba, annak ellenére, hogy a fiú többször is letagadta azt az érzelmet, ami felfedezésre várt.
- Akkor elmegyek, hozok valamit enni...- indult el Gaara valamerre.
Alig pár perc telt el, Shukaku felmordult Neji fejében. Mostanában az egyfarkú mániája lett, hogy kettészakad, mint Kurama. Egyik felé mindig Neji mellett maradt, míg a másik mindig Gaara nyakán lógott.
- Neji. Már te is rájöttél, nem igaz?- morogta félelmet keltően, de Neji már egyeltalán nem ijedt meg tőle, nem úgy, mint a kezdetekben.
- Persze hogy rájöttem... szerinted nem érzem a változást?- felelt kérdéssel a kérdésre Neji, mire Shukaku csak sóhajtott egyet.
- Gaara nem tud róla. Közöljem vele?
- Nem kell. Ha tényleg szeret engem, akkor be is vallja. Majd talán akkor.
- De ugye tudod, hogy két évvel ezelőtt feküdt le veled?
- Lehetetlen!- értetlenkedett Neji. Képtelenség, hogy az eltelt pár hét valójában évek legyenek.
- Csak az időérzékeltek volt pocsék... bár már kezd visszaállni... annál a vénségnél már majdnem egész pontosak voltatok.
- Igazad lehet... Várj, az Akatsuki nem is talált ránk egy nap alatt?!
- De nem ám... csak ti éreztétek annak.... valaki közeledik. Neji, szerintem bújj el.
Neji mellett egy kemény, homokból összeállt maszk koppant a földön.
- Vedd fel. Siess.- utasította Shukaku. Neji persze tette amit mondott, elvégre ki tudja, kik azok és pontosan merre is járnak éppen.