A Hyugák gyöngyszeme (-az első Homokrejteki Byakugan)

7.fejezet

- Temari, te tudtad?- kérdezte Kankuro nővérétől.
- Mármint mit?
- Hogy az a Nara srác összejött Kibával.
- Aha... Ino küldött róla üzenetet.
- Igaz is, ti nagyon jóban letettek....- halkult el Kankuro hangja, ugyanis az egyik bábja talált valamit.- Temari...
- Nem kell mondanod. Én is érzem. Ez nem Gaara. Valami más. Valaki mások...- indult el lopakodva az öccse előtt Temari. Ez a csakra. Olyasmi volt, mint Gaaraé, vagy a Shukakué. De mégsem az volt. Volt benne valami más. A másik csakra forrása pedig... most került a szemük elé.
- Akatsuki...- ismerte fel Kankuro a jellegzetes vörös felhőkkel díszített fekete köpenyt. Viselőjének az arca takarásban volt. Páncél volt rajta, fél kezében egy fémes ostort tartott. Körülötte sűrű köd szállt a kis tisztásra. Temari minden erejével fókuszált. Találkozott már ezzel a csakrával valahol..., de vajon hol.
- Heh? Csak eddig bírta... Nem is volt olyan nagy szám, mint ahogy mondták.- rúgott bele a földön heverő alakba. Az élettelen test így feléjük fordult. Arcán egy repedt maszkból peregtek le a homokszemcsék. Az Akatsukis tag végre elvonult szem elől. Persze a két homokrejteki sem mozdult. Még nem volt biztonságos a terep.
  A homok kis piramisokat formázott a lassan széteső maszk körül. Amint a homok teljesen darabjaira hullott, láthatóvá vált az áldozat arca. Temari nem várt tovább.
- Hyuga Neji...- döbbenten sietett oda az eszméletlenre vert fiúhoz. Csakraáramlása erőtlen és gyenge volt. Hátát az ostor által okozott sebek roncsolták szét. Nagyon csúnyán vérzett.
- Kankuro?- nézett testvére felé a lány, mire az megvonta a vállát.
- Egy Akatsukis sincs közel és távol sem. Még emberek is csak kilométerekkel arrább vannak.- mondta a bábjai felderítését Kankuro.- Megmarad?
- Remélem.- kapta fel az eszméletlen sérültet a földről Temari, majd sebesen indultak el otthonuk felé.

•

  Temari csöndben ült az ablakban. Kankurot elküldte egy kis kutatásra Gaara után, míg ő most is itt ült az eszméletlen Hyuga lestrapált teste melletti ablakban. Szeretett így kinézni a folyton változó aranyozott homokdűnékre. Nagyon aggódott. Legyen bármilyen erős is Gaara, a Bijuu nélkül meghal. És az Akatsuki célja is pont Shukaku és a többi "szabadon" levő teremtmény. Azaz Naruto és a Raikage Killer Bee-je. Épp mélyebbre merült volna gondolataiban, mikor az ágyon fekvő fiú nyöszörögve kelt fel. Temari rögtön odaugrott az ágy mellé.
Hyuga Neji fél szemét becsukva nézett rá értetlenül. Nem mozdult, de ez érthető is volt, hisz a háta nagyon súlyos sérüléseket birtokolt.
- Jól vagy?- kérdezte Temari.- Nem tudod hol van Gaara?
Neji lassan dolgozta fel a kérdést. A gerincéig hatoló fájdalom lassította az agyát.
Temari erővel fektette vissza a lendületből felülő fiút. Neji fájdalmasan felszisszent, mikor a hátán a sebek néhánya felszakadt.
- Maradj már nyugton!- szidta le Temari aggodalmasan. A Hyuga fél szemén aktív Byakugant vett észre. Sosem hallott még arról, hogy valaki csak az egyik szemével használja.- Szóval, tudod hol van Gaara, ugye?- kérdezte másodjára, mire Neji lassan bólintott.
- Akatsuki...- mondta rekedtesen. Arca sápadt volt még a vérveszteségtől.- Meg kell találnom...- hangja elhaló volt. Továbbra sem volt valami bőséges a csakrája. Temari megvárta, hogy a kimerült fiú lassan, de biztosan elaludjon, majd csöndesen hagyta el a szobát. Nem gondolta volna, hogy a Hyuga klán egy fiatal és kifejezetten tehetséges tagját így fogja egyszer viszontlátni. Megtörten, gyengén és sebezhetően. Egyszerűen nem volt Hyugás. De ő sem maradhatott ott sokáig. Segítség kell Konohától, hogy megtalálják és ki tudják szabadítani Gaarat. Minél hamarabb. Mert ha pár napon belül nem jön haza, akkor a vének nem fogják a faluba engedni. Ráadásul ha időben előkerül, akkor ő fogja átvenni az elhunyt Kazekage helyét.
- Minél hamarabb itt kell lenned!- engedte ki az ablakon a sólymot, lábán a kis levéllel.