A Hyugák gyöngyszeme (-az első Homokrejteki Byakugan)

3.fejezet

  Hetek vagy hónapok óta vándoroltak. A pontos időt egyeltalán nem tartották számon. Az Akatsukinak huszonhárom órájába telt, hogy rájuk találjon, bárhol is voltak. Nem állhattak meg. És Shukakunak köszönhetően azt sem tudták, merre kellene menniük hazafelé.

Gaara aggodalmasan keltegette Nejit aznapi szállásukon, ami sajnos megint egy barlangot jelentett. Nem nagyon volt bátorsága közelebb menni a fiúhoz, elvégre mióta Shukaku irányítása alatt lefeküdt vele, Neji teljesen megváltozott. Csakrája a béka feneke alatt volt. A minimum legalját súrolta. Alig volt ereje. Már az is nehéz volt neki, hogy megrágjon egy falat ételt. Neji erőtlenül nézett fel Gaarara. Kezdett teljesen összeomlani. A homlokán levő seb már begyógyult, bár a sebhely nyoma jól látszódott. Vak szeme az utolsó csepp csakráját szívta el, hogy lásson a szokatlanul működő Byakugannal, ha ébren van. Nejinek ötlete sem volt, hogyan tudná irányítani azt a Byakugant.
- Neji, enned kell.- mondta halkan Gaara. Neji csak fáradtan nézett rá. Képtelen volt rá. Már a kisujját is alig volt képes megmozdítani, annyira le volt gyengülve. Gaara idegesen vette a szájába a puha kenyeret, majd miután alaposan megrágta, egy csókkal juttatta Neji szájába a falatot. Neji lassan, erőtlenül nyelte le.

  Így sem tudták sokáig folytatni a vándorlást. Gaara Nejit támogatva haladt, mikor a zuhogó esőben egy kis elhagyatott ház körvonalazódott előtte. Úgy tűnt, évek óta lakatlan. Gaara óvatosan nyitott be a házba.
Neji félig volt csak magánál, de így is akaratlanul elvörösödött egy kicsit, mikor Gaara félholtan esett be a házba. Elvégre így olyan volt, mintha magához ölelte volna alvás közben.
Shukaku magában morgott valami olyasmit, hogy most az egyszer hagylak benneteket pihenni, majd ő is visszavonult Gaara agyának leghátsó kis zugába.