Freedom

chapter 1: Baljós árnyak

Sziasztok, itt van a megígért második évad!  A részek lassan kerülnek majd ki, mert van még három könyvem,amin dolgozom, viszont most erre jött az ötlet, szóval, gondoltam, belevágok :) Remélem tetszeni fog :)

-Felség, nem várhat tovább! Döntést kell hoznia!

-Na ide figyeljen, tanácsos úr! Nekem nincs olyan, hogy azonnal! Én vagyok a király. Akkor hozok döntést amikor akarok. És ha én azt mondom, hogy szükségem van némi időre eldönteni, mi legyen ennek a tíz embernek a sorsa, akkor maga csak annyit kérdezhet maximum, hogy mennyire. Mint mondtam, mérlegelni fogom. De enélkül nem fogom a bitóra küldeni őket. Először átgondolom, majd tudatom magával a döntésem. Ennyit mára.- állt fel a király a székéből - Viszont látásra.

-Felség - hajolt meg kelletlenül

Az örökös rohanás. Ez jellemezte a királyi palotában Adrien életét. Én megbújtam egy ajtó mögött, így elkaptam ezt a részletet a beszélgetésből. Mikor a tanácsos elhagyta a szobát, a férjem nagy sóhaj után vágódott le székébe és temetkezett a munkába. 

Az esküvőnk óta eltellt fél év. Én itt maradtam, míg az apám, Hollym királyság uralkodója szinte minden kapcsolatot megszakított velem. Azonban arra nem volt képes, hogy a kereskedelmet az országaink között megszüntesse, így mondhatni Adriennel kapcsolatban volt. De ennyi. Mondjuk soha életemben nem számíthattam rá és ha látott is, soha nem mondta, hogy szeret vagy hogy büszke rám. Így nem ért nagy sokként. De, mindezek ellenére, az apám volt és az is. Így ez az egész rosszul esik. Nagyon. De nem hagyom, hogy letaglózzon. 

Előbújtam a sarokból és hang nélkül a párom mögé sétáltam. A vállaira tettem a kezem és elkezdtem masszírozni. Megmerevedett , de mikor felfogta, hogy én vagyok az, elengedte magát.

-Nagyon stresszes vagy, Adrien! Baj van?- érdeklődtem finoman és belepróbáltam csempészni a hangomba annyi nyugalmat, amennyit csak tudtam. 

-Csak a szokásos. Nem kell foglalkoznod vele, édesem. -villantott rám egy ezer wattos mosolyt. De én ennél már jobban ismertem. 

-Tudod,hogy nem tudsz ezzel a mosollyal átverni, Macska.- néztem mélyen a szemébe. A régi neve hallatára valami megvillant a tekintetében, de hamar visszatért a valóságba. - Mi a baj?

-Nem akarom, hogy belefolyj ebbe....- kapta el a tekintetét, de visszaköveteltem magamnak. 

-Adrien, kérlek!

Lehunyta a szemeit és egy nagyot sóhajtott.  Mikor már azt hittem, nem mond semmit, hirtelen, halk hangon, szinte suttogva megszólalt. 

-A tanácsos azért volt itt, hogy aláírjam tíz ember halálos ítéletét. Mind Nathaniel hívei és köztük van a volt legjobb barátom. De ha nem is lenne, én nem akarok gyilkos lenni. Nem akarok úgy uralkodni, hogy az embereknek félnie kelljen tőlem és rettegnie, hogy vajon mikor megy oda egy küldönc egy halálos ítélettel. Nem akarok rettegett király lenni. Viszont ha nagyon engedékeny vagyok, akkor a külső hatalmak ez kihasználhatják. Békét akarok, de nem akarom, hogy a nemzetem gyenge legyen vagy félelemben éljen. Istenem, azt sem tudom, hogyan fejezzem ki magam. 

-Nyugodj meg, értelek. Mondhatok valamit? 

-Általában meg szoktam tiltani, de nem bánom, mond csak! 

-Micsoda humor Harold valaki...- forgatttam meg a szemeimet, mikor Adrien megragadta a kezemet és maga elé fordított. Nem tudom, hogy történt, de hirtelen előtte találtam magam, ahogy neki dönt az íróasztalnak, karjával pedig egy pillanatra sem engedte el a derekamat.