- Fiúk! Van kedvetek kijönni velem és néhány csapattársammal a pályára focizni? Amolyan baráti meccs. - kérdeztem, miközben besétáltam hozzájuk.
- De, persze, miért ne! - pattant fel Mike!
- Legalább megtudjuk, hogy tényleg olyan jó vagy, mint ahogy azt beszélik! - állt fel Luke is.
- Ó, meg bizony! - reagáltam le egy gonosz mosollyal - Viszont van 10 percetek, hogy elkészüljetek! Én 10 perc mulva elindulok, veletek, vagy nélkületek! Az óra indul! - kocogtattam meg nemlétező órám, kire a fiúk megindultak, Mike-ot leszámítva.
- Te nem mész? - kérdeztem rá. - Nem vicceltem azzal, hogy itt hagylak. - sétáltam oda hozzá.
- Megyek mindjárt, de élvezkedem még egy kicsit előtte a kilátásban. - húzta félmosolyra ajkait. És ekkor esett le. Én egy szál haspólóban voltam, amiből tényleg kint az egész hasam. Nálam ez a pizsi. Meg egy rövidnadrág.
- Perverz! - nevettem a vállára cspva, majd megindultam a szobám fele, hogy eljészüljek. Hamar készen lettünk, így vidáman indultunk meg a park fele. Nagyon jól éreztük magunkat, és rendesen elgyábáztam Luke-ot. Szegény jól leégett. De cserébe meghívtam az összes fiút egy italra. Végülis jól telt a nap. Hétköznap a suli is okés volt. Egy csomó órát kihagytunk az edzések miatt. Persze csak ezeket a semmilyen órákat. Az érettségis tantárgyakat nagyon nyomattuk. Én például az összes felkészülésen ott voltam, a plusz órákon, otthon folyamatosan magoltam. És mégis, annyira féltem. És ezen nem segített az se, hogy közeledett a nagy meccs. Meg fogok őrülni. Mike próbál nyugtatni és ellazítan a masszázsaival. De az is csak pillanatnyi öröm. Mert ahogy abba hagyja, nekem újra végem.
Reggel eléggé bágyadtan keltem. Ma meccs, rendbe kell szednem magyam. Főztem fel vizet, hogy csináljak magamnak teát, és még a víz főtt addig én elintéztem a dolgaimat a fürdőben. Mire kész lettem már Mike és Luke is lent voltak.
- Jó reggelt! - köszöntem, ráöntve a forró vizet a teafilteremre.
- Nekd is Roxi. - köszöntek kórusban.
- Kávét vagy teát kértek? - kérdeztem, újra megtöltve a vízforralót.
- Kávé. - mondta Luke.
- Tea! - vágta rá Mike. - gyorsan megcsináltam a kérteket és mentem öltözni. A teámat végül a termoszomba raktam, majd egy gyors köszónés után indultam. Nekünk, akik résztvesznek a meccsen, korábban el kell induljunk, hogy be tudjunk melegíteni. Nagyon izgatott voltam, főleg mikor vemondták a mi iskolánkat, ezzel a pályára hívva minket. Szoros a meccs! Látszik hogy az ellenfél nem a két szép szeméért került döntőbe. Viszont mi így is ellátjuk a bajukat. Már csak 3 perc van hátra. 3-4 ide az állás. Viszont érzem, hogy el fogok ájulni. A reggeli émelygés most újra előjött, viszont sokkal erősebben. Már csak egy perc. A labda közeledik, de én már kettőt látok. Viszont kapufa. Az idő lejár. Úgy a meccsé úgy az enyém. Megvolt az öngól. Éreztem hogy a fejem a gyepre esik, de ezután már semmi.2020.12.28.

YOU ARE READING
Kapufa és öngól M.G.C. ¢BEFEJEZETT¢
FanfictionKét dolog van amit utálok az életben 1. Ha lenéznek, mert lány vagyok 2. Ha nem állhatok kapuba Hali! a nevem Roxana Reed, de mindenki csak Roxinak szólít. Nagyon szeretem a focit, de csak egy feltétellel játszok: Ha én lehetek a kapus. Lehet fura...