Harry Potter oneshotok

oliver wood x o.c.

Ismét publikálom ezt. Természetesen alakítottam rajta, de még így sem vagyok vele valami elégedett, pedig még csak fél éve írtam? Többre emlékeztem, na mindegy. Mindenesetre magát a sztorit egészen aranyosnak találtam, ezért gondoltam, miért ne. Az o.c. szegény nem valami sokszínű személyiség, ezért előre bocsánatot kérek. – 2021. 11. 27.

*

– Fogadni merek Albus, hogy a következő kviddicsmérkőzésen összejönnek.

– Ez kétség kívül lehetetlen, drága Minerva. A hollóhát a mardekár ellen játszik, nem pedig a griffendél ellen!

– És akkor? Még a vak is látja, hogy van valami köztük! Talán már a meccs előtt megtörténik.

– Ugyan, ha ennyi idő alatt nem történt semmi, akkor most miért történne bármi?

– Ha te azt tudnád, drága Albus.

– Na jól van. Akkor fogadjunk. Tíz galleon, semmi több.

– Legyen. És mindenképp szólj a többieknek is!

*

Kevesebb, mint egy hét volt hátra a mardekár és a hollóhát kviddicsmeccséig. Mindkét csapat fontos mérkőzésnek nézett elébe, a bajnokság igencsak szorosra sikerült így a sok éves mardekár-dominancia után. Kiara Webber a hollóhát csapatának kapitányaként keményen készült a csapattal már hosszú ideje erre a nagy megmérettetésre. Ez ezen a szép, napos, hétfői délutánon sem volt másképp. Éppen a csapattal a nyomában csörtettett végig az iskola folyosóin tekintve, hogy máris késésben voltak. Gyűlölte, ha valaki az értékes edzés idejéből vesztegette a perceket. Minden belefektetett idő számított, beleértve a késéseket is.

Jelen esetben már fél órát csúsztak szimplán néhány ember lustasága miatt. Bár sokáig nem tudott haragudni rájuk, mivel mindig nagyon összeszedettek és ügyesek voltak a pályán, jelen pillanatban jócskán feltornázták az idegeit. Ám ez még semmi volt ahhoz képest, ami a belső udvaron fogadta a kék mezeseket.

A mardekár és a griffendél csapata is már zöld, illetve vörös kviddicstalárban feszített az udvar közepén. Nem igazán értve a helyzetet ők is közelebb mentek hozzájuk. Tulajdonképpen nekik kellett volna egyedül mezben lenni, mivel nekik lesz nemsokára meccsük, a mardekár meg reggel már volt a pályán, tehát most rajtuk volt a sor. Bár a makacs és önző Marcus Flintet ismerve ez nem igazán számított. A griffendéles csapat jelenlétét pedig egyáltalán nem tudták hova tenni. Egy ideig a két csapat őket figyelmen kívül hagyva marták egymást, aztán szépen lassan elhalkultak amikor észrevették az újonnan feltűnt embereket.

– Üdv, Webber – Flint hangjában csak és kizárólag a gúny volt felfedezhető ez alkalommal is. Szemében erő csillant. Nem volt sokkal magasabb Kiaránál, aki most csak csendben méregette, hátha még mond valamit, mielőtt ő szól hozzá. – És a többieknek is.

– Megkérdezhetném, hogy miért vagytok mezben? – A lány nyugodtnak próbált tűnni, hátha ezzel sikerül kihozni a sodrából Flintet. Egyelőre nem aratott sok sikert. De egy próbát mindig megér, hisz volt már rá példa. Sötét, vörösesbarna haját egy laza kontyba kötötte fel tarkójára, amíg a robusztus srác válaszra nem méltatta.

– Vajon miért? Edzeni megyünk, ha eddig nem jöttél volna rá. – A többi mardekáros halkan felnevetett ezen az egyébként szörnyű, poénnak nem nevezhető beszóláson. Eközben a griffendélesek felől halk beszélgetés kezdett el hallatszódni, miközben szorosan egy körbe gyűltek. A hollohátasok jelenleg csak a mardekárosokra fókuszáltak. Éppen elég is volt.