Tália Whinter

5.Fejezet

Reggel korán kelltem és indultam is a hokagéhoz mivel tudtam ma küld el valami küldetésre. Mikor oda értem hangos kiabálásra lettem figyelmes.
-Nem mondhat le pont most szükségünk van magára. -kiabálta Tsuna mire bekopogtam. Hallottam egy gyere be és be is léptem.
-Jó, hogy jösz Lia beszélj az öreggel le akar mondani.-mondta mérgesen Tsuna körbe nézve itt volt Hasirama Madara Itachi Tsunade Minato és Rei. Ezek szerint vissza tértek az ikrek. Meg még itt volt Hyuga és a Nara klán vezére.
-És én mit mondjak neki? -kérdeztem értetlenül.
-Hát, hogy ne mondjon le.-mondta mérgesen Tsuna
-Ne mondjon le.-mondtam értetlenül mire mindenki elnevette magát.
-Ez aztán lelkes volt- mondta idegesen azt hittem leküld nekem egyet.
-Jó akkor ha már leakar mondani kit akar maga helyett ?-kérdeztem mire mindenki felfigyelt ami gyanús volt-Senki nem kérdezte még meg?- néztem körbe értetlenül mire kínos nézéseket kaptam erre felkacagtam. Sarutobi meg csak köhintett egyet a nevetést abba hagytam és vártam a választ.
-Én rád gondoltam Lia. -mondta ki mire csend maradt majd hirtelen nevetni kezdtem.
-Nem tudtam hogy van humor érzéke-nevettem tovább mire mindenki gondolkodóba esett és akkor jöttem rá
-Maga komolyan mondja. Nem lehet én nem lennék Jó hokage. A fronton kell harcolnom nem döntéseket hoznom es figyelnem mindenre én nem lennék képes rá. -mondtam teljesen kiakadva.
-Igazából az én geninem voltál és ha jól emlékszek Hasiramaval is egyenlő ellenfél voltal aki pedig Hokage volt. -mondta Madara.
-Nah igen remek vagy stratégiából az országot néznéd elsőként ahogy ismerlek. -mondta Tsuna.
-Én is voltam hokage én hamar vissza vonultam a család végett szerintem te jó lennél rá -szólt fel Minato is. A többiek csak bólogatak. Én meg elképedve néztem..
-De pont egy háború előtt állunk és még a kagékkal is le kéne ülni nem most kéne ezt.-mondtam
-Ezért lennél te a legjobb te tudod mi folyik az Akatsukival tudod Orochimaru következő lépését is hisz évekig figyelted és a Kagekkal is jobban szót értenél.  Én a harchoz öreg vagyok de te fiatal és elszánt nem mellesleg Jó képességekkel.-mondta Sarutobi. -Szóval hozzunk döntést ki szavaz Liara.?-kérdezte Tsuna mire egyöntetűen mindenki feltette a kezét.
Én meg csak értetlenül bámultam magam elé nem értettem mi történik most..
-Át gondolhatom?-kérdeztem utolsó ments vár ként
-Nem a tanács megszavazta.-mondta Tsuna mosolyogva.
-Nem lesz baj egy hét múlva bejelentsük.-mondta Sarutobi. Ezután szinte mindenki elhagyta a termet kivétel volt a 3 Uchiha. Én meg sokkoltan a székre ültem.
-Gratulalok Lia.-mondta Rei mosolyogva és mögém lépve Át karolt barátiasan.
-Ez volt az álmod nem? Hogy mindenkitől elvedd a gyűlöletet így hamarabb sikerülni fog.-mondta mosolyogva Itachi is.
-Rendben de akkor ti lesztek a tanácsadóim -mondtam sokkoltan.
-Meg szép-nevettek fel.
-Nah most hogy ezt megbeszéltük ideje komolyra váltani a szót. Bizonyos információink szerint két évünk van felkészülni a háborúra.  Ami pedig azt jelenteni nagyon keményen kell edzenünk. -mondta Sarutobi mire mindenki indulni készült.-Lia te maradj betanítalak pár papír munka stb.-mondta a Hokage. Mire bologatva vártam, hogy a többiek kimenjenek.
Több mint nyolc órát papirmunkáztam a Hokagéval. Utána elnegedett holnapig Örömömben meg se álltam az első kocsamáig.  Ott rögtön kértem egy üveg szakét majd leültem az egyik asztalhoz iszogatni magányosan és végig gondoltam a mai napot, hogy én leszek a Hokage pedig nem vagyok valami irodában ülös ember. De van olyan érzésem hogy a háborúban biztos részt veszek. Ekkor tűnt fel egy ismerős chakra mire oldara nézve a másik boxban 3 homokrejteki chunin ült. Egy szőke négy coffos lány egy festett arcú fiú és nekem háttal egy vörös hajú fiú belőle áradt az ismerős chakra. "Csak nem Shukaku?" kérdeztem gondolatban. "Azt hittem észre sem veszel Thália Winter pedig már egy ideje nézem ahogy csendben ülsz magad előtt merengve" nevetett fel Shu. "Én azon csodálkozom hogy ebben a kölyökben vagy" mondtam neki. "Az apja végett belerakott ebbe a kölyökbe de már lassan kikeszitem és szabadulok" mondta gúnyosan "Csak nekem okoznál galibát úgy hogy maradj csak a helyeden "mondtam neki kedvesen "Baj van? Máskor örültél ha kiszabadulok legalább egy kis edzés lett volna neked."mondta csodalkozva. "Jobb ha maradsz hidd el valakik vadásznak rátok és ott vagy most legbiztonságban" mondtam neki
"A nagy Lia fél par ninjától? Ez nem megszokott " kacagott fel gúnyosan
"Hidd el jelen állapotomban ők erősebbek nálam persze nem sokáig de most nem foglak tudni megvédeni de ha annyira megakarsz halni csak nyugodtan szabadulj ki"mondtam neki . "Jo még maradok akkor de ha át versz felszabdallak." nevetett fel hangosan.
-Csatlakozhatunk? -kérdezte hirtelen egy hang mellettem mire felkaptam a fejem. De Csak Tsuna és Minato volt az mire bolintottam ők meg leültek.
-Tudom hogy félsz a kinevezéstől és azért iszol most egyedül de nem kell remek Hokage leszel.-mondta Tsuna mosolyogva. "Te leszel a Hokage? "kerdezte Shu mire mondtam neki hogy igen es csak hümmögött egyet
-Igen félek tőle de nem attól hogy hokage leszek hanem hogy nem fogok megfelelni az elvárásoknak túl sokat vártok tőlem csak egy sima Jounin vagyok.-mondtam letörten majd elkezdtem az ablakon kifele bámulni.
-Te nem csak egy sima jounin vagy te Madara tanítványa vagy az egyik legerősebb kunoichi akit valaha láttam. Fiatalon Anbu lettél majd Jounin emellett ott voltál Orochimaru árulásánál vissza zártad a kilencfarkút közben megmentetted a fiam majd 4 évig láthatatlanul követted Orochimarut és még sok mást is észre vettél. Majd élve vissza tértél. Nagy dolgokat vittel véghez és megnagyobbakat fogsz meg a későbbiekben. -mondta lelkesen Minato mire csak hümmögtem .
-Majd te is befogod látni-Mondta Tsuna majd ő is ivott ezután inkább csak Naruto és Sakura fejlődéséről beszélgettünk persze a kis Uchiha is feljött hisz oda én jártam. Miután kiveséztük a témát fogtam magam kifizettem a szakét elköszöntem és haza fele indultam. Otthon csend fogadott amit annyira utáltam egész ház csendes volt hisz egyedül éltem és ez kikeszitett csináltam magamnak egy ráment vacsorára de mielőtt leültem volna enni csengettek. Ki nyitottam az ajtót és egy Itachival találtam szembe magam.
-Hol voltal ? Egész délután kerestelek.-kérdezte mosolyogva mire beinvitaltam és csináltam neki is egy ráment. Mikor leültünk akkor nézett rám választ várva.
-Elsőnek a Hokagénál de ezt tudod miután ott végeztem egy kocsmába kötöttem ki ahol először Shukaku val beszélgettem utána pedig Tsuna és Minato ült le velem szembe.-mondtam el a délutánom majd elkezdtem enni mire ő is így tett.
-Az egyfarku a városban van? De nem vártunk most Kaget-mondta érdeklőden.
-Nem is a kage jött hanem a fia bele zárták most.-mondtam Majd ahogy végeztünk a vacsorával elmostam mindkét tanyerunkat
-Lia nekem mondanom kell valamit-kezdte Ita mire érdeklődően néztem rá de ő csak az ablakhoz sétált és bámult kifelé a sötét utcákat én csak csendben neki tamaszkodtam az asztalhoz és vártam -Tudod a mi világunkban nehéz ezt elmondani hisz veszélyes is lehet-kezdte hosszas hallgatás után mire en csak reménykedni szerettem volna azon hogy azt mondja amire en gondolok.-De már egy ideje el akarom mondani amikor legutóbb elakartam mondani eltűntél 4 évre és nem bírtam de most hogy Hokage leszel remélem nem tűnsz el megint.-Sohajtott egyet-Szoval en már régóta többnek gondollak mint barátot és nem úgy mint Rei nem hugomkent szeretlek. Számomra te lettél a legfontosabb dolog a világon mar nagyon rég óta-mondt ki nagy nehezen mire döbbentem néztem a hátat percekig mire le esett hogy nekem is mondanom kellene valamit.
-Tudod Ita mióta várok erre a pillanatra csak féltem hosz együtt nőttünk fel és vegig azt gondolta hogy hugotokkent tekintetek.-kezdtem el mire ő megfordulva elindulás felem en meg a földet kezdtem bámulni-Sose mutattál semmit se ki így meg csak else mertem mondani neked de most hogy te elmondtad van rá bátorságom hogy elmon....-Nem birtam be fejezni mert Ita felemelte a fejem és meg csókolt mire bennem azok a bizonyos pillangók kezdtek repkedni.
-Te vagy a legfontosabb ezt ne feledd sose-mondta Ita majd meg egyszer megcsokolt. Mikor szét váltunk megsimitotta az arcom.
-Ez meg maradjon köztünk?-kérdeztem
-Ezen gondolkoztam és ha lehet akkor meg igen. De ígérem nem sokáig.-mondta mire en mosolyogva bolintottam
-Viszont ideje mennem.-mondta szomorúan majd meg egy csók után kikesertem o ledig haza indult. En lefurodtem utána ágyba bujtam és mosolyogva aludtam el.