ᴇɢʏᴍÁꜱ ꜰᴇʟÉ ɴʏÚᴊᴛᴏᴛᴛ ᴋᴇᴢᴇᴋ [SHINGEKI NO KYOJIN - ERERI]

１.

Vad fények táncolnak a szemeim előtt, és a harmadik fiú elől fordulok el. Ez is csak ütött volna.
Mármint azért járnak be az elsősökhöz, hogy valaki leköpje őket, mert néha megpróbálnak kikezdeni velem, verekedésnek nevezett hadonászás címen, de akkor bordatörés van. Ámbár nekem is...
Apa ma is úgy elvert, hogy kihánytam az ebédem, és nem szólt hozzám, amikor bocsánatot kértem. Este mégis el akar vinni a mc-donaldsba vacsorázni, de már a tekintetétől is rettegek. Azt hazudtam, haverhoz megyek tanulni. Nem szokott különösebben rákérdezni. Annyit mondott, hogy ha a tanulmányi átlagom mégis romlásnak indul, bezár a szobámba. És akkor soha többé nem megyek pajtizni...
De!
Színjeles a tanulmányi eredményem, és egy pár klub tagja is vagyok, ha csak névlegesen is. Az úszó klub minden évben el akar csalni magához, a lovagló és a lövész klub imád. Én gyűlölöm ezt a magániskola szart. Egy csomó Ackerman idejár, és köpnek rám, mert engem csak befogadtak a családba. Így a tanulás, és az alvás tölti ki az életem, a maradékát a haverjaim. Illetve van egy csomó tele írt füzetem, de ezeket az álmaim a párnáim alá mélyen elrejtem inkább.
És kezdődik!
Jean Kirstein, aki felborotválta a haját oldalt, a maradékát kiszőkítette. Mellette a Göncölszekér szeplős Marco egy felsőbb évest igazítanak el, akibe jobb nem belekötni. Legalább is, ha eszed van. Ő is nyíratta a haját, de sokkal markánsabban, mint Kirstein. Olyan, mintha egy ló sörényét viselné, fésületlenül-csapzottan, ez a kölyök Nile nem tudom kicsoda, holott még ez az elcseszett iskola is az Apjáé, de egyébként nem tartom arra érdemesnek, hogy emlékezzem rá. Sajnálatos.
Persze vannak haverjaim. Lopok velük a boltból, füvezünk a parkban, és mutogatjuk Azt a csajoknak, akik sikítva elrohannak. Néha összeverekedünk az ápolatlan punkokkal, vagy a csövesekkel, akik el akarnak kergetni. Aztán tanulok otthon, főzök, kétnaponta takarítok. Átlagos.
- Hé, kisfiú! Mehet egy menet odalent? - kérdi tőlem a betévedt felsős. Utálnak. Mert a lányok, már attól elélveznek, hogy illetlen vagyok velük. A következő az lesz, hogy azokkal is közlöm, be sem mocskolnám a testükkel, az ezüst kiskanál készletemet!
- Eltévedhettél. - fordulnék el, mire Ő képeket lök a padomra.
Felugrom.
Van egy fétishem. Imádom ezeket a szado-mazo klubokat. Ott az ember igazán bárkit elverhet, ha a másik is akarja. Ő pedig royal flöshként teríti elém, a múlt heti parti képeit. Nem mondom, hogy szadista volna, de a cölöphöz kötözött fiatal srác egész éjjel csókolta utána a bőrcsizmám.
A barátaimmal ilyen helyekre is járok, ha náluk alszom. Mint egy titkos élet. Felszívom az alsó ajkam, a szemgolyóim pattognak az üregeikben.
Kenny meg fog ölni, agyon fog verni! Kezeim-lábaim összetöri, és életem végéig nyomorékként fogok egy kötélen lógni, mint az etetett, itatott bokszzsákja, ráadásul a gyökér cölöpös Eren Jager volt; az osztályom kedvence! És még én sem bírnék el egy lincseléssel. De akkor miért mosolygom?
- Hah...
Szűk bőrnadrág volt rajtam, és egy vékony kis trikó. A hajammal csináltam valamit, hogy kicsit extrémebb legyen. Állandóan hátra kell nyalnom, mint egy dzsentlömennek, akkor végre előre fésültem, és tincseim is lettek. Leborotválnám oldalt kicsit, olyan fiúsabbra, de a kezeim vasalót kapnának. Pedig tök vonzó az egész! És akkor hétvégén, életemben először mehettem el valakihez teljes két napot ott aludni, és mielőtt indultam hozzájuk, az előtti éjszaka bőgtem az örömtől.
Erre, ezek is ott voltak a buliban?
A srác szemöldökei megrándulnak a várakozás unalmától. Veszem a lapot.
- Nos? Talán beijedtél? Nem fog annyira fájni! Sőt, begyógyul nyolc napon túl... - folytatja.
Basszus, remélem nem ismertek fel mások is! Átöltöztem egy sikátorban, és a táskám, amibe a gönceim dobtam, felvittem a haver szobájába, ahol aludtam. Senki nem nézne ki belőlem ilyet...

Felnevet harsányan. Szerencsére hoztam magammal törlőkendőt!

...

Erennel futok össze. Soha nem mondok neki semmit igazán. Gyűlölöm, hogy neki normális élete van! Életvidám, körülveszik az emberek, van egy normális testvére, legjobb barátja, haverja, felsős példaképei, első szerelmei... annyira jó neki, hogy befeküdt a cipőtalpam alá és élvezte, hogy végre valaki bántja, a kurva életbe!
Apám elásna, ha szóba állnék velük, valami családi botrányunk miatt, amihez nekem semmi közöm se lenne.
Apropó, Kenny úgy áll mellettem, mintha Ő lenne a felnőtt férfi-dolgozó ember-egy apa élő szobra. És ezt is hiszik róla. Eren egy pillanatra rám néz. Egy pillanatra viszonzom a tekintetét.
- Még egyszer elnézést a fiam viselkedéséért! Elfelejtettem valami nagyon fontosat, és nagyon feszült volt emiatt. Képzelje, aggódott, mert nem vettem be az allergia gyógyszeremet. Nem igaz Levi? - érezhetően a hajamba simít.
Engedelmesen bólintok, pedig rettegek. Eren, és az igazgató minket figyelnek. Nile apjának, az igazgatóúrnak ráng az arca. Erenre próbál pillantani, de képtelen.
- Még egyszer rajta ne kapjalak a dohányzáson Jager! - kerüli meg a mi ügyünk. - Folytathatják.
Kenny megmondta, hogy többet ne kelljen bejönnie miattam.
- Hoztam a váltóruháját, máris átöltözik, és bemegy a tanórára, és a megbeszélt adományt jövő héten utalom.
Remeg a hangja az idegességtől.
- Elnézést kérek a viselkedésemért! Többet nem fordul elő... Természetesen személyesen fogok elnézést kérni az iskolatársam családjától is, amiért megvertem! - persze most tettem meg, hisz az apja itt ül előttem. Ámbár Ő is tudja, hogy kurvára szarom le, és nem vagyok vele őszinte.
Az igazgató fiának felszakadt a szemöldöke. Szóval vegye ezt elnézéskérésnek, úgy is hazudok!
Szerintem még mindig bőg a gyengélkedőben. A gyereknek ömlött az orra vére is.
Erent egy madár is leszarhatná, mert kővédermedt. Rápillantok. Ellopok egy pillanatnyit az Ő felhőtlen tekintetéből. Egy pillanatig Erenné válok, akinek más cipőtalpa kell az arcába, hogy megtudhassa mi a fájdalom.
A férfi wc-ben kell átöltöznöm.