ᴇɢʏᴍÁꜱ ꜰᴇʟÉ ɴʏÚᴊᴛᴏᴛᴛ ᴋᴇᴢᴇᴋ [SHINGEKI NO KYOJIN - ERERI]

－８－ ｖáｇáｓ

- Üdv Levi. - nyújtja a kezét ez a majom. De komolyan egy majom, ha le kellene rajzolnom, akkor egy gorillát rajzolnák belőle, vagy páviánt, esetleg csimpánzt. Talán össze is keverném, és lenne egy igazán új faj. - A családgondozótól vagyok. A nevem, Zeke Jeager. - nyújtja felém a szőrös kezét.
A francot, én meg akkor Kaneki Ken vagyok, és történetet tévesztettem! A fazon messze nem hasonlít a Jeager family-ára, a haja meg az egész szőrzete szőke, az arca szőrös mint a barack, sőt, már majdnem szakállat visel, de inkább borotválatlannak hívnám, ráadásul egy otromba hipszter szemüvegben tolta be a pofáját, és ma nem vagyok vicces kedvemben!
Igazából kurva pipa vagyok!
- Eren sokat mesélt rólad, érdekes, hogy a te családod mindig megtalálja a mienk... - próbál jófejkedni, de Mikasát hiába hozza fel, utál mint a szart, én se csípem, és Kennynek végképp csak valami távoli rokona az a csaj. Az egész egy elbaszott véletlen, hogy összesodródunk újra nem a sors.
- Javítóba akarok menni. - ismétlem, ahogy ezt ezen a napon már huszadjára. Amikor berobbantottam a sulit, Eren előhozakodott a tüdőgyulladásommal a kiérkező katasztrófa elhárításásosoknak, de ott inkább Őt kellett volna elhárítani mint katasztrófa, szóval így semmi esélyt nem adott, hogy visszakozzak robbantós merénylőnek.
Eren nagyon makacs tud lenni!
A mentőben megvizsgáltak, és valami másik kórházba vittek, ahova ez a Majom is jött. Tehát Kenny nagy szarban van!
- A javítóintézet egy komoly dolog. Utána nehezen fogsz rendes életet élni Levi-kun. - ő is kun-ozik! Megrúgom, csak üljek fel!
- Apa sincs itt. Nem érzik szemét dolognak a háta mögött kihallgatni? Be sem nyúlkálhatnál hozzám a kollegái háta mögött, ha nem lenne fánkzabálási szünet. - kiabálok, de odakint ez is csak suttogásnak érződik.
Ez a majom fejű elmosolyodik.
- Eren és Isabel nagyon hasonlóak. Ha makacsul akarnak valamit, egyszerűen lyukat beszélnek a hasamba. Eren pedig ennél is továbbment, bizonyítékot mutatott a bántalmazásodra.
- Photoshop! - vicsorítok.
Engem nem kell megmenteni, én megmentem magamat! Intézetbe kerülök, Kenny pedig mártír lesz, nem szeretnék ártani neki, egyszerűen semmi gyomrom nincs hozzá! Könnyen eljár a keze, de egy szemétkedő patkánnyal így kell!
- Ráadásul buzi vagyok. - mire észbe kaphatnák, már ki is mondtam. Olyan könnyen, mintha meggyónnám, és ezután feloldozást nyerhetnék.
Nem tudom felemelni a kezeim, mert fáradt vagyok, de bele tudtam kapaszkodni legalább az ágy keretbe, hogy felüljek végre. Vér, és infúzió csöpög a karomba. Totál megszoktam már.
Zeke egy műanyag széken ül az ágyam mellett. Még adok neki egy kis időt, aztán Kenny megjön, és kicsit megplasztikázza. Totál el fog gurulni a gyógyszere, ha meglátja, és tényleg Jégeralsó rokona, Kenny utálja Eren családját!
- Mivel nem találtunk megfelelő helyet neked, és betegen nem szeretnélek átvinni az intézetbe sem, amíg jobban nem leszel, nálam fogsz lakni. Egy nagy, és nyugodt házban élek. - csevegi, de engem nem érdekel.
- Felvágjam a szád? - kérdezem óvatosan. Csak a szemem lángol, és nem csak a tüdőm miatt.
Kurvára fáj.
- De tényleg, aztán a szemed is kitolom. Amint lefekszel, és azt hiszed biztonságban vagy!
- Ebben a helyzetben nem vagy jó színész Levi-kun. De játszunk nyílt kártyákkal, nekem úgy is kényelmes.
Feláll, sétálgat a kis helyiségben, kurva idegesítő.
- Maradandó belső sérüléseid vannak, rosszul összeforrt csontjaid, talán pár év múlva béna leszel.
Kiakad a légzésem, ami tüdőgyulladással nem olyan jó. Lejátszódik előttem az összes ilyen verés, minden következmény, Kenny tekintete, és a saját hörgő hangom, soha nem könyörögtem azt hiszem.
Mindig tudtam, hogy én vagyok a hibás.
- Erős vagyok! - ami a kezembe esett, azt az arcába nyomtam, de mit ártok én egy eldobott kispárnával, ha Ő kövekkel hajigál?
- Apa nem bántott. - tartom magam. Nem Ő az első gyámügyes az életben, aki jobban tudja a saját életem, mint én magam!
- Életemben egyszer találkoztam Ackermannal, és azt kívántam, soha többé ne találkozzam. Le sem tagadhatod a véred, hasonlítasz Mikasahoz.
Majom fej magabiztosnak tűnik, de én megtalálom majd a rést rajta és onnantól már csak fel kell tépnem és kiszednem belőle az igazi énjét. Majomszerű óriás. Ez hiányzott a történetemből!
- Nem vagyunk rokonok sálaskurvával, bármennyire próbálsz úgy bánni velem, mint vele tehetted, nem vagyok igazi Ackerman!
- Minden szavad szarság, Zeke Jeager gyámügyes!
- Egyébként is beszélnünk kell a nevelőapádról. - vakarja meg a jobbjával az arca bal felét. Mint a majmok.
- Nem állok szóba idegenekkel, majd én beszélgetek vele róla Majom fej! - húznám még a takarót is magamra.
- Kenny Ackermanról van szó most, de nem arról, amit veled tett. - mondja.
Hirtelen valami zuhanást érzek, pedig meg sem mozdultam. Egyszerűen tótágast áll a szoba velem. Forgok a saját testemben, mintha centrifugálnák. Nem tudok Zeke Jeagerre nézni, pedig szólnom kéne valakinek, hogy hányni fogok a fájdalomtól. Ismerem ezt a hangsúlyt. Anya holtteste fölött hallottam ugyanígy, de akkor én mondtam magának Kennynek.
A kiérkező járőrnek. Mindenki alulról kezdi, és valaki hamarabb vissza is kerül oda.
Mint Anya.
Aki meghalt mert férfiak használtak Őt. Soha nem volt mellette egy teremtett lélek sem, de Ő az utolsó percig mellettem volt mindig, és a kezeivel olyan gyöngéden ölelt, mintha bármikor elveszthetne. Talán attól félt, hogy megsemmisülök, pedig Ő sodródott a megsemmisülés felé. Az aids lassan megölte. Én pedig egy pióca voltam a nyakán, aki a vérét szívta el, de még arra sem lett képes, hogy legalább Ő is osztozzon a betegségében.
Eren ölelt így.
Eren ölelt úgy, mint Anya.
Ma reggel úgy ölelt magához Eren, mint Anyám kiskoromban, és nem engedett el amíg be nem raktak a mentőkocsiba. Eren már tudta, talán látta a tv-ben otthon, hiszen náluk mindig szólt valahol egy tv, és aztán egész nap próbálta elterelni a figyelmem. Azt se bánta, hogy felgyújtottam az iskolát, és a barátai mind odabent voltak.
De talán ez a vicc része. Amit Kenny eszelt ki büntetésként, mert megszöktem szexelni egy buzi sráccal a diszkóba.
- Oké. Hol van Apa? Eren is fura, meg te is. - vonom meg a vállam. Minden normális lesz ha elmegyünk Ausztráliába, vagy rendesen felgyújtunk az utca gyerekekkel egy csövest, hogy bevigyenek az intézetben végre, de ez a szarházi Majom nekem nem kell...
Zeke a lábaira teszi a kezét, és tudom, hogy meg akar érinteni, de nem meri. Hirtelen a tekintete olyan... Eren szerű lesz. Aztán felegyenesedik, és a széket is eltolja a sarokba, igazán halkan teszi.
Most fog jönni. Az a rettenetes mondat amit akkor is tisztán hallottam a saját hangomon, miközben anya hálóingjében ültem kisgyerekként a földön, egy nagyon koszos sarokban.
"Ő már halott!" Kenny pedig halott szemekkel nézett, recsegő adó vevővel, amit szorított a kezében, mert be kellett jelentenie egy hat évest és egy hullát egy ablaktalan pinceszobában.
- Ma hajnalban szolgálat közben lelőtték - mondja az én hangomon. Az a billiónyi tonna súly amit az eddigi elbírtam a vállaimon, most csak így ripityára törik és közben a tótágast álló gyomrom újra fordul, és a törmelék rám szakad a centrifugális erőktől. Majomember is észreveszi.
- Hozatok neked fájdalom csillapítót.