ᴇɢʏᴍÁꜱ ꜰᴇʟÉ ɴʏÚᴊᴛᴏᴛᴛ ᴋᴇᴢᴇᴋ [SHINGEKI NO KYOJIN - ERERI]

－６ ｅｘｔｒａ－ ａ ｖａｌｌｏｍáｓ

Arra vártam, hogy vége legyen. Minden kibaszott szívverésemben éreztem a tekintetét. Kenny az öklét ropogtatta felettem, de nem beszélt. Nekem kellett volna, igazából! Azért térdepelek húsz perce, előtte a földön.
- Hol voltál Levi? - ismétli a kérdést. Ismét csak öklendezek, de nem tudok válaszolni.
Leguggol elém, ijesztően hirtelen jött.
- Akkor kiverem a fogaid, ha nem beszélsz! - az ujjaimba szorítja az állkapcsom. - Enni pedig pépeset is tudsz!
Bassza meg! Mit mondjak? Soha nem lázadtam így ellene, hogy akár egy órára is eltűnjek előle, nem hogy egy egész napra...! De ha meglátta volna a fűtől elszállt fejem, sokkal durvább rohamai lennének! A testem remeg, az arcom fal fehér lehet már! Ráng a fejen és a lábfejeim is, zsibbadva a testem alá szorulva.
- Erennél voltam! - csúszik ki végül, mert már nem bírtam. Eddig sem volt nyugodt a tekintete, most azonban egyenesen rémisztő. Orrba vág, majd feláll, én hátra esek, most a kezeim kerülnek alám.
Ja, mert össze vannak kötözve. Vágja a csuklóim... szívesen bőgnék, de ez dedós dolog, és amúgy sem vagyok olyan típus. Pedig kurvára kellene most, egy hassuk meg Apámat jelenet!
Arcon lép az utcai cipőjében, és a képembe morzsolja a talpát. Baszd meg Kenny! Gyűlölöm, koszos, undorító!
- Próbáltam telefonálni! - keresem szövegeléssel a kijáratot, de csak rám nehezedik, felüvöltök a fájdalomtól, tök feleslegesen, mert nem hatja meg. Egyszerűen rám hamuzik. Rágyújthatott a szaros cigarettájára!
- Megmondtam, hogy nem mehetsz át! Mi olyan nehezen érthető ebben? - és még csak nem is ordít. Félek. Gilisztaként próbálok kicsúszni alóla, hogy legalább felülhessek. Nagyon rossz ezen az előszobai hideg csempén.
- Eren elvitt... - köhögök. Rúg egyet. Felhördülök, koppan a fül tövem a padlón. Majdnem anyáztam neked.
- Beteg vagy, te szarházi! Erre a sittről hozlak ki titeket?
- Csak örülök, hogy végre nem vagyok mindenkinek fekete bárány, végre valaki szóba áll velem! Ha az IQ-ja akkora is, mint egy dinó agya!
Felrak a lábaimra a hajamnál fogva.
- Csak még egyszer legyél annak a családnak a közelében, Levi! - lök meg, majd az ajtó felé fordít, és teljesen nekiver. Némán tűrök, csak a térdeim remegésében érzem, mennyire rettegek igazából.
Leszedi a bőr övét a csuklóimról.
- Fürödj meg! Átmegyünk enni a barátnőmhöz!

...

Nagyon fáj a fejem, és a fenekem is, de a testi sérülések ugyanúgy nem bírnak kifogásokkal, nála, mint a lelkiek. Sőt! Azt hiszem, az még mindig kevesebb hatást érne el nála, ha depressziós lennék, mint mondjuk egy hasfájás...
Kenny különösen érzékeny ember. Ezért is utált meg ennyire. Mert nem viselkedek rendesen.
De valahol igaza van. Az ellenkezéseim már számomra is kiakasztóak, és ezek legtöbbször Eren miatt fordulnak elő. Más szülők már rég kiraktak volna. Hogy nem eszem rendesen, közelebb kerültem a négyes átlaghoz, mint lenne pofám még haza állítani vele. Mert főleg az okozza a viselkedésbeli abnormalitásom mostanában, hogy vágytam a testi érintkezéseket Erennel.
Az egész egy kalap szar! Megkértem már Erent is, hogy lassítsa be a tempóját.
Mocskos szar!
Bosszúsan igazítom a fürdőszoba tükör előtt az ingem gallérját. Kenny keze nyoma látszik a nyakamon, az arcomon a zúzódás amit a szememnek és a számnak is okozott. A barátnőjét ezek nem zavarják, hiszen már közénk tartozik.

Elpúderezett arccal, mert szégyenlem a viselkedésemet, ami a verést eredményezte, várok Kennyre.
A kialvatlanság nyomait is sikerült elfednem, utóbbiban az Eren dogon való rágódás, alvás helyett, a betegség, és az iskolai hajtás is közrejátszott. Apámra várok a bejárati ajtó előtt -mostanában csak egyenesre fésült hajjal, élre vasalt inggel, és merev szárú farmernadrágban-, aki valakivel telefonál. Hevesebben ver a szívem, mert ha nem is értem a beszédét, a hang hordozásából kihallom, hogy az Eren házzal beszélhet. Róla meg rólam.

Végre végzett. Már fényesre csiszoltam a talpaimmal a parkettán, a várakozás ideje alatti izgalomban.
- Kabát! - megugrom a hangjától, annyira belemerültem a félelemben, hogy Őt már észre sem vettem, amikor ideért.
- Tsh! - túrok a zsebembe ösztönösen, de a szemeibe nézve. Ha Erennel el tudtam szökni betegen. igaz csak a gatyám Nem ér olyan hirtelen a pofon. Teljesen belemerültem a képzelgésbe. Elindulok Apám után. Igaza van, megint kezdtem a patkánykodást.
Kabátostúl megszégyenülten kell követve, nem foglalkozom a saját érzéseimmel.
Ez kicsit gáz.

...

- És Levi, neked van már barátnőd? - teszi meg a tiszteletkört a bézs hajú hölgy. Száját kurváspirosra rúzsozta, és idegesítően rángatja beszéd közben, mintha jól állna neki, de erről szólni sem mernék neki!
- Nincs, asszonyom! - felelem a sült valami fölött, aminek se íze, se bűze. Kenny is csak a nők iránti tiszteletéből nem közölte még ezt. Ja meg mert szeretne már kefélni vele. Mindkettőt látom az arcán.
- 15 évesen egyetlen lány sem? - művészien kurvulja a bánatot a szájával.
- Persze a lányok nem a szarosokra hajtanak. - mosolyog élesen a nő. Mindent belekennék az arcodba legszívesebben!
Kenny beleiszik a borába.
- Egyetemista akarok lenni felnőtt koromra, nem szülő - sóhajtok -, ami az ön alakját nézve, önről nem mondható el!
Kenny diszkréten elneveti magát, mire a nője
Rácsap az asztalra, indulattal feláll és felém üt. Hátrarándulok, de nem ér el a keze. Apám elkapta a csuklóját. A vörös ajkak remegnek.
- Egyetlen szukámtól sem tűröm el, hogy kezet emeljen a gyerekemre! - ordít rá. Kicsit részeg.
- Elnézést. Feszült vagyok... - Csúszok lejjebb, mert a védelmező szavak ellenére is érzem a rám csöpögő nyálát. Dühös ez rám is! Most kúrtam el az estéjét.
- Nem vagyok a szukád, te agybajos! Eressz el! Az Ő szájára pedig tegyél kötőféket!
- Megmondtam neked, te liba, hogy azt mondasz rá, amit akarsz, de ha csak meglegyinted, neked véged! Ezt kurvára nem mondom el még egyszer! Mert szeretlek, de a szeretet nálam elég véges! A szaros pedig elnézést kért a szájáért!
- Akkor szakítsunk! - rántja ki a kezét, az addig masszív szorításból a nőszemély, Kenny kihúzta magát, majd elvesz egy szalvétát az asztalról, és a száját kezdi el műsértődötten törölgetni.
Mit csináltam...? Hazudok, ha azt mondom, nem izzadtam olyan büdösre, mint amilyen Berthold szokott lenni egy tesi óra után. Teljesen begörcsölök, az ujjaimmal a tányér szélét vakarom, és azon gondolkozom, hogy az a kretén Eren, mivel zökkentené ki az egymásnak feszülő, tökéletes szüleit. Valószínűleg bevágna valami durván baromságot. Na az nekem nincs!
- Meleg vagyok!
Kenny barátnője visszaül a helyére, pedig a teli rakott tányért akarta a másik fejéhez vágni Kennynek, aki épp öltözött vissza, már kint húzta a cipőjét, és valószínűleg rám is annyira haragudott, hogy itt is hagyott volna a picsába, szedjük szét egymást a szarba a csajával, de megmerevedett ott a bejáratnál.
- És már keféltem is Eren Jeagerrel. Jó volt.
Nincs is időm a dolgokat felfogni, hirtelen már a vállamra nehezedő ujjakat érzem, és azon kell gondolkoznom, mi a faszért hallgatok a belső Erenemre, amikor tudom, hogy attól még gyépés marad, hogy a fejemben van?
Basszus, mekkora fasz vagyok, most kitárgyaltam, hogy megdugott egy fiú, ahelyett, hogy hagytam volna a két felnőttet duzzogni egy sarokban! Szeretnék visszamenni a sittre, olyan jó volt ott...

...

Eren sápadtabb, mint a tegnap mázolt fal a konyhán. De ezt csak összehasonlításképp mondtam, mert komolyan leszarom, milyen nálunk a konyha! Elkéstem az első órám, és Eren is rám mászik a felesleges aggodalmával. Ez csak a tegnapi arcba lépés eredménye.
Eren elakarja kapni a kezem, de elhúzodszkodom tőle.
- Tudod, hogy órán kell lennem! Minek hoztál fel a tetőre?
- Sadish úgy is versenyre vitte Erwinéket, a helyettest meg leszarom! Most leülsz ide!
Elkapja a vállaim, és ellenkezést nem tűrve leszorít a porba. Azért én próbálkozom! - Mi történt veled! Hol voltál? Te sohasem késel, te az eminens mindig pontos gyerek vagy!
Túl erősen szorítja a vállaim, de nem szólok érte, csak mindjárt megrúgom! Erre, mintha észrevenné, elugrik mellőlem, és a táskáját kezdi babrálni, majd egyszerűen levágja mellém. Kisállatként hordja magával mindenhová, második Mikasanak hívom.
- Elmondod mi történt!
Elhúzom a szám. Ezzel akartam kezdeni.
- Dühös, mert a barátnőjénél közöltem velük, hogy elvetted a szüzességem. Mérges lett!
Ezzel sikerült befognom Eren száját. - Van még valami Eren. Elköltözünk.

...

Két coca-colaval ülünk a földön.
- És, jó volt? - kérdezi hirtelen. Bassza meg a szar! Próbálok úgy forogni,hogy a hosszú hajam eltakarja az arcom. Semmi wax, és elegancia, fáradt ésdühös voltam hozzá. Ráadásul Eren beszólása...
- Szar volt! Úgyhogy kuss, és idd a kátrányod, amíg vagy olyan szerencsés, hogynem felmoslak vele! - kiabálok. Eren szemei kipirosodtak. Ezt mondjuk megértem.De arra már nincs fogalmam se, hogy miért kellett a kóla gépet addig vernie,amíg nem dobott ki üdítőt. Adtam volna aprót ha ezen múlik.
Megérintem a tarkóm. Eren a mellkasomhoz bújik. A sálját áttekeri rajtam, ésmagán, ha Mikasa ezt látná, kurva féltékeny lenne. Nincs mire. Kirúgtak aziskolából, és kiköltözünk Ausztráliába. Ez a megoldás arra, hogy ne kerüljekintézetbe ebben az országban. Hogy mit keresek most itt? Csak miatta jöttem be.
Beszívom Eren illatát, az arcom a fejére teszem. Rázkódok az egész testemben.Nem bírok sírni, de Eren ezt megteszi helyettem.