ᴇɢʏᴍÁꜱ ꜰᴇʟÉ ɴʏÚᴊᴛᴏᴛᴛ ᴋᴇᴢᴇᴋ [SHINGEKI NO KYOJIN - ERERI]

－２－ ｄｅｒéｋｓｚöｇ

- Megjöttél drágám? - jelenik meg még egy forma. Jaegerkhez cseppentem, és ez nekem nem esett le eddig! Az anyja se stimmelt, pedig rajta is ott vannak az Eren vonások, de ahogy a taknyos, perverzül mutogatva a micsodáját egy alsógatyával takarva kirobbanva a látóterembe, sokkos állapotba kerülök.
Mit vétettem?
- Oh, vendégünk van? Eren szedd rendbe magad! - lép oda a nő hozzá, én a matematikára próbálok koncentrálni, mert... tulajdonképpen egy ekkora szarnak, hogy lehet ilyen nagy farka? Szöget mérek fejben.
- Ne is foglalkozz vele! Itthon általában így szokott mászkálni.
Felnőtt Jaeger szavai nem jutnak el hozzám, csak engedelmesen követem a testemmel azt irányt, amerre visz, így elszakadva Eren gatyáját.
Nem létezik ilyen! Én azt akartam volna, hogy elraboljon inkább, de pont ezekhez kerülni, a negédes pusztulatjába, a mintacsaládba?
- Nem, semmiképp! Idehívhatom egy barátom? Hozzájuk tartottam, csak belekeveredtem valamibe.
Fel nem fogom, azt akarja, hogy vetkőzzek le?! Ez világra csinálta Eren Jaegert, nincs az-az isten, hogy megmutassam neki magamat! Tuti titkos webkamera van valahol!
Holnap már látnám is a suli fiú WC-jében, minden fülkében kiragasztva a saját testem....
- Előbb megvizsgálom. - mondja. Persze, én is ettől félek!
Követem a rendelőjébe, azonban arra nem számítottam, hogy egy szájtátáson kívül bármi lesz. Sőt, én arra számítottam, hogy egy perverz, aki a lakásán kikezd velem, én ájulásig verem, és reggelig chipset zabálok, meg pornót nézek, mint egy egészséges, nem mintadiák gyerek!
- Semmi köze nincs a testemhez! Takarodjon innen!
Egy pillanatig nem mozdul, én pedig készülök lemászni a vizsgáló asztalról. A lábaimmal csapok egyet.
- Lekezeljük az arcod. - elfordul, és egy csipesz közé szorított barna szirupos vattával fordul vissza.
- Mutasd, hol fáj? - végre megint tegez, már be akartam szólni a modoros magázására, amit az összes Ackerman elvárna tőle. Még egy nyomorult hétéves is.
- Hamar rendbe jössz, de ne nagyon beszélj. - végzett is, a fél pofám csíp, és az orrom fáj. Nem tudom mennyire mondott igazat.
- Gondolom, a normális ragtapaszt szeretnéd. - keres a fiókjában.
- Meddig kell rajtam lennie?
- Hétfő magasságáig. - feleli. Felfelé nézek a plafonra.
- Adjon valami autósat, és mondja azt, hogy elfogyott a többi. - elszáll az agyam a hülyeségeimtől, de csak azért is lázadok Kenny faszágai ellen! Legalább ennyivel...
A folyosón telefonálok, a lábamnál a cipőim.
Azt mondja Petra, a faterja értem jön azonnal, ezért adnom kell az ostoba gyerek buta képű anyját, amíg megbeszélik, hol vagyok, és addig Erent és Mikasat bámulom.
- Cöh! - fordítom el a fejem.

Miután Jaeger mama letette, nagyon meg akar invitálni vacsorára, de visszakozok. Nekem nem kell ezek kibaszott idealisztikus élete! A boldogságuk, a reményük, vagy a főztjük. Megköszöntem, hogy eltűrtek a házban. Semmi több!

Hamarosan itt vannak értem. Érzem az osztály kreténjének a tekintetét a hátamban. Odakint kocsi vár, a hátsó ülésbe pattanok. Eren egészen idáig kísért ki.
- Már kettővel lógok - mondom, mire Eren automatikusan az orrára tapasztja a kezeit.
Becsapom az ajtót.

...

Petra már a kapuban a nyakamba ugrik, de gyorsan el is enged, mert felszisszenek. Megfogja az arcom, majd lejjebb lépdelteti az ujjait a testemen.
Ő az egyetlen, akitől ezt eltűröm.
Megfogja a kezem.

Odabent a házban levetkőzök a nappaliban. Csak alsó marad rajtam. Asszem Richard az apja neve, fogalmam sincs, elmegy, és egy piros dobozzal tér vissza.
- Levi, ez nem mehet tovább! - mondja a szemembe Petra. - Kenny nem normális, hiszen már nincs bőr a hátadon!
Elfordítom a fejem, és keményebb tekintettel nézek vissza rá. Petra apja elkezdi bekenni a sebeim. Petra eközben hoz egy teát, amit addig állva meg tudok inni elfehéredett ujjakkal szorítva a peremén. Forró, és égeti a csésze széle az ujjaim, de nem érdekel.
Beszélgetünk. Még így kell maradnom, hogy a zselé megnyugtassa a bőröm kicsit. Petra alig bírja megállni, hogy agyon öleljen, és tisztelem ezért, de láttam a múltkor annak az Auronak a tekintetét, és ez folyt. Ő a neki való.
És Petra is másképp nézett rá.
Végül is. Sosem mondjuk a másiknak, hogy "szeretlek".

Hirtelen csengetnek, én gyorsan felkapkodom magamra a ruháim. Mindent, mintha csak beugrottam volna, és megyek is, nem akarok zavarni!
- De Levi maradhatsz - próbál Petra megállítani. A lovagja lehet az. Szép!

- Jó estét. - megáll a kezemben a sálam, mit áll, akkorát rándulnak a karjaim, hogy majdnem megfojtom magam vele. - A fiamat keresem. Szeretném hazavinni! Utólag megtudtam, hogy nincs a barátjánál.
Hátrálni kezdenék, de eszembe jut Petra. Nem akarom, hogy bármi rossz legyen a szeme láttára. Esetleg verekedés is. Kenny-t is, és Petra édesapját is ismerem. Gyűlölik egymást.
Richard és Ő katonatársak voltak, és nem látszik rajtuk, hogy egy tábornok alatt. Meg kell mozdulnom, hiába nem lát rám onnan kintről, a folyosóról.
- Itt vagyok. - állok közéjük. - Viszontlátásra miszter Ral! Örülök, hogy személyesen is szakíthattam a lányával!
- Levi! - kezd bele Petra, de abbahagyja.
Követem Kennyt a kocsijához.

...

Reggel alig bírtam tartósan lesminkelni a kéznyomait a torkomról. A szememre kötni kellett egy tapaszt. Árpás, az kell mondanom.
Szokványos dolgok...

Reggelit csinálok, mellette nézem a tvt. Valami nagyon okos tag épp a családon belüli erőszaktól beszél. Kenny ekkor ér le a konyhába. Időzítés!
- Elérted, hogy Petra ne beszéljen velem többet! - csapom a tojás sárgát a serpenyőbe.
Hirtelen az épp égett cigarettáját elnyomja a konyhapulton, megugrom a hírtelen közelségétől, majd a csikket belevágja a készülő reggelibe. Mi a?
- Dobd ki az egész szart! Így már nem eszem meg!
Megremegek.
- Egyébként sem szexelt volna veled soha, igényesebb kislány annál!
Annyira elkap a düh, hogy nekivágom a forró serpenyőt mindennel együtt, és amikor koppan a fején, már a bejárati ajtón kívül vagyok.
Basszus...
Én...
...Nem tudom, mi lesz ebből!

...

Eren már benn van. Csak egy pillanatra állok a feje fölé.
- Senkinek egy szót sem. - mutatok a nyakamra, majd az ujjaimmal elvágom.
- Különben még égőnek sem lesz jó a lámpaburába csavart, üres fejed!
Bólint. Én ott hagyom, de a következő emlékem, hogy az ölében a fejem, és térdelek.
Megbotlottam? Ráestem, és Ő így fogott fel?!
Huh?
- Ez a legjobb kép rólad Levi!
Hallom meg. Valamelyik idióta harmadikos fellőkött? És pont Eren derékszögébe fejeltem!
Ordítva szakadok el Erentől, de addigra már a rohadék átvágott az osztályom tömegén, és nem láttam ki volt, aki lefotózta ezt a nevetséges felesésemet.
- Baszd meg!
Felállok, és visszasétálok a helyemre, porolva az egyenruhám, mocskos lett, én pedig égek. Mindenütt. A lámpabura most inkább meg sem próbálkozik idejönni, amiért nagyon hálás is vagyok!

Mindenki erről fog beszélni. Az összes hülye balfasz ebben az elkúrt iskolában! És ha már balfaszok, beleszaladok két Ackermanba. Szerencsére sohasem foglalkoznak velem. Most is csak undorodva megkerülnek, és el is tűnnek a tömegben. Levegőre kellene jutnom. Hogy átgondoljam, ki lehetett az a nagy bátor fotós, akinek ki fogom verni a fogát!
- Levi! - koptatják nagyon a nevem, majd egy kéz húz el hirtelen.

...

Az iskolaépület, és a testnevelési között ülök, és egy füves cigit szívok, amit ebben az állapotban sikerült szereznem. Szerencsére a felsős is be volt nyomva, és megajándékozott.
Én miért nem vagyok jól soha, ezektől a cigarettáktól? Mármint ezek a srácok eszméletlen kretének az iskolában, és akkora partykat lenyomnak... De tök boldogok.
Engem csak a drogoktól mentett meg. Ennyitől tiszta a tudatom, és tudom, hogy tilos. Ezektől pörög jobban az agyam, és tudok jobban tanulni.

Az arcom olyan, mintha nem is ápolták volna, a jobb kezem tele van ujjlenyomatokkal, az ökleim felszakadtak, de legalább azt a képet visszaszereztem.
Erwin Smith a mellettem dohányzó tag neve, és megdicsért, mennyire jól verekedem, meg, hogy csatlakozzam a box klubhoz, és elnézést kért azért, hogy felhergelt ezzel. Nile is itt volt, de vele nem beszéltem.
Igazából szégyelltem a dolgot.

A ruhám nézem. Vérpecsétes, szakadt, ha ezt Kenny meglátja, le fogja törni a kezeim. Rettegek az érzéstől, és a gipszet sem szeretem.
- Ne haragudj! - hallom meg. Eldobom a cigarettát majdnem, de csak Eren az. Miért tűnik fel ez mindig? Elegem van ebből a gyerekből, mélyet szívok a fűből, hogy tompítsa az engedelmességem, majd elnyomom a tenyerembe a maradékot, és eldobom.
Bevillan egy kép róla abban a bőrszerkóban. Baszd meg!
- Kopj már le rólam! - lépek ki elé az udvarra. Elkapom a gallérjánál, Ő viszonozza ez. Támadólag meglököm.
- Gyere velem! - szorít a csuklómon. Odakapok felé, mire Ő húzni kezd magával. A tesiterem fele visz, aztán már a hátsó folyosón át a szertár irányába.
- Várj! - a zsebeiben turkál, fúj de gusztustalan, hátra húzódok inkább. Egy kis drót szerűséget kerít elő. Zártörő, cigarettázik, mire fel a menőzés megint? Unalmas a boldog családi élet?
Bement. Majd egy vállfással jött ki. Egyenruha volt rajta.
Most én megyek be. A testnevelésiben vagyunk, a szertárban. Ruhák, labdák, és hasonlók...
A rohadék belép utánam, és behúzza az ajtót.