-5- nyújtja felém a kezeit

41 6 0
                                    

- Levi, azt honnan... - emeli fel a kezeit Eren Jeager. Az első homosapiens aki felegyenesedett. Az osztály krémje meg inkább egymás mögé igyekszik bujkálni. Ez van, ha Glokkal rohangálsz egy osztályteremben.
- Tudod mit? - nyújtja felém a kezeit a kis mocsok.
Már akkor meg akartam tenni, amikor megszólalt. Meghúzom a ravaszt, a kirúgás miatt az agyveleje helyett a vállába lövök. Ez sok mindent bizonyít.
Meg azt, hogy nem szarakodok!
Pedig pont én akarok egy kellemes sarokban létezni, és magammal el lenni! De ti mindig itt vagytok, mert annyi szabadidőtök van!
- Mióta nem aludtál? Vagy ettél rendesen! Lefogytál! - folytatja. A vére látványa több gyereket is a páni félelembe kerget, ennek ellenére nyikkanni sem bírnak, nem kezdenek el tolongani az ajtó felé, az, hogy meglőttem a társuk, elég bizonyíték számukra, hogy ők is ennyire fontosak most nekem.
Ördögi kör.
Menekülnél, mint egy vágó állat, de egy fegyveres fasz van a teremben, aki csak arra vár, hogy Te el akarj menni legelőször.
Vagy te.
Vagy te.
És a fegyvert tartó kezemmel különböző egymás mögött kucorodni próbáló szaros gyerek csomagokra mutatok.
Sadish az osztályfőnökünk. Kopasz állat, kecskeszakállal, és agresszor testnevelési receptorokkal. A szerencsésebbeknek a fizikát is viszi.
Épp ezért választottam az osztályfőnökit. Mert Ő komolyan veszi, hogy komolyan idegösszeomlásom van.
Nem próbál meg győzni egy szebb jövőről. Ebből a pontból két út vezet, egy a javítóba, egy az öngyilkossághoz. Semmit se segítene, ha győzködni akarna. De Eren. Ő nem értelmes.
Újra rátartok a kezemmel.
Kilélegzek, mert megtanultam, hogy a szociopata veszélyesebb, mint a mániákus őrült.
Beszélgethetünk is, tele a tár. Kenny sosem hagyna otthon egy fegyvert üresen.
- És kit érdekel? - döntöm félre a fejem. - Te miattad kezdődött el ez az egész, te Gyökér! - kattanásig húzom a ravaszt. Pontosan a két szeme közé célzok.
Még mindig állja a fegyver csövébe nézést. Pedig a vállából ömlik a vére.
- Ne legyél idióta! - szólal meg egér hangon Jean, mintha végre Ő is elhinné, hogy a barátja vállából a barátja vére ömlik. Eren nem hátrál meg tőlem.
- Tudom, hogy bántanak otthon! - mondja. Kifeszülnek az erek a kezemen.
- Ehhez neked mi közöd szarjankó? - lövök bele a falba. Csak épp a feje fölött.
- És te, miben különbözöl? Te csak megsimogatod a buksim előtte! - ordítok rá.
- Meg akarlak ölni. Annyira utállak, hogy az már fizikai fájdalmat okoz - betámasztom a balommal a jobb karom. Lehet eddig ezért nem tudtam célozni rendesen, hisz egy gyerek vagyok, sanszos, hogy remegnek a kezeim!
- Mond, te mit tennél, ha holnap valami szörnyűség történne velem, miattad? Én ezt nem várom meg, és a holnap helyett, inkább embereket ölök, mert én túl sokat láttam, túl sokat kaptam, és ha nem is tudom, mi lesz a tetteim következménye, megbízok a döntéseimben. Ez egy döntésem Eren.
Mintha lépteket hallanák meg oldalról, de túl ideges lettem.
- Nem akarom elhibázni. Meg akarlak ölni titeket. - ebben a pillanatban már nem remeg a testem. Szilárddá válok, mint egy szobor. - Vége.
Két kar fonódik a nyakam köré, egy jobb láb, körülbelül 39-es talp, rúg az oldalamba, hogy még nagyobb erőt fejthessen ki rám, amivel levisz a földre. Szuka Ackerman igyekszik kitekerni a fegyvert a markomból, nem ijeszti meg a plafonon lógó neonsor szikrákra robbanása sem (elsült a Glokk), ahogy az arcát megkarcolta a kilökődő hüvely, szintúgy nem, és rákapaszkodik a két karjával a karomra, hogy eltörje azt.
- Befejezted! - sziszegi a fülembe, és azzal kicsavarja a karom. Az ujjaim engednek az erőnek, amit a feszítés okoz. A Glokk a földbe esik.
Erenhez löki a játékszert.
Mikasa arccal a padlónak szorít, és Sadish tanárúr, végre visszanyeri a tanári oldalát.
- Szóljatok az igazgatónak, marhacsürhe! - olyan mint egy pitbull, fröcsög a nyála, hörög, és repedt fazék hangon ugat. Attól még ugyan olyan erővel képes kihúz a lány öleléséből, Mikasat is szétfeszítve rajtam, pedig csak két keze van, és azokkal lefogva a karjaim, dob a vállára, Eren ajtót nyit a többieknek. Ma szerintem elmaradt a tanítás.

ᴇɢʏᴍÁꜱ ꜰᴇʟÉ ɴʏÚᴊᴛᴏᴛᴛ ᴋᴇᴢᴇᴋ [SHINGEKI NO KYOJIN - ERERI]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora