ᴇɢʏᴍÁꜱ ꜰᴇʟÉ ɴʏÚᴊᴛᴏᴛᴛ ᴋᴇᴢᴇᴋ [SHINGEKI NO KYOJIN - ERERI]

－６－ ａ ｓｚｏｂáｍｂａｎ

Üdv a szobámban!

Talán csak a füstölő miatti bódultság, vagy a betegség okozza, hogy azt hallom, a diliház szökevény beszél hozzám. De az egész szoba nem stimmel, tuti az őrültekházába jutottam, ráadásul Ő lett a szobatársam. Megpróbálok felülni, de egy makacs köhögés egyből kudarcba is fullasztja ezt, és a testem összerándul, mint a zsugorfólia a sütőben.
Utálom Hanji Zoe kémiaóráit.
Ráadásul mindjárt spontán meggyulladok, de legalább mindent szarrá égetek akkor.
Fáklya leszek a fantasztikus négyesből, mindig is az volt a kedvenc karakterem.
Tuti lázas vagyok.
Nedvesség gyöngyözik a homlokomon. Érzem, ahogy lecsorog az arcomon, és további víz cseppeknek váj árkot, az ajkaimra gyűlik, egyetlen nagy kövér cseppé. Szomjasan lenyalom. Most nem érdekel, hogy a mocskos testem izzadtsága az.
Erent bámulom, aki lebeg a sötétségben, de valószínűbb, hogy a saját íróasztalának tetején ül, mintha szék nem létezne ebben a furcsa párhuzamos dimenzióban, ahol a szarosnál alszok, mintha a legjobb barátom lenne, és épp hívogatóan nyalnám az ajkaim, hogy ugyan másszon már ide, és csókoljon meg.
Ettől muszáj megfulladnom. Nagyon gyorsan. Eren szerencsére nem veszi a nem létező bújtatott szexuális tartalmakat, csak a szomjúságtól szenvedő arcom látja, -az utca lámpák ablakon bepofátlankodó fényében-, és a füstölő sem segít a kiszáradásomon, kivéve, ha az ki akarja égetni a szemem, mert abba viszont példát statuál.
Eren a semmiből jelenik meg újra, de talán nekem volt rövidtávú emlékezet kiesésem. Egy coca-cola-s poharat tart felém, valamennyire látom benne a víz állagát is. Zavaros? Rossz lehet a víz náluk.
- Tettem a szélére citromkarikát! - mondja Eren, mint aki gondolat tévézik velem, vagy csak látja a tekintetem eldeformálódását. Az a "mi a fasz van ebben?", tipikus nézés.
És tényleg, ott van a pohár száján egy kövér, nedves szelet citrom. Szárazra szív a gondolat, ahogy csak a citromra gondolok, de legalább nedves gondolat volt.
- Itt a szívószál!
Segíti azt a számba, mert magamtól tuti nem menne. Mármint még nem vágta le a végtagjaim, hogy boxzsák legyek, de nem érzem őket magaménak, és Istenem, ez a víz király! Úgy szívom fel, mintha maga Eren lenne!
Ah nem kellene erre gondolnom, mert még telibe kiköpöm amit iszok.
A pohár ki is ürül.
- Mindent elintéztem! - mutatja fel a hüvelyk ujját. Igazából tudom, hogy egy akkora gyökér, hogy a termő talajban kirügyezne, és szimpatikus is a gondolat, hogy elássam a kis testét. Kis test? Magasabb a gyerek nálam.
- Próbálok nem gondolni arra, hogy mi az amit elintéztél. - szólalok meg, de bár ne tettem volna. Fáj beszélni.
Egyáltalán mit keres az aurámban és én mióta kedvelem élve, mint holtan?
Egyáltalán, miért látom az Ő tökéletes gyerekszobájának kontúrjait, az én minimalista gyerekszobámban?
- Nagyon szépen írsz. - mondja ki ezeket a szavakat amiket csak a halálos ágyamon akartam hallani, a saját fejemben, mikor visszapörög az életem. Ingert érzek rá, hogy tarkón basszam, de csak a fejemet támasztó puha gyerekpárnája repül az arcába. Legalább tudok mozogni.
- Esküszöm csak a leckéd akartam lemásolni.
Csúszik zavaróan a feneke az ágy szélére. Én egyelőre semmit nem tudok elmondani arról, milyen egyáltalán az "Eren tökéletes szobája", de mindjárt körbenézek, az Ő fejét használva.
- De azt hiszem rossz füzetet halásztam ki a táskádból, de...öhm, nagyon tetszik ahogy írsz! - élesedik ki a mondata végén a hangja. Most komolyan beleolvasott a nudista óriás kannibálos, klausztrofób Stockholm szindróma történetembe?
És tetszik neki?
- A legjobb volt eddig, amikor szétrúgsz azon a tárgyaláson. Emlékeztet a klubra ahova elmentünk Lóarcékkal; kérsz még inni? Sápadt vagy! - mondja.
Szeretném megmondani, miért lehetek olyan színű, mint a vakolat amit vele fogok itt leverni, de kicsapódik az ajtó, és egy nekem most meghatározhatatlan kinézetű, de testarányokban anyuka jön be a beszélgetésünk szaros dramaturgiájának a közepébe.
- Kisfiam, a barátod keresi a fél város! - ordít, tehát itt mindenki tud mindent rólam, csak én nem tudok semmit. Hát. Ebben a vicces pillanatban csak az jutott eszembe, hogy Eren vajon azt a részt elolvasta-e, amikor az édesanyját megeszi egy 17 méteres nemtelen, pucér, Jokerszájú félember, idióta frizurával?
- Akkor keresse a másik fele is! - jut szóhoz Eren, gondolom kellett neki pár perc, amíg a saját szarának az ízét megszokta a szája.
Értékelem, hogy ezt a szarkavarást igyekszik nem velem megetetni.
De inkább megpróbálok újra felülni, mert csak most kezd körvonalazódni bennem a gyanú, hogy nem csak nekem nem szólt a hülye gyerek, hogy elrabolt, hanem a családjának is csak most esett le.
- Jean hibája, biztos elfelejtette kirakni a búcsúlevelet! - ordít tovább, még a közbevágó köhögésem se tompítja el a hangját.
Kitárja a kezeit. Készen áll, hogy seggbe rúgjam.
- Eren Jeager, az nem helyes, hogy ha az Apja azt hiszi, épp megöli magát valahol!
Visszafekszem újra a hátamra inkább, azt hiszem, annyira kaotikus lett ettől a búcsú levél dologtól a lelki állapotom, hogy csak az jár a fejemben, a vízbefúlás jó lenne. Abbamaradna az egyébként állandó köhögésem, amitől összerándulnak az izmaim és ha tudnák ott a víz alatt, akkor gombolyaggá kuporodnék össze, ráadásul a szárazság érzetemen is segítene.
- Engedd be Apádat, aztán és szépen felhívod Mr. Ackermant, hogy nálunk van a fia! - parancsol Eren édesanyja, én a kintről bejövő lámpafény miatt csak egy kiabáló sötét árnyat látok, és Eren sem tolta túl a szoba belső világítását, mondtam már?
- Inkább vele halok Anya! - válaszol Eren, nekem pedig végre sikerül addig nyújtóznom, hogy elkapjam a nadrágját a derekánál, így erősen belekapaszkodok, és engedem, hogy a gravitáció végezze a dolgát.
Miután a testem a földre borult ezzel egyben lehúztam a gatyáját ennek a szarházinak, végre mindenki rám figyel.
- Vehetnék egy fürdőt?
Köpöm szárazan. Úgy érzem, úszó bajnok leszek, és a saját izzadtságomba fogok olimpiát nyerni, de rohadtul szeretnék már normális szagú lenni.
- Mikasa már megcsinálta a Fürdőt neked. - jut szóhoz Eren édesanyja.
Abba a vízben tuti lesznek cápák is.