Időzítve a Versenyen

2 fejezet '2

A feladat II :

Röhögőgörcs

- Tehát 1-2 másodperc, mi? -Kérdezte Márk, amire Betti nagyon meglepődött.

- Ez nem gyanusan sok infó? - Kérdezősködött Zita.

- Pont erre gondoltam! - Nézett Márk mosolyogva Zitára, majd áttért a tekintete szúróssá, és Betti felé fordult választ magyarázva.

- Tuti kémkedtél.. - röhögött eggyet Roli, miközben a többiek már tudták, nem fogják kibirni Roland állandó röhögését.

- Hé hé.. nyugi! - Csitított Betti.

- Az egy-két másodperc csak jelképes szám volt, és arra akartam vele utalni, hogy ha egy "stop"- után hoszabb késéssel állnak meg a játékosok, akkor fog történni valami, de egyáltalán, honnan veszitek, hogy ez lesz a feladat? Ez csak egy tipp volt részemről. - Majd Betti elegett tett mindenki kérdésére, de aztán jöttek az újabbak, ezúttal már nem kérdések, hanem kijelentések.

-Huhh.. lehet túlparáztam, tényleg azt hittem kémkedtél. - Válaszolt, a hitellesség kedvéért megjátszott értetlenséggel.

Erre Roli megint csak nevetőgörcsöt kapott és Zita meg Betti próbálta megnyugtatni Rolandot, nem sok sikerrel, amikor már-már abbahagyta a röhögést Roli, a teljes csend, és a semmibe nézés folyamán, újra előtört a nevetés. Márk láthatóan élvezte, ahogyan két lány próbál csitíttatni egy fiút. Végül azán körülbelül tíz percnyi szenvedés árán Roland befejezte a röhögését. 

Felírták a lapra "Márk" nevét, majd miután Zita végzett az összes ceruza fordítások álltal leírt betűkkel, mindenki megnézte, majd Roli egy hatalmasat felröhögött, úgy tünik nem tünt el a röhögőgörcse, egy lapra leírt név, akkora nevetést váltott ki, hogy azt nem lehetett volna megállítani.

- Ennek a fiúnak komoly próblémái vannak. - Jelentette ki Zita, bár utánna azonnal meg is bánta cselekedetét, hisz Roland mostmár világvégét jelző hangmagasságal nevetett, mikor egyszer csak ezt hallotuk valahonnan. 

- Hé ti! Nem tudom ki csinálja ezt, de hagyja abba mert fűlsüketítő. 

Márknak feltünt, hogy ezek a fehérek lehettek, a többieknek csak azért nem tünt fel, mert szimplán nem halloták a hangjukat Roli nevetésétől ami már úgy tünt, soha nem fog befejeződni. Márkó vihogott eggyet, és hátradőlve, telefonján a kezébe nézett valamit, várva, megtörténjen a csoda. Még húsz percre rá megtörtént, de az is csak azért, mert Marcell, és egy mellette lévő néni akinek a papírkája alapján Dorina volt a neve, odament a csapatokhoz, a zöldekhez másodjára, ami Bettinek fel is tünt, majd elkérte a lapot és visszament a.... valahová.

- Ez furva volt. - Jelentette ki Zita az állítását, úgy, hogy abba határozottan nem lehetett belekötni.

- Valószinüleg sietniük kell. - Mondta Roli abbahagyva a röhögést.

- Na végre! - Sóhajtott, mire Roli kuncogásba kezdett, majd Betti a tenyerével eltakarta a száját.

- Egyébként.. - Kezdett valamit mondani Betti.

- Egyébként ha sietniük kellett az nagy eséllyel azért van, mert mindjárt indul a feladat. - Fejezte be a mondatát.

- Akkor addig várunk. - Sóhajtott ezúttal Márk.

Már kezdték volna a tagok előhúzni a telefonjukat (mert a huszonegyedik században a tiniknek ez a legjobb elfoglaltság) amikor Dorina felkiáltott.

- Zöld csapat, Márk! Fehér csapat, Vendel! Gyertek ide, és kövessetek!