Időzítve a Versenyen

2 fejezet '5

A feladat V:

Hogyan tovább?

Vendel átlépte a célvonalt. Majd mögötte Márk besétált a célba szomorúan. Már csak a jelzés kellett Marcelltől, hogy vége legyen a próbának.  Ez viszont nem jött. Továbbra is a házban voltak a fiúk, Dorina pedig a versenyzők mellett két-három méterre figyelte őket. Ugyanaz az a helyzet van, ami nem rég történt, várták a harangot, ami nem jött. Márk ezúttal már nem mert elindulni, tanult a hibájából. Vendel furcsának tartotta az egészet, bár arra gondolt, pihenésként kapják, hogy utánna fáradtság nélkül visszatudjanak sétálni a táborhelyre.

kettő perc telt el és csendben, már ülve várták a harangot, egyikőjük sem mert elindulni. Nagyon nagy unalmukban elkezdtek kő papír ollózni, amit Vendel ajánlott fel Márknak.

őt perc telt el, a kő papír olló verseny állása 28/17 Vendel javára. Nem véletlenül hívta ki Vendel Márkot, profi kő papír ollós.

tíz perc telt el, egyikőjük sem szólt a másikhoz, csak álltak, a kő papír olló állása 50/34 szintén Vendel javára, amikor abbahagyták, mert meglett az ötven pontja Vendelnek. Azóta eltelt másfélperc, összesen már tíz perc Vendel célbaérése után, és már gondolkodtak, hogy mi legyen.

 Nem kéne e visszamenni a szervezőkhöz?  - Nem mert azt megtenné Dorina. Elkéne indulni tovább? - Nem mert azért legutóbb is büntetés járt. Maradni kéne, és várni? - Annak semmi értelme nem lenne. - Zajlottak a gondolatok fejben, magukban.

tizenharmadik percben járunk, amikor is Vendel rájött valamire. A szabályzatban benne volt a: szézméteres futás rész. Matematikalig, egy körülbelül negyven méter majd még rá egy körülbelül öt méter, és még utánna egy körülbelül tizenöt méter sehogy nem jöhet ki százra. Ez csak egyet jelenthetett, a feladatnak nincs vége, futniuk kell tovább, hogy elérjék a száz métert, ami.. - Nézett előre Vendel közben gondolkodva magában. - Annak a nagy dombnak a túloldalán lesz valahol. - Nézett fel Vendel, majd felállt, és rögtön elindult gyorskocogó tempóban. Márk ezt észrevette, és ő is egyből felpattant a földről, majd futott utánna egy: "nincs mit vesztenem" alapon. A köztük lévő távolság körülbelül négy méter lehetett.

---

Kéne valamit csinálnunk, a verseny már fél órája tart. - Szólt Zita unalmában.

- Körbenézhetnénk. - Felelte Betti.

-Jó! - Szólt hangossan felnézve a vicces képekből Roli, majd elindultak körülnézni.

A táboron volt a fehérek laktanyája, ami szintén egy kis faházikó, abban, és amelett padokkal, mögötte egy WC, és amelett egy kisebb szoba, amiben pult, mikró, és hűtő, abban mindenféle kajával. Ennyi volt egy hely. Semmi mosdó, vagy alvásra szolgáló helyiség. Semmi, csak ennyi. És ez kettőször a kettő csapatnak. A maradék két "titkos csapat"-nak még ilyen bázisa sem volt. Emelett ott volt a szervezők szobája, és egy jó kis akadálypálya.

- Nézzétek! - Szólt Roli majd felmászott egy mászókára, és egy kézzel tartotta magát.

-De jó.. - Felelt szemétforgatva Betti.

- Én végig megyek rajta! - Szólt jó hangosan Zita, és felis ment az első próbára, aminek a táblájára az volt írva, hogy a ,,Lyukas Híd". A feladat annyi volt, hogy egy vasrudakból épített hídon kellett végigmenni, ahol hiányoztak darabok. Zita csak úgy átszaladt a hídon, és már ugrott is rá a kötélre, amit Roli felolvasott közben. ,,Dzsungel kötele" A feladat még egyszerűbb volt mint az előző, egy kötélen kellett átlendülni a túloldalra. Utánna jött mindenki kedvence, a ,,Szín tánc" világító négyzetek voltak a földre rakva, egy sorban négy, egy oszlopban nyolc ilyen négyzet, és azon kellett áthaladni. A négyzetek világítottak három színben is, mindig máshogy.

Az első szín a zöld, erre rászabad lépni és onnan átlépni a következő színre

A második a piros, a piros mezőkre tilos rálépni, ha ráléptél, egy hangot ad ki, és vissza kell menni a pálya elejére.

A harmadik a sárga, amire rászabad lépni, viszont a sárga mezők már majdnem pirosak, tehát arról gyorsan le is kell lépned.

A szinek ilyen sorrendben jöttek egymásután: Zöld-Sárga-Piros-Zöld. Persze voltak olyan négyzetek, amik már az elején sárgák vagy pirosak voltak. Ezt egyszer elrontotta Zita, másodjára azonban gyönyörűen végigment rajta. Közben Betti észrevette a fehéreket, akik a saját helyükön telefonoztak, nagy eséllyel azért nem látták eddig őket, mert mind egyszerre mentek ki vécére. Betti visszafordult, és már látta Zitát, a negyedik, és egyben utolsó próbán a ,,Falmászó"-n amibe Roli belkapaszkodott az elején. A falon mindenféle szines mintákra lehetett raknod kezed és lábad, és így kellett felmenni öt métert, úgy, hogy ahogy haladsz fel egyre kevesebb kapaszkodó forma van. Roli ámulattal nézte, ahogy Zita könyeddén mászik, még az utolsó egy méteren is, ahol már tényleg nem volt gyakori a formák száma. Zita felért a torony tetejére, majd a másik oldalán lemászott, és egy pacsit adott Rolinak, majd visszamentek a "táborukba".