𝐟𝐚𝐢𝐫𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐩𝐢𝐫𝐚𝐭𝐞 ; 𝐯𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Uram, segíts!

Éppen Leiával játszottunk, az úgynevezett szolgalánnyal. Ő az én nővérkém, mindig mellettem állt. A királyi palota közelében repkedtünk fakardokkal, a levegőben harcolva egymással. Nevetségesnek tűnhetett, de mi mindennél jobban élveztük.

-Minaret! - hallottam meg valaki sírását, mire csak felmutattam a kezemet. Lereppentem a földre, ahol Kaya, a szomszédom volt.

-Mi a baj picúr? - simítottam a fiatal kislány hajára.

-A hercegnő... Megint gonoszkodik velem! Strébernek hív! Azt mondja gáz vagyok és nem is lehetnék tündér... - szipogott, mire arcom vörös színbe borult.

-Ez már a sokadik alkalom! Elegem van! Most megfizet. - kaptam fel újra a kardomat, amit élezni kezdtem. Fából van, de éppen erős egy kis megfélemlítéshez.

-De Minaret... - fogta meg a kisujjamat, de félbeszakítottam. Csak ő hív így, anya mindig így hívott. Az elveszett herceg neve is ez.

A homlokára pusziltam.

Ha rosszat is teszek, akkor is megleckéztetem Sayorit... Kisebbeket nem szabadna bántania!

A szárnyaimat kitárva készültem fel arra, hogy kihajítanak a lakhelyemről, bár legbelül örültem. Mindig is tudni akartam milyen odafent.

-Jimin! Mégis hová mész? - reppent utánam Leia, de csak rápillantottam.

-Megyek beszélni a hercegnővel. A kardommal megfélemlítem ha muszáj, bár alkalmazni nincs kedvem. Nem is fogom. -bólintottam lassan, mire a nővérem csak idegesen felsóhajtott.

Szó nélkül ott hagytam, mielőtt akármit is tehetett volna.

A palota igen közel volt, így nem kellett megerőltetnem magamat.

-Sayori hercegnő, beszélhetnénk? -hajoltam meg előtte. Megforgatta rikítókék szemeit, majd hátradobta szőke, göndör fürtjeit.

-Gyorsan mondd Jimin, sok dolgom van. Nincs időm olyan jött-mentekre mint rád. - köpött egyet felém. Hogy lehet ilyen lánya a királynak...? Bár úgy hallottam örökbefogadta, hisz a saját vére eltűnt.

-Miért bántod a kisebbeket? Kaya mi rosszat tett ellened? Alig múlt 7 éves! - tártam szét a karjaimat.

-Idegesít. Undorító az ahogy viselkedik! Hogy tud csak a tanulásra koncentrálni? Stréber. -nevetett gúnyosan. - Neked ehhez semmi közöd lúzer. Én vagyok a király lánya, a következő uralkodó!

-Rémes uralkodója lesz tündérföldének... - motyogtam az orrom alatt, de a hercegnő kiváló hallása nem volt most sem rossz.

-Hogy merészelsz ilyet mondani rám hm?! - idegesen a vár falának lökött, a szárnyaim kissé meg is sérültek. - Én vagyok a királynő! A király nemsokára úgy is meghal! Ha kell, meg is ölöm!

Elképedve néztem rá.

-A saját apádat? Egyáltalán hogy mondhatsz ilyet? - fordítottam a helyzetünkön, most én löktem a falnak. Csak az ő szárnyai ezerszer vékonyabbak.

Olyan hangot lehetett hallani, mint a papírszakadás. Ha egy tündér szárnya elszakad, az sosem gyógyul be.

Elfehéredve pillantott a földön lévő fél szárnyára.

-Te piszkos paraszt! Csak tudja meg a király! - toppantott egyet, de mielőtt elkaphatott volna, elreppentem. Olyan gyorsan szárnyaltam, amilyen gyorsan csak lehetett.

Mindössze a fakardom volt nálam, meg egy kevéske malacfül. 3 napig csak megélek belőle...

Viszont sajnos itt nem maradhatok. El kell mennem innen, most azonnal!