-Liam, gyere segíts!-kiáltottad el magad. Éppen sütit sütöttél, és nem érted fel a polcot ahol a liszt volt.
-Itt vagyok Gyönyörűm!-lépett melléd.
-Vedd le a lisztet légyszíves! Én nem érem fel!-nevetett el magad. Ő meg egy könnyed mozdulattal levette az említett hozzávalót.
-Én is magas akarok lenni!
-Ne akarj, te így vagy tökéletes!-mondta miközben hátulról átölelve Téged, egy puszit nyomott a nyakhajlatodba.
-Ez elképesztően nyálas volt!-nevetted el magad ismét.
-Amit mondtam vagy a puszi?-csatlakozott ő is a röhögéshez.
-Hülye!-mondtad, majd egyszer csak arra eszméltél fel hogy egy marék liszt zúdul az arcodba.
-Te megdobtál liszttel!-szólaltál meg hitetlenkedve.
-Végem van, ugye?-kérdezte.
Te nem válaszoltál, egyszerűen csak rádobtál egy adag lisztet. Itt pedig kezdetét vette a csata. A végén már a tojások is beléptek a játékba, úgyhogy jól néztetek ki. Hirtelen pedig egy vékony hangot hallottatok meg az emeletről.
-Apuuu, nem értem a matekot!-szólt a kislányotok sírós hangon.
-Na menjél te matekzseni, aztán segítesz kitakarítani a konyhát!-mondtad Liamnek, ő pedig nevetve felfutott a lépcsőn.
Ez kicsit befejezetlen lett vagy mi de remélem azért tetszik
