𝓛𝓲𝓮 || 𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴 ✔

𝓑𝓮𝓬𝓼𝓽𝓮𝓵𝓮𝓷

- A becstelen emberek legnagyobbika vagy édes fiam. - remegő kezében szorosan fogta a nadrág övet.

Oldalra döntött fejjel bámultam rá. Szavain gondolkodtam. Miért nem képes normálisan beszélni? Mit jelent az, hogy becstelen?

- Nagyi mi az a becstelen? - a kezemben tartott plüssállatot a magamhoz szorítottam miközben hasra feküdtem. Megint megtisztulhatok, Isten megbocsát nekem.

Ő csak mosolyogva húzta le nadrágom és tűrte fel a pólómat. Egy szót sem szólt. Ajkán a színtiszta beteges mosoly, ami akkor villant meg amikor megtisztított a bűneimtől.

- Majd, ha nagyfiú leszel megtudod mit jelent. Addig is Isten kezei által békét hozok erre a testre, amit mocsokban hempergett és a legnagyobb bűnt követte el... Csokoládét evett. -

Nem volt időm megszólalni két erős lánccal a kezemet kibiztosította aztán pedig lábaimra ült. A nappali szőnyeg a hasamat dörzsölte én pedig mindössze öt évesen a leghangosabban sírtam.

Az én drága szerető nagymamám megszabadított a gonosztól a nagypapa övével. Pontosan húszon ötször csapott hátba minden héten kétszer. Fontos a testi és lelki tisztaság. Ezt hajtogatta amikor én üvöltve, könnyáztatott arccal vergődtem a padlón.

A szüleim soha nem tudták miért utáltam a nagyinál aludni. Igazából nem is nagyon érdekeltem őket. Dolgoztak és dolgoztak engem pedig a nagymamám nevelt fel.

Tisztulásom után eloldozott és vissza ült a fotelba. A kezébe vette a tűt és a gombolyagot. Halkan szólt a tévé és azt bámulta. Vissza változott a szürke nagyivá, aki a szüleim előtt volt.

Nyöszörögve szedtem össze magam és a szoba másik végébe mentem, ahol ilyenkor délután imádkoznom kellett. Letérdeltem az oltár elé. Két kezem összekulcsoltam és sírva kezdem mondani az imákat.

Kamasz koromban teljesen más módszerekhez folyamadott. Valóban nem volt több övvel csapkodás, de helyette volt molesztálás.

Bedrogozott és meg erőszakolt. Mindig vagy ebédembe, vagy a vacsorámba csempészet valami féle drogot, amitől mozdulni sem tudtam, de még is magamnál voltam.

Egy időben nem ettem egyáltalán semmit. Inkább a kutyák ételét eszem, mint a főtételt.

Azt hiszem ekkor alakultak ki a képek. Legalább is ritkán, de előjöttek képek magammal kapcsolatban.
Ha egy meghatározó személlyel találkozok és egymás szemébe nézünk látom a múltam, jelenem, jövőm. Ehhez három különböző ember kell.
Van, aki a múltam, aki a jelenem és a jövőm lesz. Ezek közül a nagyim a múltam.

- Nagyi. - az ujjammal a terítőt simogattam és nem néztem rá. Éreztem az arcomon a pozsgás rózsaszínt. Fülem lángolt, mint az erős paprika.

- Mit szeretnél te becstelen? - óvatosan fordult hátra a tűzhelytől. Szemei összeszorította és a felső fogsorát kivillantotta. Mint egy vakond.

- Látok dolgokat. - egy pillanatra rá néztem aztán fülem vakarva magam elé néztem. - Isten talán tudna segíteni nekem? -

- Isten mindenkin segít. Kivéve azokon, akit megszállt a démon. -

- Rajtam tud segíteni akkor, igaz? - a fakanalat a pultra tette majd elém csoszogott a papucsában. Az otthonkájába törölte a kezét. Mióta a nagypapa meghalt nem hordja a gyűrűjét.

- Ha te magad vagy az ördög hogyan tudna segíteni rajtad? - akkor még hittem a szavainak és teljesen magamba roskadtam. Az egész éjjelem a falu templomában töltöttem és elnézést kértem mindenki bűneiért. Mert a sajátjaimat már régen meggyóntam. Az össze hibám, hogy élek.

Végig mértem a csendes kis házat. Az égbolton csillagok ezrei világították meg a kezemben lévő üres benzines flakont. Most a földre dobtam azt és a számban lévő cigarettához elővettem a gyújtom. Mosolyogva gyújtottam meg a bűzrudacskát.

- Hoppá! - suttogtam kuncogva majd "véletlenül" leejtettem a gyújtott. A tűz és a benzin reakcióba lépett egymással. Minden lángolt. A szomszédok kilométerekkel odébb laknak a tűzoltók még messzebb. Senki más nem hallotta a nagymamám sikoltozását csak én.

A teste égett szagát nem éreztem, de üvöltése elég volt ahhoz, hogy hangos nevetésbe kezdjek. Megtisztulást hoztam én is a drága nagyinak. Megérdemelte, hogy Isten megbocsátson neki.

A rengeteg kín és szenvedés megszűnt létezni. Már csak testem volt az, ami magában hordozta eme hely szörnyű tetteit.

Zsebre dugott kézzel hagytam el a helyszínt. Haza nem mehettem így hát a legközelebbi buszmegállóba siettem.

A reggel csípte az arcom és próbáltam úgy tenni mintha én is csak a reggeli munkába tartanék. Az emberek nem bámulta meg. Még egy pillantást sem vetettek rám ezért megnyugodtam.

Nem álldogáltam sokat. Az első buszra felszálltam, ami megállt előttem. Óvatosan szálltam fel a buszra. A buszsofőr öreg és unott tekintettel nézett rám.

- A végállomásig kérek egy jegyet. - az órára néztem. Ebben a percben töltöttem be a 18. életkorom. Boldog szülinapot magamnak. Elmosolyodtam a gondolatra és kifizetettem a jegyem.

Leghátra ültem. Eléggé kis busz ez. Valószínűleg nem járnak vele sokan. A kapucnit a fejemre húztam és bámultam az ablakon ki.

A fák ezrei mellett suhantunk el. Az ismerős környezetből valami új és idegen felé haladtam, ami nem töltött el félelemmel, mint gyermekkoromban. Készen állok egy jobb és új életre.

- Hé! - meglökték a vállam. A szemeim kipattantak és az ismeretlenre néztem. Szőke haja volt és fekete ruhái. - A helyemen ülsz kölyök. - egymás szemébe bámultunk majd végül sóhajtva dobta le magát mellém. A lábát felrakta az előttünk lévő széksorra.

Nem akartam beszélgetést kezdeményezni, de visszaaludni sem illett volna. Tehát bámultam az ablakon ki újra.

- Mi a neved kölyök? -

- Jimin. - rá néztem és csak biccentettem. Egy rágót dobott a szájába.

- Yoongi vagyok. - kezét nyújtotta, hogy kezet rázzunk. Elfogadtam. - Úgy nézel ki, mint aki éppen elszökik otthonról. - tovább bámultam az arcát válasz nélkül. Felnevetett. - Na és merre mész? -

- Ahová visz a busz. -

- Van nálam egy üres hely. - a fejtámlának döntötte a fejét. A tartóján összekulcsolta a kezét.

Valóban fogalmam sincs hová megyek. Ez a Yoongi nem tűnik olyan rossz arcnak eltekintve a zsebéből kilógó kokaint. Hát bele mentem.

Nem mondanám, hogy biztonságban érzem magam, de van fedő a fejem felett egyelőre és egy ágyam, amin most fetrengem. Yoongi az irataim nézi.

- Ma van a szülinapod? - most az egyszer egy halvány érdeklődést és sajnálatot mutatott felém.

- Igen. - az oldalmar simítottam. Új "barátomnak" ez feltűnt és rám ugorva felhúzta a pólóm. Próbáltam ellenkezni kisebb nagyobb sikerrel de Yoongi erősebbnek bizonyult. Tétovázás nélkül húzta fel a fehér anyagot a testemen.

A jobb oldalamon hatalmas betűkkel a bőrömbe van vésve egy szó, ami így szól: Becstelen.