× RAGOZÁS× -𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

13.RÈSZ

Soha többé

Karácsony napja van. Ilyenkor mindig lelkesen készülődök, lázasan sütögetek anyával de most semmi nincs. Se lelki erőm se anya akivel ezt meg tudnám csinálni. Ő üzleti úton van és csak holnap jöhet haza a nagy hóvihar miatt, mivel nem indítanak repülőgépet.

Ilyenkor mindenki kibékül azzal akivel haragban van de én nem. Lukas meg haragudott és csúnya dolgokat vágott a fejemhez aztán ott hagyott mint egy rongyot, akit használhatott aztán talált benne valami hibát és el dobott.

Zack és Betti alig győzködtek vigasztalni. Végül addig bőgtem a vállukon mint egy óvodás míg be nem lázasodtam. Sajnos gyenge egy immunrendszerem van és ez megszokott történni. De akkor is fájt hogy nem hallgatott meg. Fájt minden szava ugyanakkor mégsem hagyott bennem akkora nyomot mint a múltkori. Valami történt, valami amit még én se tudok hova tenni, valami ami megmásít. Mégis kivoltam bukva mert egy barátot veszítettem el.

Hirtelen meg csörrent a telefonom és örömmel vettem tudomásul hogy anya neve villogott a képernyőn.
Amint felvettem anya régnemhallott hangját hallottam, ami melegséggel járta át a testem.

-Szia kincsem, Boldog Karácsonyt! Sajnálom hogy nem tudok otthon lenni veletek

-Szia anya, neked is boldog karácsonyt! Semmi gond, tudom hogy dolgozol és mindent miattunk teszel - mosolyodtam el.

-Örülök neki hogy így fogod fel, na de mesélj történt valami mostanság?

-Háát ami azt illeti eléggé sok dolog - És így indult be a beszélgetésünk, olyan másfél órát beszélhetten vele de nagyon jól esett. Anya nagyon jó tanácsokat tudott adni például hogy hagyjak mindenkinek egy kis időt én pedig kapcsolódjak ki. Talán akkor minden rendben lesz.

- Éés ébren van a kis manó. Jó reggelt - jött be Zack egy bögre meleg teával a kezében majd helyet foglalt mellettem.

- Jó reggelt - köszöntem neki vissza mosolyogva.

- Nézzük a lázad. Hogy aludtál? - kezét a homlokomra tapasztotta és ellenőrizte hogy van e lázam. Én csak mosolyogtam. Ha beteg vagyok mindig gondoskodik rólam, ami nagyon aranyos tőle.

- Szarul. Mégis jól

- No azt hogy csináltad?? - kérdezte mosolyogva

- Nem tudom, ne kérdezd - feleltem egy féloldalas mosoly kíséretében

- Oksi, nos gyere le enni, ha van erőd. Amúgyis van kettő vendégünk és eléggé feszült lent a hangulat. De tudod eltudom őket intézni seperc alatt. Csak kérned kell. - mondta majd ott is hagyott.

Hogy kettő vendégünk? Feszült hangulat? Szuper..

Lassan kászálódtam le a lépcsőn. Nem siettettem magam, úgy voltam vele had várjanak a vendégek.
Ugyanakkor mikor leértem fel nem tudtam fogni hogy kik voltak a nappaliban.

Lukas és Teo. Együtt. Összezárva.

Észrevételem szerint utálják egymást de hogy pontosan miért még magam sem tudom.

-Hè, mit kerestek itt?  - néztem kérdően a két fiúra akik az ajtóba álltak. Zack és Betti jobbnak látta inkább a kertet megnézni ismét. Ilyen helyzetekbe eskü én is megnézném mi  olyan érdekes hogy mindig kimennek.