× RAGOZÁS× -𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

5.RÈSZ.

Véletlenek mèg pedig vannak.

Csörgés. És Csörgés. És Csörgés. A tökömet ebbe az ébresztőbe. Utálok korán kelni de valahogy ahelyett hogy el lógnám a napokat valahogy mindig az iskolába kötök ki. Nem is értem sokszor magamat de komolyan.

- Héé hugiii igyekezz kész a reggeli. - kiabált fel az én kedves bátyám. Válaszolni nem akartam így csak nagynehezen felkeltem és bámultam a semmiségbe ( tudjátok amolyan kómásan) és olyanokom gondolkoztam mint például a virsli tényleg abból van mint amilyennek mondják? Szemét és csont? Gondolataimra csak megrázkódtam majd erőt vettem magamon és felöltöztem, megfésülködtem és már trappoltam is le enni.

- Hali

- Cső, bocs hogy este későn értem haza, haverokkal voltam.

- Nem baj. Na és mesélj milyenek? Rendesek vagy nem? Mindent tudni akarok. - kérdeztem tőle izgatottan.

- Van egy Harry ő vele jövök ki jobban. Aztán van egy Derek ő a legkigyúrtabb de ő is rendes és Nick ő a focicsapat kapitánya ja és persze Teo, jó fej srác csípni fogod hidd el.- vigyorgott - Mint kiderült mindannyian fociznak, nem csak Nick. Így megkérdeztem hogy mi a feltétele hogy csatlakozhassak Nick csak annyit mondott nekem semmi és bármikor jöhetek. - A végére hatalmas vigyor lett az arcán. Nagyon megörültem neki hogy ennyire boldognak látom és végre vannak barátai is.- Na és veled mizu?

- Jah hát semmi. Tegnap törin beszélgettem egy csajjal aki látszólag tök jó fej. Ennyi.- rántottam meg a vállam.

- Ennyi? - húzta fel szemöldökét.

- Jah miért? Másnak is kellene lennie? - húztam fel a szemöldököm mostmár én is.

- hát jó antiszoc vagy hugi - veregette meg a vállam majd elkezdte felvenni a kabátját.
Igen közeledünk a decemberhez amit mindketten imádunk Zackel nem tudjuk miért de imádjuk.

- Héé nem is vagyok! Amúgy is te menőbb vagy neked könnyebb a barátkozás. Úgyhogy hagyj Zacki- nyújtottam rá a nyelvem majd ott is hagytam és én is öltöztem. Csak egy nagy nevetést halottam és már spuriztam is fel.

Iskola felé vettük az irányt. Már a kapuba voltunk mikor szétváltunk hogy véletlenül se mutatkozzunk együtt. Elmentem a könyveimért majd igyekeztem a terem felé. Úgy gondoltam megvárom Bettit és majd együtt bemegyünk.

Nem kellett sokat várnom mert szinte jött is.

- Szia Zoéé- ugrott a nyakamba mire röhögtem egyet és bejjebb invitáltam a terembe.

- Ah mizu? - kérdeztem tőle fáradtan.

- Semmi fáradt vagyok. Veled? - kortyolgatta reggeli kávéját.

- Szintén. Reggel a báá... Akarom mondani az öcsém keltett úgyhogy ja. Vagyis az öcsém meg az ébresztő de mindegy is... - Nah ez közel volt ügyes vagy Zoé..

- Értem nyugi - nevetett fel majd folytatta mondandóját. - nem is mondtad hogy van egy öcséd. Hány éves? És hogy hívják? - zúdította rám a kérdéseit de ekkor belépett a tanár és én meg hálát adtam az istennek hogy ezekre nem kellett válaszoljak mert Betti azonnal rakott volna mivel annyira nem hazudok jól.