× RAGOZÁS× -𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

20.RÉSZ.

Ismeretlen ismerős

Kapkodva keltem ki az ágyból mivel ismét elaludtam. A héten már harmadjára, Csütörtök van én pedig egyre jobban elhagyom magam. Hétfői beszélgetés Zackal eléggé kíváncsivá tett de úgy voltam vele, mint mindig megint férre beszélt  így nem törődve szavaival figyelmen kívül hagytam, de azt nem tudtam hogy később jelenteni is fog valamit. Valamit ami majd az életemet is megváltoztatja.

Sietve keltem ki az ágyból és ismét nem néztem mit veszek ki a szekrényből felhúztam azt ami először a kezembe akadt. A hajamat is csak össze fogtam úgy ahogy volt és már siettem is. Negyed nyolc volt én meg még itthon kapkodok össze vissza. Nagynehezen elindultam sietve, Zacknak első órája nincs így őt nem is érdekelve szaladtam hogy beérjek pont csengetésre.

- Hey kicsi Töpörtyű! Nem jössz? - kérdezte egy ismerős hang mögüllem mire én a becenév hallatára elmosolyodtam.

- Jó reggelt neked is! Ezer örömest megyek veled - mondtam neki mosolyogva majd megöleltem. Hát igen mostanság erre is rá szoktunk hogy  köszönés képp megöleljük egymást.
Jó erősen megölelt már szinte alig kaptam levegőt de végül sikerült elengednie, sisakot rám rakta és már indultunk is. Na hát igen ennyivel sikerült megúsznom.

Az iskola parkolójába meg állva már csak páran szállingóztak kint azok is szinte futottak be. Mi viszont kényelmesen vettük le a sisakot és pakoltuk el.

- Köszi hogy eldobtál- mondtam neki mosolyogva.

- Alap, legközelebb hívj ha elalszol Töpörtyű- na ilyenkor tudnám agyon csapni.

- Majd neked is ki kell találjak egy nevet. Muszáj lesz..

- Arra várhatok, na de siessünk mielőtt elkésünk. - én csak bólintottam majd siettünk a termünkbe. Még épp időbe értünk be így megúszva ezt a napot is.

❄︎❄︎❄︎❄︎❄︎

- Edzésem lesz, megvársz? - kérdezte Teo mellém érve .

- Miért ne. Még úgysem nem láttam egy edzést se. - vigyorogtam rá ő pedig egy fél oldalas mosollyal letudta.

-Kint lesz a pályán. Na sietek

- Ok, csövi - közben elindultam a pálya felé és vártam hogy lassan haza érjek. Nagyon lefárasztott a mai nap és csak a pihe puha ágyacskámra tudtam gondolni.
Időközben kiértem a pályára ahol szinte velem egyidőbe jöttek ki a focisták is. Tudni kell itt amerikai focit játszanak szóval nem kergetik a labdát hanem dobálják mint egy tojást...

Zack időközben olyan jó lett hogy helyettesnek vagy minek választották meg. Ugyanakkor észre vettem azt is hogy most máshogy vannak a mezek. Más lett a kapitány is amit nem értettem de amint megláttam ki ő mosolyra görbült felfele a szám. Teo állt a csapatkapitány helyén, csak kerdõn néztem rá ő pedig felém vette az irányt.

- Röviden annyi hogy a kapitány, itt hagyott. Hogy miért nem tudom... - mondtaegy vállrándítás követõen és közben leült mellém.

- Gratulálok a kapitányi pozícióért - mondtam mosolyogva majd kezet nyújtottam ő pedig elfogadta majd az edző sípszója jelezte hogy ideje kezdődnie az edzésnek.

Kíváncsian figyeltem minden mozdulatukat, nagyon érdekes volt bár mikor láttam némelyik mekkorát esik muszáj volt elnéznem más felé részben mert vicces volt másrészt nem nagyon szeretem nézni az ilyesmit . A bátyám is és az az idióta is nagyon jól játszott, nem csoda hogy Zack jól játszik hisz mindigis szerette a focit. Még apa mutatta meg neki anno kiskorában, és annyira megtettszett hogy mindig minden nap játszottak legalább egy órát kint a kertben. Legalábbis míg velünk volt.

Másfél óra múlva vége lett az edzésnek én pedig az iskola előtt álltam és vártam mikor jönnek ki. Kis idő múlva az egész csapat kilépett majd a két fiú felém vette az irányt.

- Gratulálok nekteek- öleltem meg őket mikor már oda értek hozzám.

- Kösz hugi, séta vagy  motor? - kérdezte Zack.

- Nem tudom..

- Gyere velem Töpörtyű - vigyorgott rám Teo mint a vadalma, de nem tudtam neki nemet mondani így rá bólintottam majd mind hárman haza indultunk.
Házunk elé érve egy kocsit láttam meg, nem tudtam hogy ide jöttek e vagy csak a szomszédhoz.

Akárhogy néztem nem volt ismerős se a kocsi se az előtte álló alak.
Teo kerdőn nézett rám amolyan " maradjak"? Fejjel én pedig csak bólintottam. Nem tudtam Zack mikor jön így bementünk a lakásba.

- Nem ismered? - kérdezte hirtelen Teo az ablakból kinézve.

- Nem. - feleltem egyszerűen közben egy kakót kezdtem el magamnak csinálni.

- Oké mert most erre tart. - felelte egyszerűen mire felkaptam a fejem.
Épphogy ezt Teo kimondta már csengettek is.

- Nyitom - mondtam majd az ajtóhoz mentem és kitártam azt, mögöttem pedig Teo állva kerdőn nézett a kábé negyvenes éveiben járó pasira.

- Sziasztok, Jake Hale vagyok. - nézett ránk mosolyogva mire nekem a név hallatán ezer és ezer-egy emlék jutott eszembe. ? Eljött. Kemény 15 év után Eljött és ide tolta a Képét. Azok után amin keresztül mentünk anyával és Zackal, annyi nehézség után ide tolja a képét ráadásul úgy hogy még a temetésen sem jelent meg?!?!
Szemem könnybe lábadt. Nem tudtam mit csináljak. Féltem ha kinyitom a szám olyat mondok amire én se lettem volna büszke.

Végük csak egy kis elhaló szót tudtam kinyögni.

-Menj el . - suttogtam könnyes szemekkel majd becsuktam előtte az ajtót.

- Zoé, kérlek nyisd ki. Beszélnünk kell!! Zoé!! - szinte dübörgött az ajtón.

- Azt mondtam takarodj innét!! -újra kinyitottam az ajtót és  immáron torkom szakadtából üvöltöttem rá a könnyeim pedig útnak eredtek. - Kibaszott 15 év és anya halála kellett ahhoz hogy ide told a képed?! Nem hiszlek el komolyan! Ide jössz 15 év után és úgy teszel mintha semmi nem történt volna! Hihetetlen vagy! - kezem ökölbe szorult és a könnyeim mégjobban martak. Közben egy meleg kezet éreztem meg az enyémen de ez nem érdekelve kihúztam Teo kezéből az enyémet és zúdítottam a számomra nem létező apámra a dolgokat. - Hogy mertél ide jönni? Eddig is meg voltunk nélküled és meg is leszünk! Nem most kell apafigurásat játszanod!

- Zoé... Én... - mondatát nem tudta befejezni mert hirtelen Zack jelent meg mögötte.

- Mi történt Zoé, ki ez a fickó ?! - jött hirtelen hozzám de mikor a férfira nézett ő sem tudta felfogni hogy mi van. - Zoé, kérlek menj fel.. - mondta halk hangon mire én egy kérdő pillantást vetettem felé. - Menj- szólt rám erősebben mire össze rezzentem.

- Gyere menjünk- suttogott Teo majd elindultunk a szobámba.
Egyszerűen nem tudom felfogni mi történik jelen pillanat körülöttem. Seperc alatt hirtelen ismét fenekestül felfordult az életem.

- Zoé, minden rendben? - kérdezte aggódóan majd lehúzott maga mellé az ágyra.

- Nem- mondtam rekedtes hangon és a könnyeim ismét, még ha lehet jobban útnak eredtek.

- Pssszt, gyere ide. - Teo a karjaiba zárt nekem pedig kivételesen jól esett hogy mellettem van.
Nem tudom meddig lehettünk így később azt vettem észre mindketten az ágyon fekszünk, fejem a mellkasára hajtottam ő pedig a hajamat simogatta és én  álomba sírtam magam rajta.