wolfstar ☆ ᴀᴘᴘʟᴇ ᴘɪᴄᴋɪɴɢ | marauders era

OKTÓBER (2)

Az estély, lévén, hogy halloweeni bálként volt meghirdetve, október harmincegyedikén került megrendezésre. A feszültség az előtte levő napokban minden tekintetben a tetőfokára hágott. Ha az iskolában uralkodó csillapíthatatlan zűrzavar nem lett volna elég(, ami az ételektől kezdve a jelmezeken át a diákság tánctudásáig mindenre kiterjedt), az ötfős kis griffendéles csapat gondjai tovább tetéződtek.

Siriusnak mérhetetlenül elege volt a szótlan Remusból, aki újonnan a saját partnerével (egy hugrabugos lánnyal) járt táncórákra – és meg kell hagyni, remekül működtek együtt. Ezt megelégelve aztán Sirius is kézen ragadott egy harmadéves lányt a jelentkezők tengeréből, és becsatlakozott a buliba. Túl sok értelme ugyan nem volt, mert több időt töltött Remus erőszakos bámulásával, mint tánctanulással. Így aztán Lupinnal is kibabrált, mert a fiú, akárhányszor szemben találta magát Sirius gyilkos tekintetével, elrontotta a következő lépést, eltévesztette az irányt vagy nekiütközött a szomszédjának.

James továbbra sem értett semmit a fiúk konfliktusából, de tovább frusztrálta, hogy Lily látszólag Remus pártjára állt és nem volt hajlandó elárulni, miért. A főétkezéseknél szíve szerint ráüvöltött volna az egész csapatra, hogy térjenek észhez és hagyják abba a duzzogást. Ám a kis társaság, ahelyett, hogy megvárták volna James dühkitörését, inkább szétszéledtek a nagyteremben, míg lecsillapodnak a kedélyek. Remus a bálpartnerével ebédelt, James a kviddicscsapatával, Lily visszatalált a barátnőihez, Sirius pedig Peterrel maradt, akinek, mellesleg, szintén nehezére esett megérteni, mi a vita tárgya. De ő legalább nem kotyogott bele mások dolgába.

A bál estéjén tapintani lehetett a feszültséget a kastélyban. Míg a tanárok a díszlettel és az asztalokkal vesződtek odalent, a diákok a hálókörleteikben készülődtek őrültek módjára. Minden tele volt csillámmal, művérrel és izgatott kuncogással. A jelmezeket mindenki már hetekkel ezelőtt megvette Roxmortsban vagy elkészítette a bál estéjére. Már csak egy dolguk volt: felapplikálni magukra és barátaikra az összes sminket, bonyolult maskarát, maszkot, műfogat, véraláfutást és tollat, amit csak értek. Aztán hat órakor mindenki elkezdett leszállingózni a hálókörletéből, izgatottan és boldogan – mindenki, kivéve a Tekergők csapatát. Na, meg Lily Evanst.

A fiúk előre mentek. Sirius jóval azelőtt kiviharzott a klubhelyiségből, hogy a többiek elkészültek volna. Remus, azt se sejtve, milyen lesz a fiú jelmeze, kissé kíváncsian (és egy nagy adag bűntudattal) folytatta a készülődést. James hamarosan követte Sirius példáját, és nyomában Peterrel szintén kimászott a portrélyukon. A sereghajtó Remus volt, aki lemerészkedett ugyan, de nem tudta, mit kezdjen magával a kihalt folyosókon, míg a partnerét várja.

Fél hétre már egész mutatós sor várakozott a nagyterem ajtaja előtt. A legtöbben azért álltak ott, mert még a kísérőjüket várták. Remus nem messze állt Jamestől, de nem mentek oda egymáshoz. Csak hidegen egymásra néztek, aztán mindketten lesütötték a szemüket.

Pechére azonban Remus mögött egy igen kellemetlen mardekáros társaság várakozott – élükön Lucius Malfoyjal.

- Nocsak, milyen ritka látvány – pillantott fel Malfoy, mikor rájött, hogy Remushoz van szerencséje. – Remus Lupin, férfitársaság nélkül. A Black-fiú rájött, hogy inkább lányokkal kéne randiznia? Már ha fenn szeretné tartani a vérvonalat.

- Tudod, Lucius, nem kell ám ilyen harapósnak lenned, – mosolygott idegesen Remus. – csak azért, mert a te szőke herceged még nem érkezett meg. – Azzal végigmérte a dühös Malfoyt, mintha csak most kapott volna észbe. – Ó, de hát itt te vagy a szőke. Akkor barna? Vörös? Fekete? Nem tudom, felétek hogy megy ez?

- Felénk ez úgy megy, hogy nem tévesztjük össze a hosszú hajú fiúkat a valódi lányokkal – élcelődött Lucius, Sirius hosszú hajára utalva. Mardekáros társai jól szórakoztak a frappáns válaszon.