wolfstar ☆ ᴀᴘᴘʟᴇ ᴘɪᴄᴋɪɴɢ | marauders era

SZEPTEMBER (2)

A griffendél hálókörlete | A roxforti tó 

A nap további része a megszokott menetrend szerint folytatódott. A fiúk nagyjából ugyanazokra az órákra jártak (kivéve Remust, aki a nehezebb tárgyakat és emelt óraszámokat részesítette előnyben). Úgy tűnt, Lily végleg lemondott a Perselusszal való barátkozásról – tavalyi húzása után, amivel megkeseríthette volna Siriusék életét, immár hozzá se szólt. Keresztülnézett rajta, és ennek James örült a legjobban. A lány ezúttal, ha nem a hölgykoszorújában bújt meg, James mellett foglalt helyet, s a fiúnak nagy erőfeszítésébe telt, hogy leplezze, mennyire örül Lily társaságának.

Más említésre méltó dolog nem történt. Bár Lily bűbájtanon egy könyvön osztozott Jamesszel (a fiú majd' kiugrott a bőréből), Siriusék pedig összeszólalkoztak egy csapat mardekárossal bájitaltan előtt, és Peter leöntötte magát tintával. De hisz ezek is megszokott kellékei voltak egy átlagos roxforti napnak.

Délután, mikor Sirius, Peter és James már két órája a klubhelyiség kanapéin heverésztek, végre Remus is megérkezett. Dupla rúnaolvasás órája után két tonna olvasnivalóval, pergamennel és jegyzettel rontott be a társalgóba. A kávézóasztalra ejtette mázsás felszerelését, és a kanapé helyett a földre huppant le. Máris kitekerte az egyik pergamentekercset és körmölni kezdett.

A többiek összenéztek.

- Mit csinálsz? – tudakolta Sirius.

- Megírom a bájitaltan esszémet – felelte Remus, mintha csak egyértelmű lett volna.

- Azt, ami jövő hétre kell?

- Igen.

Ennek hallatára mindhárom társa nyugodtan visszadőlt a kanapéra.

- Ó, de ha már itt tartunk, Moony – kapott észbe Sirius. Legnyájasabb hangjára váltott. – Emlékszel a beadandóra, amit Lumpsluck adott fel?

- Ühüm – dünnyögte Remus kissé feszülten, mert máris sejtette, miről lesz szó.

- És eszembe jutott, hogy szeretsz... - folytatta Sirius.

- Nem írom meg helyetted a házidat. Már hetedik éve nem írom meg semelyikőtökét.

- Legalább megpróbáltad – veregette hátba vigasztalóan James.

- De..! – Sirius még mindig nem adta fel. – De ez most más, már hivatalosan is én vagyok a kedvenced a csapatból. Persze, hogy Jamesék háziját nem írod meg, de ők nem is udvarolnak neked cserébe.

- Honnan tudod? – kacsintott rá tréfálkozva James.

Remus az égnek emelte tekintetét.

- Örülök, hogy csak a beadandóírás miatt udvarolsz nekem. Jólesik.

- Ugyan már – mosolygott rá kedvesen Sirius.

- Nem hiszem el, hogy ezt megint le kell szögeznem, de senki helyett nem írok házit. – Sirius meg akart szólalni, szóval Remus hozzátette: - Nem érdekel, mit kapok érte cserébe.

James és Peter huhogva Siriushoz fordultak, mire a fiú meglegyintette a fejüket, s tettetett duzzogással lejjebb csúszott a kanapén, beletörődve veszteségébe. Mikor Remus látta, hogy a vita véget ért, halvány mosollyal az arcán visszatért az esszéjéhez.

🍎🍎🍎

A fiúk első hete hamar elrepült, és ezzel együtt a péntek este is gyorsan elérkezett. Hetedikes létükre ez volt az első és utolsó nyugodt hetük az évben. Még nem kellett tankönyvek felett éjszakázniuk, hajnalban a könyvtárba költözniük vagy kihagyniuk egy étkezést a tanulás miatt – pedig tudták, hogy előbb-utóbb ez a sors vár rájuk. Egyelőre kiélvezték, hogy hátradőlhetnek a székükön és minimális erőbedobással átevezhetnek első őszi hetükön. Egyedül talán Remus volt az, aki egy kicsit komolyan vette az évkezdést – de elmondása szerint ő sem dolgozott gőzerővel. A jövő hétre kellő négy beadandó közül csak hárommal készült el péntek estére.