wolfstar ☆ ᴀᴘᴘʟᴇ ᴘɪᴄᴋɪɴɢ | marauders era

DECEMBER (1)

A nagyterem | A klubhelyiség | A roxforti birtok | Roxmorts

A roxforti végzősök novemberének megvan az a tulajdonsága, hogy gyorsan eltelik. Tulajdonképpen ez az egész félévre igaz– sőt, az egész évre, ha nem számítjuk az örökkévalóságnak tűnő vizsgastresszt a tanév végén. De a november, ünnepek közé bezsúfolva és eszeveszett hajtással, mindközül a legrövidebb hónapnak tűnhet.

Ezért is csúszott vissza Remus szeme az újság címlapjára, mikor Sirius egy nap azt mondta:

- Idén nem megyek haza karácsonyra.

És Lupin, mint aki túl korainak tartja a kijelentést, visszalapozott a napilap elejére, hogy ellenőrizze a dátumot. December 5. Egy pillanatra elgondolkodott; talán mégsem olyan hihetetlen dolog a karácsonyt tervezni. Talán csak ő temetkezett olyan bőszen a tankönyveibe, hogy nem tűnt fel neki: már december van.

Az igazság az, hogy Remusék minden évben megpróbálták hazarugdosni Siriust karácsonyra. Igen, talán kényelmetlen, fárasztó, veszekedős ünnep volt a Black családban, de azt mégsem akarták hagyni, hogy a fiú egyedül ücsörögjön a hálókörletben. Remust, Jamest és Petert mind hazavárták az ünnepekre, így Sirius alighanem magára maradt volna, ha hagyják, hogy mellőzze a Szentesti családi perpatvart. Ami azt illeti, általában sikerrel is jártak – ám, mint minden évben, most is előkerült a december témája: egy Sirius, aki nem akar hazamenni karácsonyra.

A különbség csak az volt, hogy immár az egész csapat Sirius pártját fogta. Nem hitték volna, hogy eljön ez a nap, de a történtek után nem akarták meggyőzni őt a hazautazásról. Remusnak volt a legnyomósabb érve, hisz neki személyes viszálya is akadt a Black-ház úrnőjével, Walburgával. A fiókjában azóta is ott lapult a fenyegető levél Sirius anyjának cirádás kézírásával és nyers szövegével. A levélről Lily is tudott, így ő, mint csapatuk legújabb tagja, szintén áldását adta Sirius tervére. Peter, hallva a nyári csetepatéról, amit Walburga a fiúk kapcsolata miatt rendezett, szintén elállt a győzködéstől. James pedig, nos, ő szokásához híven készült valamire.

- Persze, hogy nem mész haza – helyeselt Sirius kijelentését hallva. – Milyen lenne már, ha mind itt maradnánk, te meg elmennél?

Mindenki James felé fordult. A reggelizők kezében megállt a villa, Sirius feltápászkodott az asztalról, ahová makacs álmossága miatt dőlt, Remus pedig letette az újságát, hogy értetlenül bámulhasson a fiúra.

- Ugyan, ne legyetek ennyire meglepve – tárta szét a karját James. – Szerintem egyértelmű volt, hogy felvetődik ez az ötlet. Itt az utolsó évünk, Sirius nem fog hazamenni karácsonyra, szóval? Mi is maradunk, nem?

A csapatra rövid, elmélkedő szótlanság telepedett.

- Tehát, - törte meg végül a csendet Lupin. – Ez a nagy terv? Mind kikönyörögjük, hogy itt maradhassunk?

- Nem is tudom, James – töprengett Lily. – Már megvettem egy tucat ajándékot.

- Küldd el őket postával – kortyolt a teájába.

- ...És már mindenfelé elígérkeztünk – jegyezte meg Peter. - A legtöbb rokonomat tavaly óta nem láttam.

- Nem kell itt maradnotok velem! – szállt be Sirius is. – Megleszek magamban. Ezerszer jobb egyedül a Roxfortban, mint otthon a családommal karácsonykor.

- Dehogy hagyunk itt! – erősködött James. – Bár tudom, hogy Remus biztos kitervelte már, hogy fog a bőröndjébe csempészni és hazacipelni magával, - Itt mindenki a fejcsóváló Lupinra pillantott. – de nem lenne sokkal egyszerűbb, ha mind itt maradnánk?