Megírt Sors? (Befejezve)

1

Jimin átlagos tini, barátokkal, családdal az oldalán, átlagos gondokkal. Befejezetlen leckék vagy egy túl fontosnak tűnő videó, amit mindenáron meg szeretne nézni. A lekésett busz az iskolához, vagy épp mit is ebédeljen a suli büféjében. De egyvalami mégis kivételessé teszi a fiú magánéletét.
Mégpedig egy napló, amit mindenhova magával visz.

A vastag kemény kötésű fekete borítós könyv, melynek az első lapjain tulajdonosa neve szerepel csillagokkal díszítve és egy aranyos kis csibével megannyi titkot rejt.
Egy vásáron lelt rá az üres könyvre, mikor nyaralni voltak családjával. Ott hevert gyanútlanul megannyi könyv között címtelenül. Jimin akkor, csak kiváncsiságból emelte fel a könynek titulált fekete könyvet, de mikor belelapozott furcsa bizsergés járta át testét. Nem tudta mit irhatna bele. Eleinte egy valódi könyvet akart irni, de rájött, hogy elméje nem annyira kreatív, hogy saját meséket gyártson és azokat varázslatos szavakkal írja le. Aztán egy esős nap, mikor szüleivel veszekedtek és legjobb barátja sem ért rá dühösen előkapta a könyvet. Durva vonásokkal irta a szavakat a könyvbe, majd fokozatosan lágyultak a vonásai, mígnem megnyugodva irta tovább a szavakat. Visszaolvasva egy hamarosan 18 éves tinéndzser össze-vissza mondatait értelmezhetnénk, de akkor jólesett kiírnia magából dühét.
Akaratlanul is, de napló lett a fekete kötetből, amit Jimin az élete árán is megvédett.

Igaz a könyv még csak a feléig sem telt meg, mégis az összefűzött lapok sokasága jobban ismerik őt, mint saját családja. Tudja, milyen zenei irányzatot kedvel, ki a kedvenc szuperhőse vagy akár az utált filmje. De egyvalamit nagyon jól tud a könyv, mégpedig Jimin plátói szerelmét.

Ezt a személyt minden szünetben titokban lesi az ablakból, miközben feltűnés nélkül beszélget barátjával. Lopva odakap az asztalhoz ebédkor azon agyalva, hogy mennyire jól néz ki egyenruhában, vagy aggódó gondolatai cikáznak, ha szerelme szemei alatt felfedezi a sötét karikákat. Esténként arról ábrandozik lefekvés előtt, hogy egy nap az ő karjaiban fog elaludni és ébredni.

***

Október közeledtével egyre jobban lehűlt az idő reggel, így Jimin anyukája már előkereste fia dzsekijét, amit a fogasra akasztva készített ki kisebbik fiának.
Jimin békésen aludt ágyában, a halk kopogásta kelt, amit édesanyja idézett elő a bordó falapon, majd továbbsétált.

Két éve volt az, amikor Jimin megkérte anyját, hogy ne nyisson be többé hozzá, amikor egy mindkettejüknek kellemetlen pillanatban lépet be anyja. Két hétig nem nézett anyja szemeiben a fiú és a közelében folyamatosan elpirult.

Bár anyja volt vele a legtöbbet, mégis Jimin nőiesebb volt, mint a korabeli fiú. Rövid kiszőkített haja enyhén hullámokban állt szanaszét a fiú fejen, szemei olyanok voltak, mintha egy bárány könyörgött volna egy kis elemózsiáért. Kissé pufi arca miatt a mochira hasonlított leginkább. A japán édességet mellékesen imádta, főleg a barackos ízűt. Ajkai rózsaszínen csillogtak, miután nyelvével benyálazta azokat. Duzzadt volt és ebből a duzzadtságból nem veszített egy cseppet sem. Ez volt az egyik vonzereje is.
Az arcfelépítéséhez még egy karcsú testalkat is hozzájárult. Vékony karok, lapos már-már kockás has, combjai, mint a két karja. Tökéletes alkat egy táncosnak, aki napi több órát is gyakorolna, ha ideje engedné.

Kócos haját az ágy szélén ülve, kezével igazította meg. Az álom még ott volt a szeme sarkába, de gyorsan kiűzte onnan. Nem engedhet magának még 5 perc szundit, különben elkési a buszt.
Szekrényéhez sétált és kivette a szokásos sötétkék egyenruhát, a hozzá járó fehér inggel és kötött szvetterrel. Magára aggadta a ruhadarabokat és a fürdőbe sietve gyorsan fogat és arcot mosott. Megtörülte arcát, majd egy apró mosolyt villantva tükörképének sietett ki a helységből.
Szobájából még kivitte hátizsákját. A konyhába trappolt és elvette anyja által készített reggelijét, amit a táska kis rekeszébe süllyesztett a napló mellé. Megtöltötte vizespalackját friss vízzel, majd egy puszit hintve anyja arcára igyekezett felvenni cipőjét és dzsekijét.

Bár sietett a busz felé, megis volt egy annyi ideje, hogy füllhallgatót rakhasson füleibe és kizárva a külvilágot hallgasson egy kis klasszikus zenét. Kikapcsolja az agya kerekeit így reggel és békét hoz számára.
A busz érkeztéig hallgatja a zenét, majd felszáll a járműre és elfoglalja szokásos ülőhelyét. De egyvalami megváltozott, amit ő sem vett észre. Plátói szerelme a busz legelején foglalt helyet.

Tizenkettő megálló az iskoláig az út.
Tisztelettudó gyerekhez méltón a busz megteltéig vár és csak azután adja át a helyét egy idős nőnek.
Megkapaszkodik az egyik fogantyúban, majd úgy utazik tovább két állomást. Végül leszáll a tizenkettedik állóban.
Dob egyet vállan a hátizsákkal. Nem vette észre kora reggel, hogy úgy hagyta a kis rekeszt, ahol a napló volt. A fekete könyv már elkészülni hagyta az utazóhelyét. Jimin pedig rásegített a válldobásán.
Egy halk puffanással esett ki a járdalapra a fekete könyv, amit Jimin nem is halott a zene miatt, majd egyre csak távolodott tőle.

Mindezek alatt plátói szerelme észrevette, hogy kiesik a napló a táskába. Odasiet a könyvhöz és gyorsan felkapja mielőtt más tenné meg. Jimin után szól, de semmit nem ér, végül megrántja vállát.

Gyanútlanul nyitja ki a könyvet és olvassa el a szeptember végén írt szöveget, melyben ő maga is szerepel.
Érdekesnek találja az írást róla és úgy dönt még nem adja vissza a fiúnak, csak miután elolvassa a sorokat.

***

Az első óra végeztéig Jimin hiányérzettel üli végig az órát. Nem tudja mi okozhassa a hiányt, de éhsége megzavarja.
Hátizsákját felemeli ölébe és ekkor veszi észre, hogy a kis rekesz melyet általaban gondosan be szokott zárni nyitva van.
Hevesen dobogó szívvel nyúl bele a zsebbe, de reggelijén kivül mást nem tapint meg rövid ujjaival.
Kissé pánikolva, szinte szétszakatja a zsákot Jimin, de sehol nem találja a fekete könyvet.

Aggódva pattan fel a székből és azonnal a keresésére indul, hátha a folyoson hagyta el.
A szemeit a többi diák és a padló között cikázik, mégse látja a könyvet.
Egyre jobban csalódottá válik és egy kis csepp hiányzik, hogy el ne sírja magát a folyoson állva.

Csengetés előtt beesik az osztályba, majd szorongva üli végig az óráit mit sem sejtve, hogy alig pár méterre a szerelme olvassa megírt sorait egy halvány mosollyal az arcán.

Az utolsó óra után, mikor kilép a teremből meglepődve veszi észre szerelmét, annak kezében pedig a fekete könyvet.
- A könyvem! - kiált fel Jimin egy picivel hangosabban és kikapja a vele szemben álló fiú kezéből a könyvet.
- Mit keres nálad? - vonja kérdőre azonnal.
- Még reggel hagytad el az állomásnál. - válaszolja az idősebb türelmesen. - Hamarabb is visszahoztam volna, de túl kiváncsi vagyok. - mosolyodik el.
Jimin összerezzen. Tudja, hogy elolvasta minden oldalát a könyvnek. Megsemmisült szerelme előtt, aki most már tud érzéseiről.
- Miért csináltad? - kérdezi Jimin remegő hanggal, egy hajszál választja el, hogy el ne sírja magát.
- Mint mondtam kiváncsi voltam Csibe. - húzza mosolyra a száját az idősebb és indulásra készen áll.
- Vigyázz jobban a személyes tárgyaidra. - figyelmezteti és sarkon fordulve eltűnik Jimin elől.

Jimin csak akkor tér észhez igazán, amikor hazaérve az ágyába dőlve realizálja a történteket.
Még meg se nézte a naplója belsejét.
Nem volt sem szakadás, sem pirkálás a szövegbe, de az üres lapokhoz érve számára idegen kézírás volt.

Aranyos vagy Jimin.
Randizzunk, a nevem tudod.
Y~

Jimin nem hitt a szemének, ezért többször is megérintette a felületet, hogy igazi-e.
- Ez nem lehet igaz. - suttogja maga elé a lapot simítva.
A telefonja jelzett neki. Üzenete érkezett.
Felveszi a telefont az ágyáról és feloldja.

Y:Mi a válaszod?

Ebben a pillanatban utálta magát, hogy a címét és a telefonszámát is a naplóba írta.
Az üzenetre nem tuta, hogy válaszoljon-e, de agya azt súgta, nem lesz több ilyen lehetősége.

JM: Legyen.

Irta le a betűket és gyorsan elküldte mielőtt meggondolhatta volna magát.