Megírt Sors? (Befejezve)

2

Jimin ideges volt.
Sokszor lezajlott az a bizonyos első randi a fejében, ahogy megismerkedik Yoongi-val, majd az este eljövetelével hazakíséri őt és a ház előtt pár méterrel a közvilágítás fényében megcsókolja.
De minden alkalommal rá kellett jöjjön, hogy ez mind csak álom marad számára...ameddig meg nem történt a napló elvesztése.

Még mindig nem hiszi el, hogy Yoongi megtalálta a naplóját és elolvasta azt, olvasott saját magáról. Ahányszor eszébe jutott, elvörösödött és a hideg víz sem segített elmúlasztani azt.
Aztán az üzenetváltás, ami kettőjük között zajlott.

JM: Legyen.

Nem bánta meg az üzenetet, de visszagondolva rá többet is írhatott volna, mint egyetlen szót.

Y: Tudom, hogy táncolsz. Te mond meg mikor találkozzunk.

Jimin nem hitt a szemének. De megrázva fejét rájött a kérdése válaszára.
A napló...

JM: Legyen Vasárnap. Szombaton versenyem van.

Jimin sosem tudott hazudni, ezért is mondta el az igazat. Meg azért is, mert az iskola képben van a versenyekkel, és akárki megtudhatta volna mikor lesz megrendezve.

Y: Oké. A buszállomásnál találkozunk délután 3-kor.

JM: Jól van.

Jimin ennél szűkszavúbbnak sose gondolta magát. De mégis haragudott magára, az életre, a naplóra, az aznapra.

***

A hét hátramaradt tanítási napjain igyekezett nem Yoongi-ra pillantani. Kerülte a folyoson is és az ebédlő legeldugotabb helyére ült le, hogy ne találkozzon a tekintete a fiújéval.

Yoongi nem tudta mire vélni Jimin viselkedését. De nem tudott ellene mit tenni hagyta, hogy elbújdosson előle. Magában jót kuncogott a fiún, de nem rosszindulatból, hanem aranyosnak vélte a szőkehajú viselkedését.

Jimin versenyén nem tudott részt venni részmunkája miatt.
Egy kávézóban dolgozott délutánonként, hogy saját zsebpénze lehessen és önállóbbá tegye magát. A pár órás pincéri munkát szerette és pont annyi pénzt kapot, amennyire szüksége volt. De sporlós énje mindig közbeszólt és félrerakott a dobozkájába egy nagyobb összeget.
Nem volt terve, hogy mit kezdjen az összeggel, ami hónapról hónapra gyűlt, de tudta, hogy egyszer szűksége lesz rá.

***

Valahol mélyen imponálni akart Jimin-nek, ezért is állt fél órát a szekrénye előtt.
Most már tudta mit éreznek a lányok, amikor tanácstalanul ülnek a ruhájuk kupacán azzal a mondattal, hogy "Nincs mit felvenniük".
Hasonló cipőben járt.

Egy sóhajjal kihúzta kedvenc térdnél szaggatott fekete farmerét és egy vastagabb pulóvert, szintén fekete színben. Szerette a feketét ez kétségtelen, de abban a pillanatban, amikor felvette a ruhadarabokat, utálta, hogy ennyire ragaszkodik a színhez.

Jimin is hasonló cipőben járt, csak ő végigpróbálta az összes ruhaösszeállítást, amit kiötlött a randira. Egyiket sem gondolta megfelelőnek és még azt sem tudta, hogy hova mennek. Elegánsan öltözzön, lazábban?
Nem tudta.

Végül egy óra szenvedés után egy világos farmernadrág és a kedvenc fehér-fekete csíkos garbóját vette fel. Kicsit világosnak tartotta az összeállítást, de már nem volt ideje átöltözni. Földön heverő ruháit is, csak begyúrta a szekrénybe "Később rendet rakok" mondattal.

Jimin-nek szedni kellett a lábát, hogy ne késsen el a találkáról, de legfőképpen nem akart rossz benyomást kelteni Yoongi-ban. De ha tudná, hogy Yoongi-ban csakis jó benyomást keltett.

Yoongi pár perccel Jimin előtt érkezett meg kipirosodott arccal. Kevésszer veszi a fáradtságot a futásra, de késésben volt és nem hagyhatta, hogy Jimin előbb érkezzen, mint ő.
Nem ült le, hiszen pont úgy időzítette a találkát, hogy mindketten felszállhassanak a buszra.

Jimin pírral az arcán lépett oda Yoongi-hoz.
- Sz-szia Yoongi. - köszönt neki zavartan, de még mindig nem nézett a fiúra.
- Szia Jimin. - mosolygott rá a szőke fiúra.
A busz abban a pillanatba érkezett meg, amikor kinyitotta volna a száját, hogy bocsánatot kérjen Jimin-től.
Helyetten ösztönszerűen ragadta meg csuklóját és szálltak fel mindketten a buszra.

A busz közepén elhelyezkedő székekre ülltek le. Vasárnap nem volt nagy tömeg a buszon és ezt mindkét fiú kihasználta.
- Hova megyünk? - kérdezte Jimin a helyén fészkelődve, és sikerült Yoongi arcára néznie.
Yoongi elgondolkodott. Nem gondolkozott azon, hova is vigye a fiatalabb fiút, csak vele akart tölteni egy kis időt.
- Vidámparkba. - válaszolta, ránézett Jimin-ra. A szőke fiú arcára a megdöbbenés ült. Rég volt a vidámparkba és álmában sem hitte volna, hogy az lesz az első randijuk helye.
A fekete hajú Yoongi-ra mosolygott, őszintén.
- Nagyon rég voltam ott. - közli vele azonnal.
- Én is, ideje egy kicsit szórakozni. - mondja boldogan Yoongi.

Egyikőjük sem vette észre, de a buszra felszállva Yoongi nem engedte el Jimin csuklóját. Még mindig ott pihentette kezét a szőke vékony csuklóján. Alig hitte el, hogy ott ül mellette, kellett neki a biztosíték, hogy nem álmodik.

***

A buszút alatt megvolt a kezdeti kínos csend, amit Yoongi tört meg azzal, hogy bocsánatot kért Jimin-től.
- ...nem kellett volna elolvasnom tovább, csak visszaadnom, de - ránézett Jimin-re. - túlságosan érdekel, hogy mit írsz még rólam és nem tudtam megállni.
Jimin kínosan érezte magát, nem tudott mit mondani.
- Aznap többet olvastam, mint egész életemben. - kuncog fel jóizűen. - És tudom, hogy rosszat tettem neked, mégse bánom annyira, mint amennyire kellene.
Egy pillanatra elhallgatott.
- Nem nehéz megfogalmazni, hogy szeretnélek személyesen megismerni. - zavarában az ablakon nézett ki. - Ha ilyeneket írsz, amikor nem ismersz, akkor kíváncsi lennék, hogy mit írsz, ha ismersz.
- Ne haragudj, de nem fogom megmutatni, hogy mit írok rólad. - Jimin is megszólalt végre. - Azok az én gondolataim és ha csak azért akarsz megismerni, hogy azokat megtudd, akkor csalódtam benned.
Yoongi meglepette nézett rá.
- Bocsánat, rosszul fogalmaztam. - nyel egyet a feketehajú. - Meg akarlak ismerni Jimin.
- Miért? - kérdezett rá a szőkehajú.
- Mert bizsergést éreztem, amikor olvastam a naplód. - válaszolja egyszerűen.
Jimin pár percre elgondolkozott.
- Jól van. - bólint. - De a napló témát hanyagoljuk, egyre kínosabban érzem magam miatta.

***

A buszozás alatt egyre jobban felengedett Jimin és többet beszélt Yoongi jelenlétébe.
Beszélt a táncról, a zenéről, ami a közös pontjuk volt, hiszen mindketten szerették. A tanulás nehézségeiről a táncpróbák és versenyek mellett. Végül pedig családjáról is beszélt, nem olyan sokat, de megemlítette őket.
Yoongi szemében Jimin egy angyal volt, aki túl sok terhet cipel, de mégis messzire száll.

Időközben megérkeztek a vidámparkba is. Mindketten megvették saját jegyeiket, Jimin ragaszkodott hozzá, hogy ne csak Yoongi fizesse a jegyét. Megállapodtak, hogy mindketten fizetnek, felezve a költségeket.

Jimin izgatott volt a park és a megannyi szórakozás lehetőség miatt, ahogy Yoongi is. De ő inkább a miatt, hogy mi lesz velük a nap végére.

Yoongi választhatott egy játékot, majd Jimin. Így mentek sorba az aznapi lehetőségeken. Dodzsemeztek egy más ellen, körhintáztak, amin majdnem elaludtak. A szellemház megrémisztette Jimin-t, de Yoongi-ért bevállalta a félelmet. Bár a rövid séta alatt Jimin mindvégig az idősebbhez bújt.
A kísértés után úgy érezték, hogy csillapítaniuk kell éhségüket. Az egyik parkbeli étkezdéhez igyekeztek, ahol kiválasztották a számukra megfelelő étkeket. Az egyik közeli asztalnál foglaltak helyet egymással szemben.
Jimin kicsi mázas fánkokat vett magának, szüksege volt egy kis cukorra, míg Yoongi egy szelet pizzát eszegetett.

Az étkezés alatt is jól elbeszélgettek egymással, de a park játékairól volt szó közöttük. Mit próbáljanak ki még vagy csak sétaljanak egy keveset.
Jimin arcán egy kis máz pihent, ami egyre jobban szúrta Yoongi barna szemeit. Kissé megemelkedik a széken, áthajol az asztal felett és hüvelykujjával letörli az édes mázat, majd lenyalja ujjáról.
Jimin kissé döbbenten figyelte Yoongi-t és alig birta kinyögni a "köszönöm" szót.