Megírt Sors? (Befejezve)

3

Az étkezés szünet után egy kis séta váltotta fel és a park nyújtotta kisebb szórakozási lehetőségek. Célbadobás, kosárlabda vagy a szokásos nasikínálat.
Mind hívogatta őket, de visszafogták magukat, mert élvezték egymás társaságát.

A naplemente nem tántorította el őket, hogy még maradjanak és jól érezzék magukat.

Jimin egy pillanatra megállt a kis tömeg forgatagába. Dzsekije zsebéből elővette telefonját, majd egy fenyképett csinált az óriáskerékről, ahogy az lassan felkapcsolja fényeit.
Arra gondolt, hogy ezt a képet előhívatja és a naplójába ragasztja.

Mindezidő alatt Yoongi áhítattal figyelte a szőke fiút, ahogy fotózza a nagy vaskereket, háttérben a lemenő nappal.
Már tudta, hogy közelebb akar kerülni a fiúhoz. Sokkal közelebb, mint ahogy most vannak, de nem akart sietni. Félt, hogy megijeszti a gyorsaságával Jimin-t és elijeszti maga mellől.
Pedig most szíve azt súgta, hogy meg kell csókolnia őt.

Jimin odalépett Yoongi mellé és folytatják útjukat. Jimin észreveszi, ahogy a fekete hajú fiú szűkszavúbbá vált a fényképezés óta, de nem tudta, mi a gondja.
Yoongi hirtelen ragadja meg Jimin kezét és húzza el a magas vaskerékhez.
Ezúttal Yoongi vette meg a jegyeket, Jiminnek szólnia sem volt ideje és már egy kabinban üldögélt az idősebb társaságában.

A kerék lassabban mozgott, hogy felszállhassanak az emberek. Jimin egy picit szorongott, hiszen a magasság nem a barátja és megmozdulni sem akart, pedig látta mennyire csodálatos a kilátás. De helyette Yoongi Adidas cipőjét figyelte.
- Valami baj van? - kérdezi Yoongi aggódva, felállna.
- Ülj vissza. - szinte parancsolja Jimin, aki vissza is ül a helyére.
- Tériszonyos vagyok. - suttogja maga elé a szőke, de így is hallani lehetett hangját.
- Oh - nyögi ki nehezen Yoongi. - Sajnálom, romantikus akartam lenni.
Keze tarkójan pihent és a testrészét simogatta kínjába.
Jimin felnézett rá. Bal kezét Yoongi térdére teszi és megszorítja a testrészét.
Yoongi azonnal kapcsol és Jimin kezére teszi sajátját támogatólag.

Az óriáskerekezés végül nem sikerült olyan rosszul, bár Jimin mégis feszült volt. Szinte kirohant a kabinból, amikor az megállt és kinyitották az ajtót.
Yoongi egy apró mosollyal az arcán szállt ki és sietett utánna.
Biztatóan a fiatalabb hátára tette kezét és lágyan simogatta lapockái között.
- Jobban vagy?
Jimin egy aprót bólint.
- Egy kicsit sétáljunk még. - szinte könyörög szemeivel Yoongi-ra pillantva.
- Jól van. - bólint a fiú, és maga mellé húzva vállánál fogva indulnak el egy irányba.

A zajos tömeg közé vegyültek. Jimin egyre jobban érezte magát, de nem akarta, hogy Yoongi elengedje. Karját óvatosan a másik derekára helyezte.
Yoongi meglepődve nézett rá a szőke fiúra. Elmosolyodott, majd Jimin halántékára nyomott egy finom puszit.
Jimin halátéka égett abban a pontban a puszi után és valamiért többet szeretett volna.

Lassan kisétáltak a parkból és a legközelebbi buszt várva álltak meg az állomástól egy méterre.
Jimin egy pillanatra elengedte Yoongi derekát, hogy felhúzhassa dzsekije cipzárját. A mozdulatsor után visszahelyezte karját Yoongi derekára, bár a pír ott volt arcán, csak a világításban látszodott rendesen.

Yoongi most már biztos volt benne, hogy Jimin szerelmes belé és azt is, hogy ő is kezd érezni iránta gyenged érzelmeket.
De egyáltalan nem bánja, hiszen aranyosnak, őszintének, érdekesnek találja Jimin-t. És semmi pénzért nem engednél el a szőke fiút.
- Yoongi - szakítja ki gondolataiból Jimin.
- Igen? - pillant rá a sötétben.
- Megismételjük? - kérdezi halkan Jimin Yoongi oldalához bújva, eltakarva piros arcát előle.
- Már akartam kérdezni. - hangján tisztán hallatszott, hogy mosolyog.
- Megbeszéljük mikor lesz jó mindkettőnknek. Úgy jó lesz? - kérdezi, Jimin hajába túr.
- Jó lesz. - bólint egy aprót.

Feltámad a szél. A szerelmes Jimin jobban hozzábújik Yoongi-hoz. Vékonyan öltözött. Nem hitte, hogy eddig el fog húzódni a randijuk.
Yoongi közelebb húzza Jimin-t magához és vele együtt áll a szélnek háttal, hogy a szőke ne fázzon nagyon.

A busz hamarosan befutott az állomáshoz és a két fiú elengedte egymást, hogy a fűtőtt járműre szálhassanak.
Szinte üres volt a járat. Szintén a közepe felé foglaltak helyet egymás mellett. Jimin belül az ablaknál, míg Yoongi kívül foglalt helyet.
Jimin apró kezével megfogta Yoongi kezét, fejét pedig vállára hajtotta.

A hazafelé tartó utat végigbeszélték, de leginkább arról volt szó, hogy hova menjenek legközelebb.
Végül arra jutottak, hogy legyen hirtelen jött ötlet, hiszen Yoongi elmondta Jimin-nek, csak rögtönzött és tetszett neki.

Kissé csalódottan szálltak le a buszról, hogy ennyire hamar eltelt a nap.
A szél miatt ismét egymáshoz közel kerültek. Bár Yoongi a másik irányba lakott, haza akarta kísérni Jimin-t, kitoldva a vele töltött időt.

A házhoz érve Jimin titkon várta a csókot, de Yoongi nem tette meg, helyette szorosan megölelte és a homlokára nyomott egy lágy csókot.
Elköszöntek egymástól és Jimin az ajtóhoz sétált. Még visszaintegetett Yoongi-nak és nézte távolodó alakját.

A meleg házba sétálva leveti dzsekijét és a konyhába sétálva csinál magának egy forró teát. Fejében végigjátszotta az aznap történteket, mosolya levakarhatatlan volt.

Csészével a kezében sétált a szobájába és előkapva naplóját ír le mindent. Végül sokat gondolkozva csinált az oldalakról egy-egy fényképet, majd elküldi azokat Yoongi-nak.

Yoongi még uton volt, amikor megkapta a képeket Jimin-től. Meg kellett álljon, hogy elolvashassa az irást. Végül egy mosollyal írt Jimin-nek.

Y: Következő alkalommal nem marad el a csók.

Gyorsan elküldi és hazasiet. Az ajtón belépve érkezik egy újabb üzenet.

JM: Remélem is.

Mosollyal az arcán igyekszik a konyhába egy pohár vizért. Gyorsan megissza és ágyába siet, hogy hamarabb érkezhessen el a holnap.

***

A következő napokban Jimin és Yoongi minden nap beszélgettek egymással. Szünetekben személyesen és esténként üzeneteket váltva.
Yoongi érezte, hogy egyre jobban vonzódik a fiú iránt és meglepetésére Jimin minden este elküldte neki a naplóba írt szavait.
Délutánonként mindketten elfoglaltak voltak, Yoongi a munkájával, Jimin a tánccal. Mindketten igyekeztek kihozni magukból a maximumot.